-
Juhász Kristóf
Titkos testrészek tablója
A Deák tér mellett keressük a Zsimbi Stúdió Galériát, egy régi, gangos bérház udvarán meg is találjuk: aprócska lakás, amit a hangversenyzongora és a kötetbemutatóval kombinált kiállításmegnyitóra összegyűlt kultúrnép még szűkebbre formál. Úgy zsugorodunk bele a térbe, ahogyan napjaink értelmiségi diskurzusa, az egész kultúremberi létezés horizontja zsugorodik össze a magaskultúra fennhordott tornyaiból az ilyen zugszalonokba. A tovatűnt polgári létezés éthosza és mítosza, több egykori úri szalonra való szellemiség sűrűl egybe meghitt házibulinyi agóra-buborékunkban.
-
Juhász Kristóf
SZATHMÁRI ISTVÁN
Meglátok a könyvhéten egy magas, délceg alakot, olyan donkihótés figura – van az egész megjelenésében valami… patinásan avítt polgáriság? Kopott délcegség? Egyre tűnékenyebb, de annál jólesőbben méltóságteljes régimódiság? Apponyi Albert gróf ilyen a régi fényképeken. Őszszakállú szikárság. Futok, kiabálok:
– Szathmári István!
-
Csisztay Gizella
A székely martirológia írója, Gazda József
Tavaly két, figyelemre méltó könyve is megjelent Gazda Józsefnek. Az egyik, A XX. század, ahogy megéltük, a Székely Könyvtár sorozatban Csíkszeredában; a Miért is éltem? Budapesten, a Hét Krajcár Kiadónál.
-
Németh István Péter
Rímszótáram margójára
A tiszta rímeket olyannyira kedvelő nyugatosok közül Kosztolányi Dezső talált rá először a ’legerősebb’ és a ’merő seb’ szavak szép egybecsöngésére. Mégpedig egy Maupassant-vers fordítása közben:
Guy de Maupassant: A paraszt Vénusz
„Ő ülve nézte ezt egy vén fa mellől,
vad büszkeség szállt szemgolyóiból,
és leste onnan, hogy ki győz s mikor.
Aztán felé rohant a legerősebb, -
Magyar Miklós
Találkozásom Alain Robbe-Grillet-vel
1965 és 1970 között a Franciaországi Lille egyetemén magyar lektorként dolgoztam, és a tanítás mellett a francia új regény témájában végeztem kutatásokat. Hazaérkezésem után az akkori Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályára kerültem. 1971-ben a Minisztériumhoz érkezett egy meghívás a július 20. és július 30. között Cerisy-la-Salle Nemzetközi Kulturális központjában rendezett az Új regény: tegnap és ma című tudományos konferenciára.
-
Bene Zoltán
Nincs már sarokkő
Nem is tudom, mikor találkoztunk először, de bizonyosan valamikor a kilencvenes években, a szüleimnél. 2002-ben vettem részt először Madách Szimpóziumon, amelyet akkor már csaknem egy évtizede szervezett. Balassagyarmat, Csesztve, Alsósztregova, Horpács, Kékkő, Érsekvadkert, az egész történelmi Nógrád megye számomra elsősorban két embert jelent: egyet, aki százötvenkilenc éve, s egyet, aki alig két hónapja halott: Madách Imrét és Andor Csabát. Aligha létezett olyan ember, aki utóbbinál többet tudott volna előbbiről. És aligha fog létezni ilyen a jövőben.
-
Izer Janka
Az örökifjúság kulcsa(i)
Az íráskutató matematikus, József Attila- és Herczeg Ferenc-díjas tanár, költő, író, újságíró, esszéíró – igencsak gazdag életutat bejárt – Mandics György nyolcvanadik születésnapját ünneplő irodalmi estet február 7-én rendezték meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában. Az alkotó verseiből Böszörményi Zoltán olvasott fel, amelyet Bánkövi Bence csellójátéka kísért. A felolvasást követően Böszörményi Zoltán és Turczi István kérdezték az ünnepeltet.
-
Bene Zoltán
7 bekezdés Szentestén
Három háborús karácsony, három különböző ember karácsony szavai, három különböző hangnem. Ami mindegyikben közös, az a család utáni vágy. Lám, a karácsony a család ünnepe. A szereteté, persze, ám annak legkézzelfoghatóbb, leginkább tapintható megnyilvánulása a család. (Egy évszázada legalábbis mindenképpen az volt.)
