• „Még egy körrel mélyebbre vinni gondolataim”

    Kányádi Iréne beszélgetése Sipos Sándor képzőművésszel

    Kelet és nyugat határán van Erdély, attól függően, hogy honnan nézzük, ez egy diszkrepanciát kreál mind mentalitásban, viselkedésben, mind kulturálisan. Az ebben a régióban szocializálódott emberek sajátos karakterjegyeket örökítenek tovább... „Messze-e a messze? Csak az ökröm szarváig...” Keletről a balkáni, törökös/ottomán kultúra volt hatással, tehát a hedonisztikus, egyszerű élet, a természet közelsége mind, mind jegyei ennek a kultúrának. Nyugatról a fegyelem, szervezettség, technokrácia és pénzreválthatóság befolyását kaptuk. – Kányádi Iréne beszélgetése Sipos Sándor képzőművésszel.

  • „Ne add fel a reményt”

    Villáminterjú Böszörményi Zoltánnal a Regál új megjelenése alkalmából

    Regál című regényed új kiadásának különös aktualitást adnak napjaink történései. Te magad milyen belső stratégiával vészelted át a menekülttábort, volt-e valami módszered, ami segített a talpon maradásban, túlélésben?

    – A menekülttáborban nincsenek stratégiák, hiszen a véletlennek teszi ki magát minden ottlakó. Célok vannak, de ezek megvalósulása is a véletlenen múlik. Ami a legfontosabb, soha ne add fel a reményt, még akkor sem, ha minden ellened szól.

  • Varga Melinda

    A valóságot a kezem melege formázza

    Beszélgetés Mirtse Zsuzsával

    Arra régen rájöttem, hogy valóban nem a történetmesélés érdekel elsősorban, hanem az, hogyan viszonyulunk mindahhoz, amit a sorsunk kimér ránk. Ahány ember, annyiféleképpen reagál ugyanarra a helyzetre. Mondok példát. Valaki megtudja magáról, hogy valamilyen betegség fogja meghatározni az életét. Nem hal bele, de bizonyos szabályrendszerhez kötötten kell a továbbiakban élnie. Van, aki ezen elkeseredik, van, aki rögtön elkezd számolgatni, tervezni, hogy mit lehet az adott rendszeren belül megtennie, elérnie. Azt hiszem, én a második típusba tartozom. Hamar alkalmazkodom helyzetekhez. Az is helyzet, amikor felmérem, hogy engem az érdekel, ami a történeten túl van. Hát akkor azt írjam, ami érdekel.

  • „Megjártam a poklot, de nem kárhoztam el”

    Beszélgetés Fecske Csabával

    Fecske Csaba költészete éppolyan sokoldalú, mint ő maga. A népies lírától az avantgárdon át a posztmodernig olvas és ismer szinte mindent a magyar irodalomból. A költészet mellett a barátságok éltetik, nemcsak Miskolcon, de országszerte nagyon sokan ismerik, olvassák. 1990-ben az élet „bepróbálkozott”, hogy kettétörje pályáját és őt magát – ám a sors nem tudta: ezt a költőt keményebb fából faragták annál, hogy feladja...

  • Szalai Klaudia

    „Szeretem a végleteket”

    „Nyár tengerrel és tűző napsütéssel, tél hatalmas hóval, hegyekkel” ­– vallja Varga Melinda, az Irodalmi Jelen vers- és interjúrovatának szerkesztője, számos fiatal költő, prózaíró mentora. Milyen szavakkal jellemezné önmagát a költő, s kik azok, akiknek a legtöbbet köszönhet? – erről is kérdezte Szalai Klaudia, az Instagram-oldalunk szerkesztője.

  • A kortárs kritikában a legbosszantóbb a személyeskedés

    Kis Petronella az Irodalmi Jelen legfiatalabb szerkesztője; az ifjúság lendületére szüksége is van, hiszen a kritikarovat szerkesztéséhez sok türelem és kötélidegrendszer kell. Rendezőnek készült, érdekli a színház, a francia nyelv, tavasszal érzi magát igazán jól, Csáth Géza azon műveivel foglalkozik doktori dolgozatában, amelyek a nagyközönség előtt kevésbé ismertek.

