• Gáspár Ferenc

    Reset

    Alig lépett ki a ház kapuján, máris belelökték egy pocsolyába. Nem volt itt aszfaltút, csak sár és piszok. Ült a vízben, és pislogott felfelé, mert a szemébe ment a szennyes lé. Gábor állt előtte.

  • Péntek Gábor

    Ezüstszáj

    Hirtelen megfagy a világ. Megmerevedik a kisfiú is. Megáll a kép, nem moccan semmi sem. Fogalmam sincs, mennyi idő telik el, amíg a film lassan, szakadozottan, de újra peregni kezd. A hangok egyenként, akadozva próbálnak visszakúszni a küszöb felett, és vontatottan bár, de végül összeáll minden.

  • Bubits Tünde

    Halmazat

    (részlet a Bánat utca című regényből)

    Hangosan éltek, sokat veszekedtek korábban is. Tibike egyre később járt haza a munkából, túlórára hivatkozott, az asszony meg egyedül vesződött a kislánnyal, aki bőgött mindenért, ha kellett, ha nem. Az asszony úgy érezte, méltatlan ez, hogy neki nincs élete, bezzeg a férje megenged magának mindent: haverokat, meccset, hetenkénti focit, kocsmázást. Úgy kavarodott haza gyakran, hogy a gyereket sem látta egész nap. Így telt el két év.

  • Jászberényi Sándor

    Líbia

    „Éjszaka értünk oda. A város sötétben állt, a külváros kiégett épületeit tüzek fényei világították meg, lázadók melegedtek körülöttük a fagyos éjszakában.
    A főtéren napszaktól függetlenül tömeg volt. Néha a levegőbe lőttek a fegyveres férfiak, amikor hírek érkeztek a harcokból. Ha jó hírek, azért, ha rossz hírek, akkor azért.” – Jászberényi Sándor novellája.

  • Petőcz András

    A lány, aki szeretett

    Ül a padjában, és nézi a tanárt. Nézi, ahogy az a tábla előtt áll, kezében kréta, és magyaráz. Az egész annyira valószerűtlen. Hogy neki itt kell ülnie, hogy ennyire semmibe veszik őt. Hogy már hónapok óta érzi azt, amit érez, és hogy semmi, de semmi esélye. Hogy úgysem lesz másképpen semmi. Mert az ott a tanár, ő meg csak egy diáklány, aki szerelmes.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Indigó-hatások…

    Nem is a megismerés, mindinkább a megfejtés (hiánya) húz le az ürességbe… Vagy fordítva? – Az üres sötétség / a sötét üresség feneketlen… A zuhanás örökké tart (majd / most / mindörökké?)…

  • Reichenberger Dániel

    Money for nothing

    A reménybeli novellaíró nemsokára kilépett a könyvtár kapuján, összegombolta szövetkabátját. Kisvártatva észrevette, hogy esik az eső, hátranyúlt hát a kapucnija után, de a mozdulat közepén rájött, hogy ma is olyan pulóvert vett fel, amelynek nincs efféle kiegészítője. Vigye el a franc, gondolta.

  • Kégl Ildikó

    Bújócska

    Látom magamat, ahogyan lerúgom a cipőmet. Az volt a taktikám, hogy mezítláb indulok a keresésetekre. Hunyó szerettem lenni leginkább. Torkomban dobogott a szívem, ahogyan benéztem az ufó-hinta alá, Pista bácsi barna Trabantja mögé.

  • Frideczky Katalin

    Árulás

    Zsuzsa az Új-Lipótváros gazdag polgárleánya, míg Márti Angyalföld munkás-szülötte volt. Máshonnan jöttek, más körökben mozogtak, de az egyetem összehozta őket, és a legjobb barátnők lettek. A társadalmi és kulturális különbségek egészen addig nem is ütköztek ki, amíg kölcsönösen meg nem látogatták egymást.

  • Sarnyai Benedek

    Kései Minósz

    Visszanézek, Paszi orrhegyig mélyeszti belé a fogait. Arcán ugyanaz a sebzetlen kifejezés. Az állkapcsa szoros, egy pillanatra sem rezdül. Furcsa, de a lábam kezd el lüktetni.
  • Szávai Attila

    Noteszlapok Sárinak

    A konyhából beszüremlik a rádió hangja, híreket mondanak. Tíz éve, amióta az eszemet tudom, ugyanolyan tónusban. A kisrádióból áradó monoton mondatok közé hagymás vér illata kúszik, bele a szobaszagba. A szobaajtó füstüvegén át látni, hogy odakint nagypapa széles mozdulatokkal eszi a finom disznótoros reggelit, közben a bal kezében tartott vastag szelet kenyérrel magyaráz, mutatja a mamának, hogy ekkora volt a disznó.

