• Juhász Kristóf

    Átmosni a bábon a megjelenítést

    Beszélgetés Nagy-Balatoni Dórával

    Nem olyan színes-hangos, mint a mozi, nem is olyan buborékszerű, mint a számítógépes játékok, ráadásul annyira ősi, hogy a történelem kezdete óta velünk van. Mégis, a bábjáték épp olyan nélkülözhetetlen világábrázoló erővel bír minden kultúrkorszakban, mint a mese. Nagy-Balatoni Dórát, a Völgyhajó Bábszínház vezetőjét (és szinte egyszemélyes mindenesét) kérdeztük az utazó bábszínház jelenéről.

     

  • Bene Zoltán

    Tartozni valahová

    Beszélgetés Luzsicza Istvánnal

    Luzsicza István hosszú ideig dolgozott bírósági tisztviselőként és önkormányzati hivatalnokként, miközben a Magyar Napló külsős munkatársa is volt. Ezt követően évekig a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Az igazgatóság megszűnése óta ismét bírósági tisztviselő, emellett a Magyar Napló versrovat-vezetője és olvasószerkesztője. Mindenekelőtt pedig költő és kritikus, irodalomszervező.

  • Akinek nyugodtan hátat fordíthat az ember

    Pályatársak Luzsicza Istvánról

    Lassan negyedszázada ismerem őt, láttuk egymás gyermekeit felnőni, egymást pedig fél évszázadossá öregedni. Mindig is számíthattam rá, helyén a szíve és az esze, azon kevesek közé tartozik, akiknek nyugodtan hátat fordíthat az ember. A verseit mindig is szerettem, nekem nagyon bejön az a kesernyés humorú, hol megríkató, hol ironikusan nosztalgiázó seregszemle, melynek tablóját kezdettől fogva készíti, s mivel egyidősek vagyunk, amiket megversel: nemzedéki élményeink is azonosak vagy hasonlók. Dolgoz(t)unk is együtt itt-ott, lelkiismeretes és precíz. Örülök nagyon, hogy összesodort minket az élet. (Szentmártoni János)

  • Luzsicza István

    Mert mit kezdjünk a halállal

    épp akkor sokadjára is öregeimtől búcsúzkodtam

    télközepi összefonnyadt avarmaradékot

    gereblyézve az öreg diófa alatt:

    lehet-e verset írni haláluk napjáról

  • Turbuly Lilla

    A verset öltött nemlét

    Luzsicza István költészetéről

    Luzsicza István ritkán ír verset, és kivárja, amíg ezekből összeáll egy kötet. Nem az összes versét szeretné közreadni, hanem az adott gondolatkörhöz tartozó esszenciát, új minőséget teremtve a folyóiratokban szétszórt megjelenésekhez képest. Úgy lett ötvenéves korára kétkötetes költő, hogy a 2006-ban megjelent Az artista estére hazamegy című bemutatkozó kötet után 18 évvel, 2024-ben engedte útjára az Ágain megtart című második verseskötetét. Közben az elsőben megverselt ötéves kisfia felnőtt, ahogy a később született másik fia is, ő pedig fiatalemberből középkorúvá vált, megélve családi örömöket és azokat az első nagy veszteségeket, amelyekkel a legtöbben éppen ebben a két évtizedben szembesülünk.

  • Péter Beáta

    Kicsi nyuszi, nem akartam

    Hogy is magyarázhatnám el neki, hogy a mi kapcsolatunk milyen különleges? Hogy nem az számít, hogy napokig nem jár haza, vagy, hogy megcsal néha, hogy én fizetem a lakbért és a számlákat, és igen, van, hogy nélkülözünk – de ezek ilyen földi dolgok. A mi kapcsolatunkban nem ezek a fontosak. Mi felülemelkedünk ezeken. Mi lelkitársak vagyunk!  
  • Ilyés Krisztinka

    Nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is írunk

    Beszélgetés Péter Beátával
    Péter Beáta egyszerre újságíró, szerkesztő, író és drámaíró – mégis minden szerepe ugyanabból a kíváncsiságból és felelősségből fakad. Beszélgetésünk során arról számol be, hogyan fonódik össze benne a sajtó és az irodalom világa, milyen fegyelmet igényel a szövegek gondozása, és mit jelent ma kulturális újságírónak lenni egy kattintásvezérelt korban.
  • Péter Beáta

    Álca

    „Hogyne, kincsem, elmehetsz” – mondtam lazán. Azaz, csak látszólag lazán. Kiskamasz gyermekem ugyanis fesztiválra kéredzkedett. Barátokkal. Nélkülünk!
  • Péter Beáta

