puha a kozmosz. pudingszerű. finoman szívódik fel a testbe. reggel majd fényt kenek magamra. az űr tartalma változatos.

a mezőt végül feltoltuk az égre, és néztük hosszasan, mint távolodik. üstökös lesz majd, időnként visszatér. csóvája füvekből lesz. meg skorpiókból.

„Bízvást osztható Orbán János Dénes véleménye, aki Sántha Attila kitüntetésekor a Janus Pannonius-ünnepség keretében kifejtette, hogy ez a szótár nemcsak szótár, hanem egyfajta erdélyi novella- és versgyűjtemény, mely az erdélyi szavak kapcsán utazást tesz lehetővé az erdélyi magyar nyelv tündérvölgyében.” – Sántha Attila monumentális vállalkozását, a Bühnagy székely szótárt Mandics György mutatja be.

„Olyan olvasás- és költőelfelejtés van, hogy tanítványaimnak Vas István, Hajnal Anna, Kálnoky, Jékely, Ladányi fontosságát is magyarázni kell. De még ez sem lenne baj. Azért vagyok. Ám mintha nem éreznék, hogy kánonokon belül és kívül föl kell fedezniük a magyar- és világirodalmat és kultúrát. Kánonokat követnek, de hagyományokat nem” – Vörös Istvánnal beszélgettünk legújabb, az Irodalmi Jelenen publikált művei apropóján kánonról, metafizikus költészetről, Istenről, Derridáról, a novella és a vers rokonságáról.

Az emberek a mulandóságra tippelnek, mint megbízhatóra a törvények közül. A múlt sok rétege biztos nincsen meg, és még az eljövendők se léteznek, hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

Csönd térde roppan, mázsás a magány, múlt nyarak arca néz vissza a tóból, emlékek, mosoly, táj.

„Amíg élünk, nem tudjuk meg, sikerült-e azzá válnunk, akik lenni szerettünk volna. Meggyőződésem, csak a nagy művészet ad esélyt arra, hogy együtt és egyenként emberségesebbek legyünk” – Varga Melinda beszélgetése Balla Zsófiával.

Hogyha gőz fedi be, vakul az, ami régmúlt, ha az élvezet elnehezül, elillan a durva szavak közt – Lehet-e életünk része fiaskó?

Az ágyba egy mondatot viszek, mely élni visszarántott.

Isten elhallgatja, kit és miért költ lenni – s hogy miért hagy lehullni mást.

Távoli beszélgetés Nádasdy Ádámmal, az Irodalmi Jelen Nagydíjasával, a májusi hónap alkotójával az Isteni Színjátékról, Shakespeare-fordításairól, főbb költészeti toposzairól és a Bánk bán 2019-ben megjelenő mai magyar fordításáról.

Hamarosan kétszáz éve lesz, hogy napvilágot látott Katona Bánk bánja. Szövege ennyi idő után már régies, nehezen érthető – eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű, drámai versezetet írt. Ezért elhatároztam, hogy lefordítom a művet mai magyar prózára, hogy kortársaim pontosan értsék, mit mond (és mit nem mond!) ez az izgalmas szöveg. A fordításom ugyanazt és ugyanott mondja, mint Katona eredetije. (N. Á.)

Az ágy igazságát nemcsak a kopott, kockás pléd takarja, hanem a testem is.