• Csornyij Dávid , Szalai Klaudia

    Az eleve létező életre hívása

    Villáminterjú Bánkövi Dorottyával
  • Viola Szandra

    Hol van a női test határa?

    Maurice Merleau-Ponty a világot hússzerű közeghez hasonlítja. A változás, az elmúlás és annak átélése is a „hús-jellegből” fakad. Ebben a matériába vesző univerzumban azonban mind az identitás, mind az én örökös veszélyben van.

  • Kovács Újszászy Péter

    Fáradt menedék

    A versbéli femme fatale elunja régi szerepét. Fáradt, és torkig van azzal, hogy férfiművészek tucatjai írnak verseket hozzá, vagy éppen az ő hatására keltenek életre zeneműveket.
  • Bánkövi Dorottya

    Lépcsőházi monológok

    Az idő játékgép,
    majd elfogy a zseton, leáll a szerkezet,
    új lakók jönnek, módosulhat az énkép,

  • Bánkövi Dorottya

    Álomnapló

    Életerős csecsemők  koszlott kórházteremben. Szülni fogok. A gyerek már befordult, a vajúdást várom, nem vajúdok.
  • Ilyés Krisztinka

    Zsebtükörré zsugorodott

    „Amit az utamnak tekintek, annak csak egy szelete az irodalom, ami hozzásegít ahhoz, remélhetőleg, hogy más tekintetben is tudjak fejlődni, és talán mindeközben másoknak is ad valamit. Az irodalom számomra nem út, hanem útitárs, amire – így alakult – egy kicsit jobban tudok már támaszkodni, mint a zenére vagy a fényképezésre, és néha sokkal jobban, mint az emberekre.” – Bánkövi Dorottyával a pályakezdésről, első könyvéről, irodalom, zene és fotográfia viszonyáról, a női identitásról és teremtőerőről Ilyés Krisztinka beszélgetett.

  • Laik Eszter

    A fényképezőgép kattanása

    Jenei Gyula költészetéről

    Átböngészve Jenei Gyula versesköteteinek fogadtatását, mintha a 2018-ban megjelent Mindig más című kötet hirtelen jelentősen megnövelte volna az érdeklődést a Szolnokon élő alkotó költészete iránt. Noha addig sem maradtak reflektálatlanul verseskötetei – a legkevésbé sem –, a Mindig más homogén tematikája és hangvétele, nagy tudatossággal kialakított szerkezete és versekben feldolgozott téma (a gyermekkor) regényessége mégis átütött valamiféle falat a szakmai berkek és a tágabb olvasóközönség között.

  • Jenei Gyula

    Szégyen

    ősz lesz. vagy tél. az évszakot onnan tudom: átlátni a fák
    gallyai között, és gyorsan sötétedik. amikor ezt a verset
    írom, már nem emlékszem pontosan, mikor, hogyan
    keveredünk oda. készülünk rá, vagy csak valahonnét
    hazafelé tartva megállunk útközben, és bemegyünk? még
    világos lesz, amikor keresni kezdjük. nem is kellene keresni,
    hisz korábban sokszor járok majd ott gyerekkoromban
    apámmal, az ő apja sírjánál. nagy nyarakon, borostyánok
    között, örökzöldillatban meséli apám, itt nyugszik

  • Mintha ugyanaz, pedig mindig más

    Beszélgetés Jenei Gyulával

    Költő, szerkesztő és tanár. A sorrend persze nem rögzíthető. Innen is, onnan is megéli az alkotást. A szolnoki szerkesztőséggel működő Eső egyre nélkülözhetetlenebb szín a kortárs palettán, ahogy Jenei Gyula kötetei is egyre markánsabb hangot képviselnek a maguk fanyar-kontemplatív, tárgyiasan szubjektív történetmesélő verseivel. A beszélgetésen jelen volt a költő, a szerkesztő, a tanár, hiányzóként csupán a felhőtlen mindennapokat jegyeztük fel.

  • Jenei Gyula

    Macskák

    (kilenc bekezdés)
    szeretem az állatokat. a macskákat például. de az is lehet, hogy valójában nem szeretem őket, és csak azért mondom, hogy szeretem, mert akkor engem is szeretnek majd, akik a macskákat szeretik, vagy legalábbis elnézőbbek lesznek
  • Arany Zsuzsanna

    „Ez már nem irodalom, hanem…”

    Kaffka Margit Hangyaboly című regényéről

    Kaffka Margit utolsó regénye, a Hangyaboly 1917 januárja és márciusa között folytatásokban látott napvilágot a Nyugat hasábjain, majd még ugyanabban az évben kötetben is megjelent, a laphoz tartozó irodalmi kör révén.

