Nem olyan színes-hangos, mint a mozi, nem is olyan buborékszerű, mint a számítógépes játékok, ráadásul annyira ősi, hogy a történelem kezdete óta velünk van. Mégis, a bábjáték épp olyan nélkülözhetetlen világábrázoló erővel bír minden kultúrkorszakban, mint a mese. Nagy-Balatoni Dórát, a Völgyhajó Bábszínház vezetőjét (és szinte egyszemélyes mindenesét) kérdeztük az utazó bábszínház jelenéről.

Luzsicza István hosszú ideig dolgozott bírósági tisztviselőként és önkormányzati hivatalnokként, miközben a Magyar Napló külsős munkatársa is volt. Ezt követően évekig a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Az igazgatóság megszűnése óta ismét bírósági tisztviselő, emellett a Magyar Napló versrovat-vezetője és olvasószerkesztője. Mindenekelőtt pedig költő és kritikus, irodalomszervező.

Lassan negyedszázada ismerem őt, láttuk egymás gyermekeit felnőni, egymást pedig fél évszázadossá öregedni. Mindig is számíthattam rá, helyén a szíve és az esze, azon kevesek közé tartozik, akiknek nyugodtan hátat fordíthat az ember. A verseit mindig is szerettem, nekem nagyon bejön az a kesernyés humorú, hol megríkató, hol ironikusan nosztalgiázó seregszemle, melynek tablóját kezdettől fogva készíti, s mivel egyidősek vagyunk, amiket megversel: nemzedéki élményeink is azonosak vagy hasonlók. Dolgoz(t)unk is együtt itt-ott, lelkiismeretes és precíz. Örülök nagyon, hogy összesodort minket az élet. (Szentmártoni János)

épp akkor sokadjára is öregeimtől búcsúzkodtam

télközepi összefonnyadt avarmaradékot

gereblyézve az öreg diófa alatt:

lehet-e verset írni haláluk napjáról

Luzsicza István ritkán ír verset, és kivárja, amíg ezekből összeáll egy kötet. Nem az összes versét szeretné közreadni, hanem az adott gondolatkörhöz tartozó esszenciát, új minőséget teremtve a folyóiratokban szétszórt megjelenésekhez képest. Úgy lett ötvenéves korára kétkötetes költő, hogy a 2006-ban megjelent Az artista estére hazamegy című bemutatkozó kötet után 18 évvel, 2024-ben engedte útjára az Ágain megtart című második verseskötetét. Közben az elsőben megverselt ötéves kisfia felnőtt, ahogy a később született másik fia is, ő pedig fiatalemberből középkorúvá vált, megélve családi örömöket és azokat az első nagy veszteségeket, amelyekkel a legtöbben éppen ebben a két évtizedben szembesülünk.

Recenziók és interjúk formájában megjelenő irodalmi visszhang, reprezentatív antológiába beválogatott prózák, NKA Alkotói támogatás, majd a Móricz Zsigmond Ösztöndíj jelzi, hogy a szakma is fölfigyelt a fiatal szegedi prózaíróra, Reke Balázsra, akinek új kötetei egészen bizonyosan fontos állomásai lesznek a kortárs magyar prózairodalomnak.

Sanyi a külvárosban a szokásos benzinkútra hajtott be a Golffal. Leemelte a 98-as benzin tankpisztolyát, és elkezdte teletölteni a kocsit. Közben a fülére szorította a telefont, de az csak csengett, senki nem vette fel. Közben a töltőpisztoly csattant, és megugrott a tank beömlő járatában. Sanyi lerakta a telefont, és a farzsebébe süllyesztette, visszazárta a tank ablakát, és elindult befelé a boltba. Lassan lépkedett, az aszfalton elterült színes olajfoltokat kikerülte.

Reke Balázs 1989-ben született Szolnokon, egyetemistaként került Szegedre. Írásai 2021 óta jelennek meg rendszeresen irodalmi folyóiratokban és antológiákban. Tagja a Magyar Írószövetségnek, 2024-ben elnyerte az NKA irodalmi alkotói támogatását, 2025-ben a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat, melynek keretében jelenleg a Nyirkos ég, tárgyilagos köd munkacímű könyvén dolgozik. Feleségével és kisfiával Szegeden él.

Hetvenkét patkány feküdt a fűben, nagyságrendi sorokba rendezve. Elöl a legnagyobbak, alkar hosszúak, szürkésbarna bundával, a hasuk piszkosfehér. Mindnek át volt harapva a torka, a karjaik végén a karmos ujjak görcsösen görbültek, mintha nagyon szorítani akartak volna valamit.

Vannak alkotók, akik mintha kortalanul hajóznának az időben, és alkatuk, kisugárzásuk, szellemiségük nem árulkodik az évek múlásáról. Acsai Rolandot is az örök „fiatal költők” között tartják számon a legtöbben – holott ötven életéve „elszelelt”; immár középkorú családapa, világot és alkotói stációkat megjárt lírikus-író, közel harminc kötettel, színpadi bemutatókkal és számos műfordítással a háta mögött.