Vannak alkotók, akik mintha kortalanul hajóznának az időben, és alkatuk, kisugárzásuk, szellemiségük nem árulkodik az évek múlásáról. Acsai Rolandot is az örök „fiatal költők” között tartják számon a legtöbben – holott ötven életéve „elszelelt”; immár középkorú családapa, világot és alkotói stációkat megjárt lírikus-író, közel harminc kötettel, színpadi bemutatókkal és számos műfordítással a háta mögött.

Kígyó érkezett a kerti kúthoz szomját oltani
egy forró, nyári napon, amikor
a forróság miatt még pizsamában odaértem.

Lesétáltam a lépcsőn a terebélyes, sötét szentjánoskenyérfa
különös illatú, mély árnyékában, majd kezemben a kancsóval
várakozni kezdtem: ott álltam, és vártam a soromra,
mivel ő ért előbb a kúthoz.

a kígyók, szalamandrák, kerubok és hasonló lények nyüzsögnének Acsainál, akkor bizonyára mitikus-biblikus szerzőről beszélnénk, de nem biztos, hogy igazunk lenne. – Boldogh Dezső tanulmánya Acsai Roland költészetéről.

Elmúlt ötven év

A fészek újra látszik, üres már minden ág.
Az ágakon keresztül, a rések százain
a szürkehályog-égbolt talán miránk lelát,
mely ossziáni éppen, és cseppet sem latin.

Ha majd derűs lesz ismét, a kócos szarkafészket
levélnek lenge zöldje előlünk eltakarja,
és hajnalonta már az új csörgésével ébreszt
fénylő, korom-szmokingban az ágakon a szarka.

​​​​​​​Szenvedélyesen szereti a hivatását, és egyetlen, munkával töltött napot sem hagyna ki. Verseit szinte minden korosztály olvassa, ahogy színdarabjait is egyre többen látják. Eközben kisebbik lányáért jár az óvodába, zebrapintyeket etet, kijár a hegyekbe a családdal, és az alkotómunka mellett még remek tudósításokat is ír. – Ötvenedik születésnapja küszöbén Acsai Rolanddal beszélgettünk.

Ma szótlan ül
az idő, és látszódik a karjában
hagyott kanül.

​​​​​​​Március hetedikének estéjén a Magyar PEN Club legújabb PENDRIVE-estje a nőket ünnepelte a költészet, az egymásra figyelés, és a zene jegyében az S4 Háló nagytermében. A maratoni esemény négy órán keresztül zajlott, természetesen zenei betétekkel és szünetekkel színesítve.

Halmai Tamás költő és esszéíró határfeszegető könyvvel jelentkezett. A varázsló madara című munkája a líra és a próza, az esszé és a fantasy, az irodalomra nevelés és az ökotudatosságra való figyelemfelhívás, az ifjúsági irodalom és a felnőtteknek szánt művek határterületein mozog, és akkor még a művek filozófiai rétegét nem is említettem… A könyv az alcím szerint „regényjáték, versekkel”-ként határozza meg magát.

Nagy médiaérdeklődés mellett zajlott le a Csoóri Sándor 95. születési évfordulójára rendezett megemlékezés. Miközben a nagyszerű színészek izgatottan készültek az előadásra, zsúfolásig megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme. Az est során Hankó Balázs, Demeter Szilárd és Kodolányi Gyula mondott beszédet, valamint Császár Angéla, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön színművészek verselőadását hallgathattuk meg, melyet két zenész, Balogh Ferenc és Bánkövi Bence játéka színesített.

Újabb izgalmas verseskönyvek bemutatójára került sor az év elején, január 16-án, a Háló Közösségi Központban. Jól indult az év. A szerzőkkel ‒ Kopriva Nikolettel és Farkas Gáborral ‒ Iancu Laura költőnő beszélgetett. ‒ Acsai Roland tudósítása.

A Petőfi Irodalmi Múzeum „Halálom után elégetendő ‒ Írói naplók” című időszaki kiállításán feltárulnak előttünk kortárs és klasszikus alkotók naplóbejegyzései, hallhatóvá válik Tandori Dezső hangja és verebei csiripelése, vagy épp belepillanthatunk Ady és Csinszka gondosan vezetett háztartási naplójába.

A nyári nap forrón tűzött apámék fejére, ahogy a löszös úton, vagy pontosabban dűlőn mezítláb lépkedtek az akácok lyukacsos árnyékában. Egyre melegebb lett. Egyikük, talán Gyula, kitépett egy kukoricaszárat az út menti rögök közül, és maga után húzta. A kukoricaszár kígyózó nyomott hagyott a porban, mintha egy vízisikló tévedt volna arra. Alig várták, hogy elérjék a tó hűsítő vizét, amikor az egyik bekötőútról egy tehéncsorda vágott eléjük. A tehenek láthatóan ugyanarra tartottak, amerre ők.

Beszélgetések alkalmával vagy irodalomtörténeti tanulmányok olvasásakor többször találkoztam azzal a tévedéssel, hogy Pilinszky János a pályája második, hosszabb felétől ‒ tehát a Nagyvárosi ikonok. Összegyűjtött versek, 1959–1970 című kötetétől ‒ szabadverseket írt, kötetlen formában. Nos, ez valójában nincs így. – Acsai Roland tanulmánya.

Régen várt verseskötetet vehet kézbe az olvasó: Mezey Katalin beszédes című Örökségét. Mezey líránk nagy szerencséjére mer érthető lenni, nem fél attól, hogy gondolatait megosztva kirajzolódik saját lényének az a karaktere, amely mindenki mástól megkülönbözteti, és egyénivé válik a hangja. Nem tart attól, hogy a lelkébe látnak, s nem tart az egyszerűségtől sem.

A televíziósként is ismert Andor Éva Nizzánál a tenger című debütáló regényének ‒ esszéregényének? ‒ bemutatójára a Benczúr Ház impozáns, mennyezetfreskós termében került sor október nyolcadikán. ‒ Acsai Roland írása.

Erős Kinga határozottan egyetértett azzal, hogy manapság el kell játszanunk, hogy sikeresek, szépek és boldogok vagyunk, Mezey Katalin mégis egy másik értékrend mellett áll ki a műveiben. A média életünkbe való betörése azt eredményezte, hogy egyre kevesebb csendes pillanatban van részünk. ‒ Acsai Roland tudósítása Mezey Katalin Örökség című verseskötetének bemutatójáról.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál utolsó napja egy napfényes vasárnapra esett, és sokan látogattak ki a Millenáris Parkba. Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas író Vattacukor című könyvének bemutatója délelőtt tizenegykor kezdődött, egy időben a fesztivál díszvendégének, Jón Kalman Stefánsson izlandi író Versek című kötetének bemutatójával, amire tekintélyes mennyiségű ember gyűlt össze, és többen ki is szorultak az eseményről.

Fontos felolvasóestet rendezett a Parnasszus folyóirat és a FISZ szeptember 12-én a Magnet közösségi térben, a hirtelen őszbe fordult Andrássy út egyik épületében. A Centrumban a kortárs fiatal költészet  című rendezvényen fiatal költők mutatkoztak be, és felolvasásaik között Turczi István a FISZ társelnökeinek, Pataki Viktornak és Konkoly Dánielnek tett fel lényeges, elgondolkoztató kérdéseket.