A konyhakocsik környékén augusztus elején nem honolt békesség. Tiszti ellenőrzést vártak. Jöttek is a dandárparancsnokságról, József és Frigyes főherceg. Kis János ekkor látta őket a legközelebbről. Megvizsgálták a kisikált edényeket, lemosott, kisúrolt kocsikat, és persze a lovakat, azokat valódi szakértő szemmel. Közben bólogatva dicsérték az ezredet. Ezek a vitéz magyarok, akikről őfelsége is szívesen hall. Nem sok húszéves akadt a népfelkelő konyhai személyzet soraiban, csak az néhány a harmadik zászlóaljból, eltűnve hadtápos katonák százai között. József főherceg végigmérte Kis Jánost. Bólintott. A bólintás volt a szokása.

Reggel már nyugtalan voltam, hogy nem értél vissza. Üzenetet sem hagytál. Szóltam a portásnak, azonnal hívjon fel, ha megjelensz. Tudni akartam, hogy megvagy épen és egészségesen.

Az Alpha Ursae Maioris 124 fényévnyire található a Földtől. Ez megnyugtatta. Nem olyan nagy távolság, hiszen a legközelebbi nagygalaxis, az Androméda 2,5 millió fényév. Az már sok.

Fél-álomban: két halott barátom él nálunk – motyogva meséli a leíró. Az egyik láthatatlan, a másik: szalamandrás alsógatyában járkál fel-alá, miközben kávézik. Három napja érkezett, azóta így cselekszik, érezhető, hogy valamiben nagyon bent ragadt… Szintén halott kutyám, Mimi, tegnapi sörhabot nyalogat egy padlón maradt pohárból…

Kórterem. Csend, csak a műszer jelzi ütemes kattogással a szívdobbanást. Rákban haldokló nő a családja körében. A csukott ajtón kopognak. Anélkül, hogy bárki megszólalna a bent lévők közül, benyitnak.

Szeretetteli gondoskodással és törődéssel mégis elérhető, hogy szakácsunknak hosszú élet jusson osztályrészül. Többféleképpen is kényeztethetjük. Vegyük rá, hogy helyezze magát kényelembe, és olvassunk fel neki néhány Jamie Oliver-receptet. Ezeken rendszerint könnyesre kacagja magát.

Miklós szerint a szerelem szenvedés, és, hogy elkerüljük a szenvedést, nem szabad szeretnünk. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Bori biztos benne, hogy a férfi lopta ezt a mondatot, valószínűleg éppen Woody Allentől, de most nem törődik ezzel, mert megkönnyebbül attól, hogy a férfi nem étterembe viszi őt.

Előttük gyümölcstál, kitettem magamért. Van benne a vilmoskörtéből – ilyenkor, szeptemberben termi a fa az utolsókat –, akkora fürt szőlők, amekkorát utoljára Józsué és Káleb láttak az Ígéret Földjén, alma, saját sárgabarackom aszalva. Málnalekvár, friss kenyérrel, vajjal. Levendulaszörp. Az is a kertből. Karadzsics konyakkal köszöntötte az őt elfogókat, Zrínyi száz aranyat osztott kétfelé és tett a dolmányába, mielőtt elhagyta a várat. Persze azt is akarom, hogy érezze a bírónő, jó üzletet köt. És, ha megkóstolja a körtét, talán nem fogja a fát kivágni.

Indiában módfelett kellemetlen szegénynek vagy nőnek születni, a kettő együtt pedig nem titkolt sorscsapás a családjaik, és így önmaguk, a nők számára is. Valahogy úgy van ez, hogy a lány házasságába kötelező jelleggel vitt hozománya viszi a családja vagyonát, ha meg a férj családja elégedetlen a hozománnyal, a nő sok jóra nem számíthat közöttük. Szegény családok nem jó befektetéssel kecsegtető kislányai rettenetes hátrányban. Elhanyagolás, súlyos mellőzöttség várhat rájuk. Állítólag nem ritka, hogy a saját, nélkülöző családja vagy közeli ismerős adja el a serdülő lányt, otthonától távoli helyre, feleségnek vagy külföldinek használatra. A fiú az érték. Gyakori a lányhalál.

A nagynéném pont a hatvanötödik születésnapján, augusztus huszadikán halt meg. Alig ismertem. Még a születésem előtt összeveszett a családdal, és anyámon kívül senki sem tartotta vele a kapcsolatot.

Felhő-sakál-polip-fóka-sárkány, tatu-felhők mint érdes-pikkelyes hegyvonulatok, domborzati ős-idomok… Alhők, belcsínyek, belhők: fülledt-hártyásan, metamorf tűnődésekben… A tengerparton, kitekert pózban kamaszlány fekszik (felül halháló-melltartó, alul pihés meztelenség). Mozdulatlan. Lezuhant, elájult, meghalt? Amint a kamera ráközelít, már alig látszik, egy árnyék-raj azonnal elfedi: testét 17–20 sirály csípi, tépkedi…

Képtelenek fejüket kiemelni az egyenletből, tekintetüket egymásra emelni, kart nyújtani oldalra vagy felfelé. Hiába haladnak el olyan közel egymáshoz, semmi nem történik. 
Körbeöleli őket láthatatlan közöny. A lámpa zöldre vált.

A biológia iránti szenvedélyem Péter nagypapám hagyatéka. Már egész kis koromban elvitt magával a gimibe, ahol tanított, és bevezetett a biológia-szertár borzongatóan izgalmas titkaiba. Követtem az ujját a nagy viaszkosvászon térképeken, így utaztuk be együtt az egész világot. Biológiatanár volt, de engem már nem taníthatott. Meghalt, mielőtt középiskolás lettem.

Ha szabad kiigazítanom, ez nemcsak egy kutya. Ez egy boxer. Fajtiszta, szokták mondani, de pontosabban fogalmazva, fajtatiszta. S ha szabad hozzátennem, törzskönyvezett boxerkölyök…

Elínek tetszett az építmény. Soha ki nem nézte volna annak a töketlen rígnek a nővéréből, hogy ilyen dolgok rejtőznek a fejében. Olyan tiszta a lelke, amilyen az enyém sosem lesz, gondolta.
Tényleg nagyon szép, erőltetett ki magából egy suta dicséretet. Mióta építed?

Há mi van az emberekkel, kérdem, ejszen mindenki Jehova lett.
Lett a nyavaját, aszongya Emre. Ezek a mai fiatalok úgy el vannak fajozva, hogy csak mán otthon isznak pokróccal a fejikbe, hogy senki ne lássa.

…kezdte a kávéval. Hogy aznap még nem ivott. Hiába magyaráztam, hogy már kilenckor megittunk egyet, határozottan kijelentette, hogy ő nem ivott. És követeli, hogy megihasson naponta egy kávét.

A leíró hajnali ébredésében három virgonc tabletta viháncol. Viszketeg-zizzenve zajonganak, zsémbesen motyognak, rángatóznak, elméből gyomorszájba gördülnek, ércesen rúgdalnak, savasan szurkálódnak… Igen, ők azok, az álmokat ígérgető, alvás-zavaros testvérek: Zolpidemi, Ratiopi és Farmatuti…

Nem elég proletárnak lenni, annak is kell látszani! Te mindig elegáns vagy: vasalt ing, divatos nyakkendő, tiszta cipő, jó kalap. Gyanús.

Kék-fehér ember. Fehér a magzati máztól. Kék a kíntól.
Nyújtott a koponyája. Középtől mintha másik koponyája is lenne.
Elvágom a köldökzsinórját. Mint a puha köröm, pattan.