-
Izer Janka
Épelméjű karácsony
„Az ünnep azé, aki várja” címmel rendezték meg a Várkert Irodalom Adventi estjét a Várkert Bazárban. A beszélgetésen és felolvasáson Juhász Anna moderálásában családi kötődésű vendégfellépők szólaltak meg: Lackfi János író-költő, lánya, Lackfi Dorottya énekes, Sinha Róbert gitárművész, valamint Szabó T. Anna költő és férje, Dragomán György író, na meg körülbelül hatszáz néző. -
Marafkó László
Tandori – sapkában és anélkül
A kilencvenes évek egyik könyvhetén az Örs vezér téren egymáshoz közeli sátrakban dedikáltunk. Menet közben Tandorihoz fotós is érkezett, talán a Magyar Narancstól. A nekikészülődés, beállítás közben, a harminc fokos hőségben előkerült a fotóiról jól ismert jambósapka is. Fel is vette. (Divattörténeti kitérő: karima nélküli, kötött sapkáról van szó, mert egyes vidékeken más fejfedőket is így neveznek.) Somolyogtam, hogy a külsődleges jegyek a formalitásokra nemigen adó szellemeknél is a már kialakított „imidzs”-hez tartoznak.
-
Bene Zoltán
Vívódás
Gárdonyiról, nőkről, szerelemről, életműről
Gárdonyit olvasva egy viaskodó ember képzete jelenik meg a szemünk előtt: a hitével, a tehetségével, a nemzete sorsával, a művészettel − de a szerelemmel, a szerelem eszméjével is küzdő, birkózó alak, aki leginkább mégis önnön magát marcangolja. − A ma épppen 100 éve elhunyt Gárdonyi Gézára emlékezünk.
-
Lajtos Nóra
Vénusz könnyei a pipacsmezőn
Egy pipacsmezőt ábrázoló képemre gondolok, Vénusz könnyeivel, amelyet nemrég festettem. A szerelmi bánatban élő istennő könnyeiből is pipacsok hajtanak ki. Majd összeölelkezve velük átadja nekik a szerelmet, hogy az élet akkor is szép legyen, ha éppen nem az. Vagy nem annak látjuk. Egy világító halloween üvegangyalka-dekoráció mosolyog vissza rám az íróasztalon, miközben ezeket a sorokat gépelem. -
Hudy Árpád
Álmatlanul
Ülünk a barlangban, háttal a bejáratnak.
A szemközti falra meredünk.
Nézzük az árnyak játékát.
Árnyképeket csodálunk, árnyképektől rettegünk.
Próbáljuk kitalálni, ki vagy mi rejlik egy-egy sötét, mozgó folt mögött, kik mozgatják őket és a csalóka fényeket.
Kik, és miért.
-
Németh István Péter
Pápa, az én Podolinom
1974. szeptember elsején – vasárnap – reggel a nyáriaknál kicsit hűvösebb eső hullott a Petőfi-ligetre, amin át édesanyámmal mentünk a vasútállomásra. Ő kísért engem, azt hiszem, utoljára, mert legközelebb, ha utaztunk, talán már én voltam az, akire bízta magát. Tehát anyám vitt a pápai kollégiumba, mert a tapolcaiban meg apámnak kellett fogadnia az ide igyekvő diákságot.
-
Németh István Péter
Amikor Bodosi György
Amikor 1985-ben Balatonfüreden személyesen is találkoztam a költővel, már több mint harminc éve élt a közeli Pécselyen. Kezdő magyar tanár és könyvtáros voltam, s a legfiatalabb szerzője a fürdőváros első irodalmi antológiájának, a Hajnali szélnek. Bodosi György volt köztünk a legidősebb és legismertebb poéta, Pécsely és egyben a környező települések körorvosa. A település adott már tollforgatókat a magyar irodalomnak: Pécseli Király Imrét, a prédikátorköltőt, aki az első magyar ábécéskönyvet írta a 17.
-
Szekáry Zsuzsanna
Trianon – generációk óta égő, soha be nem gyógyuló seb
Az első emlékem négy-öt éves koromból származik, és a 102 évvel ezelőtt történt, gyalázatos békediktátumnak nevezett, országunk megcsonkításáról szóló gyalázatos rendelkezéshez kapcsolódik. Pogácsát sütöttünk a nagyanyámmal, aki csalódottan megjegyezte, hogy sokkal finomabb lenne, ha nem külföldről behozott sót használnánk, hanem hazai, erdélyi sót. De Erdély már rég nem a miénk, elvették tőlünk. Kék szemei a távolba révedtek és könnyfátyol borította be őket. Nem tudtam, mi az az Erdély, és miért lehet ott finomabb a só.
-