  • Széchenyi Ágnes

    „Sokat tudni és nem fitogtatni”

    Arany Zsuzsanna: Kosztolányi Dezső élete

    Az irodalomtörténet „életrajzi” műfajáról

  • Arany Zsuzsanna

    Mert igenis kell az a varázs, a csillogás…

    Előfordul, hogy eltűnik a varázs. Jönnek a szürke hétköznapok, hideg van, fáradtak vagyunk, morcosak, elegünk van mindenből. Már megint maszk, már megint felidegesítjük magunkat apró hülyeségeken, már megint próbáljuk megérteni a velünk goromba embereket, már megint lekéssük a buszokat-villamosokat. És mikor arra lenne szükség, hogy nyugodtak legyünk, kipihentek, kedvesek és viccesek, mert kitüntetett pillanat érkezik az életünkbe, addigra le- és kimerülünk, s csak sótlanul pislogunk bele a vakvilágba, a másik ember szintén fáradt szembogarába. Minek, minek?

  • „Nem fűrészeljük egymás alatt a rudat”

    Beszélgetés Arany Zsuzsannával

    Ritka szerencse, amikor az ember szinte átintegethet interjúalanya ablakába. Arany Zsuzsannával egy kellemes nyárestén ültünk le a szomszédos otthonaink mellett elterülő parkba, hogy többek közt a Pardon – Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1919–1921 című kötet tanulságairól beszélgessünk, és mindarról, amivel az irodalomtörténész az utóbbi években foglalkozik.

  • Arany Zsuzsanna

    Ferragosto

    Arany Zsuzsanna novellája őszelőre.
  • Mirtse Zsuzsa

    Mintha lélegezne mégis

    – Ne ordíts velem!

    – Nem ordítok, de ne kezdd már megint! Ne gyötörj! Miért nem tudunk mi kedvesek lenni egymáshoz, miért van benned ez az óriási harag, gyűlölet felém?

    –  Mert már nem szeretsz.

  • Varga Melinda

    A valóságot a kezem melege formázza

    Beszélgetés Mirtse Zsuzsával

    Arra régen rájöttem, hogy valóban nem a történetmesélés érdekel elsősorban, hanem az, hogyan viszonyulunk mindahhoz, amit a sorsunk kimér ránk. Ahány ember, annyiféleképpen reagál ugyanarra a helyzetre. Mondok példát. Valaki megtudja magáról, hogy valamilyen betegség fogja meghatározni az életét. Nem hal bele, de bizonyos szabályrendszerhez kötötten kell a továbbiakban élnie. Van, aki ezen elkeseredik, van, aki rögtön elkezd számolgatni, tervezni, hogy mit lehet az adott rendszeren belül megtennie, elérnie. Azt hiszem, én a második típusba tartozom. Hamar alkalmazkodom helyzetekhez. Az is helyzet, amikor felmérem, hogy engem az érdekel, ami a történeten túl van. Hát akkor azt írjam, ami érdekel.

  • Mirtse Zsuzsa

    Morzsalét

    Imre inge mindig patyolattiszta, vasalt. Kizárt, hogy nem egy asszony áll a háttérben, aki kiszolgálja az alkalmatlanságait, eteti a hangyáit, aki nem teszi szóvá, hogy. Ha szóvá teszi, akkor sincs semmi. Mi lenne. Ha nem tetszik, menjen el. Ne menjen el! Fogadja el. Így is, úgy is, mindenhogy is.
  • Kovács Újszászy Péter

    Levélszőnyeg egy emberélet talaján

    A természetben barangolva sokszor figyelmen kívül hagyjuk a talpunk alatt föl-fölszisszenő avart. Pedig úgy érzem, az avarban elpihenő levek sokfélesége behatóbb vizsgálatra érdemes. Mintázatuk, erezetük, színük legalább olyan sokféle, mint a bensőnkben lakozó világok. A Bölcsőmben magam ringatom egy ilyen sokszínű univerzum látlelete, levélszőnyeg egy emberélet talaján.
  • Mirtse Zsuzsa

    Tollruhádból kibontalak

    Amikor galambokat etetek, Burukot is látom bennük. Látom a gyerekkoromat, látom magam kislányként, aki értette még a madarak nyelvét, tudott olvasni a szemükből. Legalábbis egy galambéból biztosan.