  • Zimonyi Zita

    Futás a hóban, meztelen

    Kezdődhetett a könnyű halálgalopp. Nem fáztam. Fűtött az indulat. Semmit nem éreztem. A szelet sem, ami a nyakamba fújta a rongyos hálóinget, s úgy lobogtatta, mint egy dicsőséges zászlót. Anyaszült meztelen spuriztam a hóban.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Átlátások…

    Díszlet és szamár(ság) össze(v)érződik, vérbő iá, ái-iá-zik-zik, sárkányfing-feeling képződik… Semmi meglepetés: kustol az ábrándos, kormos az álom, fortyog egy kas kígyótojás, majd visszahat- és lassan rám forr: a kémény-kámfor… Alant (h)al(a)kul a lankadat, s a tompa-arany meddőség minimuma (ma): higanyos alkonyat…

  • Juhász Tamás

    Rések a falon

    A klubban sosem folyt felforgató tevékenység. Nem beszélgettünk igazán kényes témákról, senki sem mondta, hogy a kommunizmust vagy az NDK-t meg kéne szüntetni. Mi csak jól éreztük magunkat.

  • Barta László

    Fátum

    Nem szerette hazakísérni a város túlsó végében lakó Terikét, úgy döntött, egyenesen hazamegy. Holnap reggel korán újból neki kell ugrania a tanulásnak, magyarázta. Terike már ismerte, tudta, Bélával nem lehet vitatkozni. Mosolyogva gyors puszit adott neki. A Főtéri megállónál leszállt, Béla zötyögött tovább hazafelé. A buszon valaki erős illatú liliomcsokrot szorongatott, épp Béla háta mögött. Ilyen virágot nem jó a lakásban tartani éjszakára. Régebben, tán gyerekkorában mondta valaki, hogy ez veszélyes, elkábíthatja az alvót.

  • Tallián Mariann

    Foszlott szál

    A háború után, amikor megkapta a hősi halált halt gyászjelentést, a szenes keresztet felállította az erdőbe, hogy legyen egy hely, ahol imádkozhat értük. Kifeszített egy sodrott, erős kötelet az otthona és a kereszt közé, hogy el ne tévessze az utat. A zsinór idővel mállani kezdett, már csak egy vékony, foszlott szál maradt belőle. Mint egy lelki köldökzsinór, ami összekötötte otthona tűzhelymelegével a halott férje és fia emlékét. Minden hét vasárnapján végigjárta ezt az utat.

  • Magén István

    Az angol nő

    Nem tudod, mikor találod szemben magad egy állítólagos ellenséggel. Ha egyszerűen csak olyan objektív vagy, mint mondjuk egy számítógép, átörökíted a felülmúlhatatlanság fölényét, mely bosszúvágyat vált ki némelyekből. Része vagy valaminek ebben a hisztérikusan felfokozott hangulatban. Azután a Lidl-ben meglátsz egy nőt, aki elmulasztotta a kötelességét, és ezért szöknie kell. Megmagyarázza az utópisztikus kísérleteket.

  • Péter János

    Pacal

    Beugrottak Szent Antalhoz is, Kati mama tanítgatta Karcsikát, hogyan kell keresztet venni, meg hogy Szent Antal megtalál mindent, ami elveszett, csak szépen kell hozzá imádkozni, meglesz az a magnókazetta is, akkor majd kell adni húsz forintot, a postás se kap többet, pedig az lejárja a lábát, Szent Antal pedig csak az égből intézkedik.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Montázsok…

    Malcolm Lowry és Sylvia Plath találkozása a váróteremben: – Az emberi fortyogásban alattomosan növekvő, a belső nyugalmakat szisztematikusan feszítő Pokolkő: ön szerint (ki)műthető? – Ááá, nade, mordizomadta, sehejt, ejse, pfhuj, piha, kikérem magamnak!

  • Novák Valentin

    Futás!

    amelyben a Körút színeváltozik, és az ÁVH is bekopog egy literatúrai divatbemutatóra…

    Késő délutánba lovalta bele magát Budapest. Mindenki késett valahonnan, mert a pontosság úri szokása kiveszett a fővárosiakból. Föld fölött, föld alatt, a perisztaltikákban is hömpölygött a tömeg. Ősz végére járt. Még ha színesben is pompáztak volna a dámák, a nyákos, szutykos köd egyenszürkére mázolt volna mindent rajtuk. Egy szürke massza tulajdonképp. Ez volt a november közepi, pesti divat.