  • Az irodalmi produkció háttérembere, csak akkor tűnik fel, ha elbóbiskol

    Megmosolyogtató nyelvi vétség a szószaporítás, mint „titokban csempészi át”; „pokoli infernó”; „irreális csoda”, de szórakoztatóbb a logikai bukfenc, például „elkezdődik az ördögi kör”; „a bejgli koncentrikus körei”; „a nosztalgia betetőzése a novella végén csúcsosodik ki”; – Hudy Árpáddal, az Irodalmi Jelen olvasószerkesztőjével beszélgettünk a nyelv őrének fontos szerepéről, nyelvészeti és világirodalmi érdekességekről, Gómez Dáviláról és a hopi indián nyelvről, Aradról, Enyingről, Münchenről.

  • Diósi Mária

    „Érdekel, hogy miben hittek az őseim”

    „A művészek, írók egy jó része toprongyos, magatehetetlen, önmenedzselés terén már-már önsorsrontó figura” – Regős Mátyás írót, költőt, előadóművészt Diósi Mária kérdezte irodalmi szövegekről, kétségeiről, félelmeiről, valamint Lóri és a halott állatok című művének jövőjéről.

  • „Mint a szerelemben, minden a pillanat műve” 

    Betekintés a kulisszák mögé, IV. rész

    Balettintézetben tanult tizenhat éves koráig, koreográfus szeretett volna lenni, később pedig színész, számára a tánc a szabadságot, a feloldódást jelenti az időben. Két verseskötet után külföldre menekült, ennek kálváriáját a Regál című kisregényében írta meg. Hosszú ideig sikeres üzletemberként dolgozott, amiben a filozófia is segítette, majd visszatért az irodalomhoz. Minden női szereplője is ő, gyakran álmodik regényei hőseivel, szeret horgászni, teniszezni, különleges kapcsolatban áll a tengerrel – Böszörményi Zoltánnal, az Irodalmi Jelen főszerkesztőjével beszélgettünk.  

  • A legszebb szó a nyugalom

    Betekintés a kulisszák mögé, III. rész

    Anyai ágon szépapja testvére volt Táncsics Mihály, Gogollal, Arannyal és Karinthyval készítene interjút, ha visszamehetne az időben, jelmeztervező szeretett volna lenni, végül a szerkesztésben találta meg önmagát, az egyedülléttől nem riad vissza, a természet közelsége és a havas, téli táj megnyugtatja ­­– Laik Eszter az Irodalmi Jelen műfordítás- és esszérovatát gondozza, illetve a Hónap alkotóját, vele beszélgettünk.

  • Bene Zoltán

    Az írás ereje

    Beszélgetés Száraz Miklós Györggyel

    Száraz Miklós György 1958-ban született Budapesten, többek között József Attila- és Babérkoszorú-díjas, Térey-ösztöndíjas író, nem mellesleg a Székely Bicskarend „lovagja”. 1984-ben végzett az ELTE történelem és levéltár szakán, dolgozott a KSH-nál, majd üzemi lapok újságírójaként. 1989-től 1991-ig a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írás rovatvezetője volt, később több könyvkiadó irodalmi vezetőjeként tevékenykedett. Évtizedek óta szabad foglalkozású író, emellett hosszabb-rövidebb ideig számos lap és nem egy kiadó munkatársa. − Irodalomról, írásról, családról, nemzetről, otthonról, otthonosságról és sok minden egyébről beszélgettünk.

  • Betekintés a kulisszák mögé – villáminterjú az IJ szerkesztőivel, II. rész

    Télen tenger, nyáron havasi tájon fekvő tó

    Csillagász szeretett volna lenni, egyik kedvenc virága a tulipán, különleges kapcsolat fűzi a macskákhoz, fiatalkorában sakkversenyeket nyert, a szellemi sportra édesapja tanította meg, kedveli a tengert és havasi tájat is - Bege Magdolnával, az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettesével, a Nyugati Jelen napilap főszerkesztőjével beszélgettünk nemcsak a szerkesztői munkájáról. Interjúnkat különleges fotókkal illusztráltuk.

  • Betekintés a kulisszák mögé – villáminterjú az IJ szerkesztőivel, I. rész

    Különleges négylábú asszisztensei segítik az alkotói és szerkesztői munkájában, az íráshoz sok kávé és egy dolgozószoba szükséges, a munka akkor megy a legjobban, ha  felesége, Virág  a vele szemközti asztalnál dolgozik, a fiataloknak azt üzeni: „olvassanak többet, mint amennyit írnak”. – villáminterjú Bene Zoltánnal, az Irodalmi Jelen prózaszerkesztőjével.

