Valamikor a magyar középkorban bolyongunk remeteként a Pilis hegyei között, megriadt szarvasként vágtázunk az erdőben, mint kiéhezett ló térünk haza a királyi birtok istállójába, farkasokat űzünk, vagy farkasként menekülünk.

Finy Petra legutóbbi regénye több szempontból is rendkívül bátor, nem mindennapi, merész vállalkozás. Egyfelől olyan korszakról ír, amelyet ő maga személyesen még nem élhetett át, másrészt az 1968-as prágai események és annak magyar vonatkozásai, valamint a hatvanas évek „fridzsider-szocializmusának” korszaka még bőven tartalmaz „fehér foltot” íróknak, történészeknek egyaránt.

Emlékszünk még a Rózsaszín Cicákra? Vagy Tom Jones híres számára, a Delilahra, amit mi magyarok, csak Dilájláként emlegettünk? Az orosz órákra a suliban, a jelentésre, amelynek a szövege mindig távárissal (elvtárssal) kezdődött?

A mű első változatát, gondolom, sokan ismerik. Mikor először (2008-ban) az Ulpius-ház gondozásában megjelent, sokat beszéltek róla kritikusok és olvasók egyaránt, s azóta – a szerző közlése szerint – több mint 9000 példányt adtak el belőle itthon (értem alatta Erdélyt és az anyaországot). Népszerű külföldön is, lefordították németre, románra, oroszra, franciára, angolra, a legnagyobb sikere ez utóbbi nyelven volt, megjelenésekor a hónap könyve lett.

„Kávéház nélkül nincs irodalom” – írta Márai Sándor és valóban: a 19. század második felétől a II. világháború végéig tartott a magyar kávéházak reneszánsza. Az aranykor kávéházi rengetegében pedig mindig volt öt-hat olyan hely, amit „irodalmi” vagy „művészkávéháznak” nevezhetünk. Nyáry Krisztián ezeket a helyeket veszi sorra, kitágítva ezt a közel százéves időszakot kétszáz évre: Berzsenyitől Kertész Imréig.

Sir Kingsley William Amis (1922–1995) angol regényíró, költő, kritikus és tanár. Több mint 20 regényt, hat verseskötetet, memoárt, rengeteg novellát, rádió- és televíziós forgatókönyveket, valamint társadalom- és irodalomkritikai művet írt. Leginkább szatirikus írásairól ismert.

Mindannyian tanultunk az 1526. augusztus 29-én (valójában szeptember 8. lehetett) lezajlott mohácsi csatáról, amelyben katasztrofális vereséget szenvedtünk az Oszmán Birodalom hatalmas haderejétől. A magyar hadtörténet egyik legtöbbet emlegetett eseménye nemzetünk nagy tragédiájaként maradt meg emlékezetünkben. Ezt őrzik nyelvünkben a „több is veszett Mohácsnál” és a „nekünk Mohács kell” szállóigék, utalva a veszteség nagyságára. Életét vesztette II. Lajos király, Tomori Pál kalocsai érsek, Szapolyai György főúr, Szepesi gróf, Szalkai László esztergomi érsek.

Történetek. Könnyedek, tragikomikusak, alföldiek. A gyulai születésű Kiss László Mi kell a boldogsághoz novelláskötetében helyet kapó írások nem kívánnak hosszas fejtörést. Nyelvezete fiatalos és szókimondó – vagánynak is nevezhetnénk. Tartalma megtalálható az utcán, a buszon, a szomszédos tömbház valamelyik szobájában, bármelyikünk életében. Hiszen kinek nem voltak nagyra törő, megbukott tervei? Megalázó szakítása? Ki nem került kellemetlen, égető szituációba (mint például a meztelen exed fotóját nézegetni, miközben online történelemórát tartasz képernyőmegosztással)?

Borbély Károly festményeinek szemlélése mindig szellemi kalandot, benső utazást jelent – legyen szó játékos figuralitású templomi stációkról, fák erezetével kísérletező nyomdatechnikai szöszmötölésekről, vagy épp nagyvonalú, pasztelles gesztusokról. Ami a gazdag életúttal bíró, számos elismeréssel, többek között Apáczai Csere János-díjjal kitüntetett festőművész, művészetpedagógus és -terapeuta minden alkotását áthatja és alapvetően összeköti, az a kedély. Legdrámaibb témájú munkáiból is sugárzik valami őserejű, ősgyökerű, napfényes termőföld-szagú derű.

Gárdos Péter az Uramisten, Szamárköhögés, Hajnali láz című filmek után, utolsó filmjének, a szülei szerelmének igaz történetét feldolgozó Hajnali láznak sikeres regényfeldolgozását követően már nemcsak filmrendezőként, de íróként is nagy népszerűségre tett szert. A Semmelweis Ignác rövid boldogsága immáron ötödik, pontosabban szólva negyedik regénye (Hajnali Láz, Királyi játék, Hét mocskos nap, átdolgozva: Szemérmetlen történetek).

