• Pethő Lorand

    fésűkagylók. megvadult tavasz.

    a színek játékát nem értheted megtagadtad istent s eget füledben fáradt gyerekdalok emlékrengeteg
  • Pethő Lorand

    (nem) szerelmes vers

    a farkasoktól megtanultam
    az utolsó mindig a falkavezér
    a fák évgyűrűit percek
    alatt zúzza forgáccsá a balta
    és a szerelem nem több
    mint úri gyászmenet

  • Pethő Lorand

    hajnali requiem

    csend van nyirkos betonfalak november halottak napja csend van anyját keresi a kisgyerek klórszagú gangon
  • Kántás Balázs

    Megúszható kényszerleszállás?

    Részlet a megjelenés előtt álló Böszörményi Zoltán-monográfiából

    „A gondolat és a gondolkodás – mint a legspecifikusabb emberi tudatfunkció – Böszörményi költészetének sarokköve, örökké visszatérő megváltásmotívum az erodálódó emberi minőség, a közöny, az ostobaság közepette. A Kényszerleszállás…-ban valósággal piedesztálra emelődik, ez kölcsönzi az Ember legfőbb méltóságát, s Blaise Pascal örökérvényű allegóriáját is eszünkbe juttatja.”

  • Kántás Balázs

    A valószerűtlen város

    A valószerűtlen város
    egyik vasbeton tömbházának
    legfelső emeletén él, mondják, a költő,
    már ha létezését a mostani állapotában
    életnek tekintjük.

  • Kántás Balázs

    A valószerűtlen város

    A valószerűtlen város
    egyik egyenlakótelepén,
    a panelházak közötti térben –
    meg nem erősített
    információk szerint –
    ma láttak egy angyalt
    elsuhanni.
    Százhatvanöt centi
    magas lehetett,
    húsz kettétört évével együtt
    jó, ha negyvenöt kiló.

  • A fizetés nélküli szabadságra ment költői én

    Beszélgetés Kántás Balázzsal

    „Szerintem alapvetően az a mi nemzedéki élményünk, hogy pont akkor váltunk felnőtté, amikor kezdett kiderülni, hogy a rendszerváltozás utáni világ mégsem olyan vidám, biztonságos, szép és jó, mint ahogyan gyerekkorunkban, a boldog 90-es évek tájékán, a hirtelen nyakunkba szakadt demokrácia idején megszokhattuk.” – A hónap alkotójával, Kántás Balázzsal Laik Eszter beszélgetett sok más mellett a kritika jelenéről, valamint a költői „pályaelhagyásról”, ami azért mégsem teljesen igaz…

  • Korniss Péter fotója
    Varga Melinda

    Az elmúlás ellen dolgozom. Az idő a leghatékonyabb múzsám

    Úgy a húszas éveim végén elhatároztam, hogy csak olyasmit fogok leírni, aminek az igaz voltáról meggyőződtem. Nagyon kevés az, amit biztosan tudhat az ember, miközben én semmit nem akarok az utánam következőkre hagyni, aminek hiteléért személyesen nem tudom vállalni a felelősséget. Sok jeles szerző egész más poétikai alapvetést követ, de nekem ez lett a vezérfonalam. – Mezey Katalinnal költői és prózaírói munkásságáról beszélgetett Varga Melinda.

  • Mezey Katalin

    Virágénekek, II.

    Lecsöppent a
    Krisztus vére
    az orbáncfű
    levelére,
    az orbáncfű
    virágjára,
    aranyszínű
    pártájára.

  • Varga Melinda

    A vers a pillanat szobra

    Mezey Katalin költészetéről

    Mezey Katalin hitelessége több más mellett abban rejlik, hogy a mindennapok szépségeiből, például egy muskátli leveléből, pacsirtából, rigóból, trolibuszból, utcát mosó autóból képes poézist teremteni. Nem kellenek nagy szavak, ideák, eszmék, hogy a magánélet, a kisgyerekeinek esti betakargatása, a test, a nőiség, a szépség és ifjúság tünékeny valója, a kert, a rét, a nagyváros igazi nagy verssé nője ki magát. A költő az apró pillanatokból sző csodát, meglátja a kicsiben az egészet, a teljességet

  • Mezey Katalin

    Reményik parafrázis

    Szólít Isten, és mégis maradok, érzem, hogy itt itthon vagyok, körül mindenütt baj, gond, fájdalom, mégis reménnyel ébreszt hajnalom,
  • Mezey Katalin

    Nyárvégi rajzok

    Szélcsendben nézem: mint egy pillanatfotón, áll a vágta és áll a végtelen
  • Böszörményi Zoltán

    Élettel festett könyv

    A múlt, az elmúlás, a nosztalgikus emlékidézés, a tragikum súlyos elemei Mezey Katalin prózai munkáinak. Egy vele készült interjúban így vall erről: „Legfőbb múzsám egyébként is az elmúlás. Azok a sorsok, életek, amelyek elmúltak, de nélkülük megérthetetlen a jelen.

  • Mezey Katalin

    Kontyos Mariska

    Mariska tornyos kontyára kötött fehér nejlon kendőcskében a vasalóállvány mellett állt. Morgolódva vette le a férfi válláról a méltatlanná vált ruhadarabot. Lekefélte, vizes ruhával átdörzsölte majd nedves vászon alatt gondosan átgőzölte. A férfi ezalatt prüszkölve, fújtatva lezuhanyozott és evés vagy egyetlen szó nélkül bedőlt az ágyába.
  • Varga Melinda

    A költő tenger nélküli tengernagy

    Van-e székely költészet, milyen a székely közéleti líra, meg tudunk-e küzdeni saját démonainkkal, hogyan motivál írásra a csend, miért fontos a humor, az önirónia – Muszka Sándorral interjúztunk eddigi költői munkásságáról.

  • Varga Melinda

    Faust Csíkszépvízre látogat

    Lírai értekezés Muszka Sándor költészetéről

    Muszka Sándor líráját nem ajánlom nyári olvasmánynak, de ajánlom esős napokra, amikor van időnk több órát is versekre áldozni. Ezek a versek segítenek közelebb kerülni saját belső világunkhoz, őszintébbek, sebezhetőbbek, de sokkal emberibbek leszünk általuk. Verset olvasni kicsit terápia is, lelki szanatórium, ahol mi magunk vagyunk az orvosok.

  • Éh van, szomj van, és nincsenek rá szavak

    Fejük fölött a nap,
    fejük fölött a hold,
    mögöttük ezeregy éjszaka.
    Marcangolja csontjaikról a húst
    az impotens szerető.

  • Muszka Sándor

    Üdvözlégy Máriát hadar a félelem

    Kő gurul, csobban, ezer szerelmes
    apró hullám kel, lankad, majd elsimul,
    leülepszik a felkavart iszap,
    a tó
    már nem emlékszik rá.

  • Varga Melinda

    Fausti balladák az árnyékvilágból

    A Szégyen versszereplői a pokol tornácáról érkeznek, a feneketlen dögkútból, onnan, ahonnan nincsen visszaút, ahol az átkozottak élik végnapjaikat, kiket a föld sem fogad szívesen magába, nem látják már meg soha, s tán nem is óhajtják a napfényt. Elfelejtenek embernek lenni, árnyékvilág az övék.

  • Muszka Sándor

    Ablaka alatt a pokol kutyái

    Démonokkal veri a kártyát,
    vért köhög fel.