  • Hamismások és sütőpapírok

    Berka Attila beszélgetése Vass Tiborral

    Ratkó Józseftől jutott el Tandori Dezsőig, a népművelés szakon a bábkészítés- és mozgatás művészete bűvölte el, később gyerekrajzokon figyelte meg a formanyelv és rajznyelv alakulását, s míg költői univerzumában semmi sem lehetetlen, képzőművészként és fotósként mindig más-más színben látja a világot. – Vass Tibort szerkesztője, munkatársa, életműve egyik legjobb ismerője, Berka Attila kérdezte.

  • Kovács Újszászy Péter , Varga Melinda

    Minden élőlény „szeretetre termett”

    Kovács Újszászy Péter verseire nagy hatással volt Dsida Jenő költészete, de Fekete István, Rudyard Kipling, R. M. Rilke és Szergej Jeszenyin is azon elődök közé sorolhatók, akik segítettek az állatszimbólumok megformálásában, amely költészetének központi témája. A csupaszodás gótikája című verseskötete tavaly decemberben jelent meg. Az Irodalmi Jelenben versei mellett kritikáival és esszéivel is megismerkedhetünk. A mentorprogramban olyan jelentékeny alkotók munkásságával foglalkozik, mint Mózes Attila, Lászlóffy Aladár, Török Sophie vagy Szőcs Géza.
  • Fülöp Dorottya, Varga Melinda

    A kutató sok mindent tanít az írónak, és ez fordítva is így van

    Kiskora óta szerves része az életének a művészet és az irodalom. Legyen szó saját versről vagy irodalomtudományos munkáról, rajzokról, a precizitásra törekszik. Addig nem ír le semmit, amíg nem áll össze minden képkocka a fejében. Jókai Mór költészetéből doktorál, amellyel eddig csak hézagosan foglakozott a szakirodalom. Mentorprogramunk során ebből a munkából is kapunk ízelítőt és többek között olyan fontos, közelmúltban elhunyt költők műveiről, mint Kinde Annamária, Lászlóffy Aladár vagy Szőcs Géza – Fülöp Dorottyát, az Irodalmi Jelen debütdíjas szerzőjét kérdeztük.
  • Varga Melinda, Ilyés Krisztinka

    A költészet mindig csontig hatol, az álom pedig a legközelibb társa

    Minden egy őszi verssel kezdődött, amelyet ötödikes korában írt. A gimnázium első évében a Halálnapló című prózaciklusával az Irodalmi Jelenben debütált, és több mint húszezer olvasóval hosszú ideig a rovat legolvasottabb tartalma az övé volt, azóta lapunk állandó szerzője és számos más rangos folyóirat is rendszeresen közli írásait. 2021 decemberében Papírcsillag címmel jelent az első kötete, amelyet Hargita Megye Tanácsa-emlékéremmel tüntettek ki – Ilyés Krisztinkát kérdeztük, aki a mentorprogramunk idején Veress Gerzson költészetével és alkotói életútjával foglalkozik.
  • ,,Ki verset ír, az egyszerre legyen / Kőmíves Kelemenné, s Kőmíves Kelemen.”

    Villáminterjú az Irodalmi Jelen női szerzőivel Nemes Nagy Ágneshez fűződő viszonyukról, II. rész

    Villáminterjú az Irodalmi Jelen női szerzőivel Nemes Nagy Ágneshez fűződő viszonyukról, II. rész

  • „A jó vers olyan, mint a kávé”

    Képzelt irodalmi séta Nemes Nagy Ágnessel és az Irodalmi Jelen női szerzőivel, I. rész
    Villáminterjúnkra ezúttal csak női szerzőket kértünk fel, hogy egyik legkimagaslóbb költőnkkel kapcsolatosan beszéljenek irodalomtörténeti kuriózumokról, anekdotákról, a nőiség és a szépirodalom viszonyáról, és hogy mit kérdeznének NNÁ-tól, ha erre lehetőségük lenne.
  • Ónody Éva

    A Nemzetőr a túlélők megbízólevele

    Interjú Tollas Tiborral

    „Nélkületek, kedves Tibor, az erőnk is gyöngébb lett volna, az igazság pedig kimondhatatlan. Megzavart rádióadásban, átcsempészett újságban, könyvekben maradt épségben a törékeny hit, hogy föladni soha nem lehet, hogy értelme van, minden tilalmas versnek, gondolatnak, mozdulatnak, amely növekvő erővel feszül a hazug rendszernek…” – írja Lezsák Sándor atyai barátjának, Tollas Tibornak Lakitelekről, 1990 áprilisában.