    Éhség

    „Bármit kérhetek?” – kérdeztem hitetlenkedve. „Bármit!” – hunyorított huncut szemmel az öreg. Egy búcsújáró széken üldögélt, előtte egy rongyszőnyegen mindenféle lim-lom. A bazárban már szedelőzködtek az árusok, gyorsan kellett döntenem.
  • Varga Melinda

    Mélységek nélkül egyetlen sort sem tudnék írni

    Lajtos Nóra több mint félezer szépirodalmi publikáció szerzője, egyaránt otthonosan mozog az irodalomtudomány, esszé, költészet, rövidpróza, publicisztika és gyermekirodalom műfajokban – interjúnkban az alkotás munkafolyamatáról, pályája meghatározó állomásairól és inspirációs forrásairól kérdeztük.
  •  Lakatos-Fleisz Katalin                                                                                                                  

    A valóság ezerszemű megfigyelője

                Ha egy életműhöz egyszerre tartozik hozzá a játékosság, a virtuóz formakezelés és az élet kérlelhetetlen tényeivel való szembenézés, annak egy gyűjtőszava van: a transzcendencia. Mert igaz dolog kimondani a rettenetet (szépen), és hazugság elhallgatn
  • Lajtos Nóra

    Lírai fénynyalábok az elefántcsonttoronyból[1]

    A hallgatás lehet egyéni és közösségi elnémulás Tóth Erzsébet esetében, de amint láttuk, néhány lírai fénynyaláb mégiscsak elhagyta önként vállalt elefántcsonttornyát.
  • Lajtos Nóra

    Ha már holdvilág csak boldogságunk

    legyen a vers, bár halkan szóló, de igaz kétezer-huszonötben. 
  • Lajtos Nóra

    Két őszi etűd

    Vége ennek a nyárnak is, üresek a gólyafészkek, üres az ágyam hajnali négy óta, mint aki azt hiszi, ez az utolsó napja, selejtezek, függönyt mosok, élére vasalom az elmúlást
  • Lajtos Nóra

    „élet-gyertyán lefolyt viasz”

    Az öregek többnyire tiszták, mint a pohár
  • Bene Zoltán

    Pálya, rajz

    Reke Balázsról, vázlatosan

    Recenziók és interjúk formájában megjelenő irodalmi visszhang, reprezentatív antológiába beválogatott prózák, NKA Alkotói támogatás, majd a Móricz Zsigmond Ösztöndíj jelzi, hogy a szakma is fölfigyelt a fiatal szegedi prózaíróra, Reke Balázsra, akinek új kötetei egészen bizonyosan fontos állomásai lesznek a kortárs magyar prózairodalomnak.

  • Reke Balázs

    V8

    Sanyi a külvárosban a szokásos benzinkútra hajtott be a Golffal. Leemelte a 98-as benzin tankpisztolyát, és elkezdte teletölteni a kocsit. Közben a fülére szorította a telefont, de az csak csengett, senki nem vette fel. Közben a töltőpisztoly csattant, és megugrott a tank beömlő járatában. Sanyi lerakta a telefont, és a farzsebébe süllyesztette, visszazárta a tank ablakát, és elindult befelé a boltba. Lassan lépkedett, az aszfalton elterült színes olajfoltokat kikerülte.

  • Bene Zoltán

    „Dolgozni kell, fejlődni folyamatosan”

    Beszélgetés Reke Balázzsal

    Reke Balázs 1989-ben született Szolnokon, egyetemistaként került Szegedre. Írásai 2021 óta jelennek meg rendszeresen irodalmi folyóiratokban és antológiákban. Tagja a Magyar Írószövetségnek, 2024-ben elnyerte az NKA irodalmi alkotói támogatását, 2025-ben a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat, melynek keretében jelenleg a Nyirkos ég, tárgyilagos köd munkacímű könyvén dolgozik. Feleségével és kisfiával Szegeden él.

  • Reke Balázs

    Társak

    Hetvenkét patkány feküdt a fűben, nagyságrendi sorokba rendezve. Elöl a legnagyobbak, alkar hosszúak, szürkésbarna bundával, a hasuk piszkosfehér. Mindnek át volt harapva a torka, a karjaik végén a karmos ujjak görcsösen görbültek, mintha nagyon szorítani akartak volna valamit.

  • Laik Eszter

    Kimerevített pillanatok

    Acsai Roland legújabb kötetéről

    Vannak alkotók, akik mintha kortalanul hajóznának az időben, és alkatuk, kisugárzásuk, szellemiségük nem árulkodik az évek múlásáról. Acsai Rolandot is az örök „fiatal költők” között tartják számon a legtöbben – holott ötven életéve „elszelelt”; immár középkorú családapa, világot és alkotói stációkat megjárt lírikus-író, közel harminc kötettel, színpadi bemutatókkal és számos műfordítással a háta mögött.