Mondják, akit a múzsa pártfogásába vesz, arról nem feledkezik meg, ha látja, hogy kegyeltje megérdemli a törődést. Így történt Sánduly Lajos esetében is: első verseskönyve után viszonylag rövid időn belül megírhatta a következőt. A Versszemek a Szentület emelt szintű folytatása, továbbgondolása.

A Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című kiadvány dr. Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató legújabb ajándéka az olvasótársadalom számára. A címet nagy elődje, a Petőfi Sándor-kutató dr. Kerényi Ferenc mai napig érvényes és megkerülhetetlen Petőfi-monográfiájának egyik fejezetcíme ihlette. Gyimesi ezzel a választással tiszteleg a már elhunyt irodalomtörténész életműve előtt. Nem véletlenül. Kerényi kötetének egyik nagy erénye érvényességén és alaposságán túl az olvasmányosság és érthetőség.

Már az Édesszájúak cím is sejteni engedi: a regény hősei nők lesznek, mégpedig fiatal nők. Nem is tévedünk, mert a millenniumi időkben (1893-94) játszódó mű középpontjában a négy Zimmerl lány: Teréz (Trézsi), Janka, Kató és Alojzia (Lola) története áll. Pontosabban a házasságszerzés, a férjfogás, ami az egyetlen tisztes életpályát jelentette a korszakban a nők többsége számára. A Zimmerl lányok viszont a jól prosperáló Stefánia úti vendéglős gyermekeiként ebből a szempontból egyszerre voltak könnyebb és nehezebb helyzetben hasonló korú sorstársaiknál.

Az utalás-vers fogalma és a művészi gesztus-érték jelensége

Azon gondolkoztam, miért van az, hogy magyar szerző regényéről kevésbé szívesen írok elmarasztaló kritikát, ám ha külföldi író műve kerül a kezembe, akkor aztán nincs megállás! Adok neki jobbról-balról, míg csak padlóra nem kerül a szerencsétlen. Pedig hát valaki – méghozzá az idegen nyelvet és kultúrát remekül ismerő magyar személy –, lefordította ezt a bizonyos művet a mi csodálatos anyanyelvünkre, szerkesztő, vagy szerkesztők megszerkesztették, esetleg megnézte egy kontrollfordító is, egyszóval magyarok dolgoztak vele rogyásig.

Boldogító és igaz közhely: hazánkban a történelmi regény az utóbbi évtizedekben reneszánszát éli. S nemcsak a regény, hanem maga a történelemmel, hadtörténettel meg minden effélével való, nem csupán elméleti bíbelődés: egyre több a hagyományzőrző egyesület, népszerűbb a kísérleti régészet. Ma már kellő elszántsággal bárki megtanulhat maga tapasztotta sárkemencében lepényt sütni vagy honfoglalás kori módszerekkel a maga gyűjtötte vasércből kiskanalat kovácsolni.

A népmesék is tudják, hogy a viszolygás és a szerelmi vonzás kéz a kézben jár. A királylánynak meg kell csókolnia a békát, hogy az királyfivá változzon, a hercegnőnek ágyba kell bújnia a medvével, a farkassal vagy a szörnyeteggel, hogy az elátkozott herceg visszanyerje végre az alakját.
De mi történik, ha a béka, a farkas vagy a szörnyeteg nem változik vissza?

Vacsora után felkereste a sajátjait. Az állatok már túl voltak az itatáson, a hajcsárok tűznél ültek, húst sütöttek, múltbéli történésekről adomáztak. Velük volt a prédikátor is, igaz némileg távolabb. Hegyezhette fülét, mert épp fene pogány dolgok jártak szájról-szájra.

Amikor meglátták Ádámot, elcsöndesedtek, Gercseni és Újpál félre is húzódott.

– Üljenek vissza, nincs bennem harag! Ne vegyék magukra Kökösi bűnét. Mindenki a saját tetteiért felelős. Folytassa, Jankó!

A kerek arcú, joviális Patkó János elmosolyodott:

A graffiti akár tetszik, akár nem, művészeti ág. Legismertebb képviselője a brit Banksy, akiről a világon, így idehaza is sokan hallottak. 2020-ban a budapesti Tesla Loft adott helyet alkotásainak, 2024 májusában a szintén a fővárosban működő Komplex Kiállítóteremben nyílt kiállítása. Hogy láthatjuk-e hamarosan újra?

A kortárs költészettől bizony meg lehet csömörödni, különös tekintettel a depressziós, halálvággyal játszó ifjak és öregek minden versrovatot elárasztó, fekete zongorás seregére. Ezerszer hallottuk már, ahogy lángoló betűkkel zokogják bele a keserves világba: nagyon fáj…