Ugrás a tartalomra

Rés

  • Indián szalad a sorok között

    Minden érzékszervem valaki más tapasztalásait viseli.
  • Sejtelmes költői pozícióból néz ránk a délutáni Hold

    „Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat…
  • A vers nem mentség semmire

    Legyőzni a rossz szokásokat nem ugyanaz, mint magunkat elpusztítani.
  • VASTAPS BARTIS ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJÁN

    ​​​​​​​A legvégével kezdem, pedig sorrendben illenék haladnom: Bartis Attila A rég című könyvének november 3-ai, PIM-ben rendezett bemutatójának végén akkora…
  • A vers nem mentség semmire

    Legyőzni a rossz szokásokat nem ugyanaz, mint magunkat elpusztítani.
  • Indián szalad a sorok között

    Minden érzékszervem valaki más tapasztalásait viseli.
  • Sejtelmes költői pozícióból néz ránk a délutáni Hold

    „Egymás nélkül nem tudunk többé élni. Naponta földre sújt az iszonyat, hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam régen lejárt. Már csak pár pillanat…
  • Indián szalad a sorok között

    Minden érzékszervem valaki más tapasztalásait viseli.

 

Az irodalom írmagból való kertek gyümölcse, irgalom történte

Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. (Szőcs Géza: Születésnapomra)

 

 

A cserépkályha

Meglepetésére a szomszédék lánya, a kis tanítónő jött át befűteni. Lázasnak érezte magát. Vagy talán egy író mindig lázas? Hétköznap volt. Teri nem ment dolgozni. Teát főzött..

Jelen Láthatár

    A kis cseléd

    Délutáni suttogás In den Nachmittag geflüstert Őszi a nap: fél, sovány. Fák gyümölcse lekoppanó, Kék szobákban csend a lakó Eme hosszú délután. Halálhangot ad a fém; Fehér..

    „Ez volt az első szerelem zengő sátra”

    „Odakint az utcán elhalkul a zsivaj, / a fák tálcán nyújtják át koronájukat, / az utcák kövezetüket, / a harangok kondulásukat.” – Werner Aspenström versei Jávorszky Béla..

Most néma a fű is, nem zenél

„Zaj maga is Csend apja és Zaj jóváhagyása nélkül nem élhet Csend.” (Sohár Pál: Csend és zaj)