• Kányádi Sándor
    Pusztai Ilona

    A híd nélküli hídverő

    Kányádi Sándor idézi egyik interjújában Illyés Gyula hozzá intézett szavait, amelyek jól kifejezik a költő irodalomban betölteni kívánt szerepét: „Te állsz a víz közepén, hídverő úr mondta kitárt karral, hídként , és egyik parton sem akar leakadni a híd szárnya.”

  • Viola Szandra

    „Csak amikor elhallgatsz, akkor tűnik fel”

    Kopriva Nikolett Kővé zsugorodott ország című kötetéről            
           Azt is mondhatnám, hogy a Kővé zsugorodott ország című kötet visszatérő témája a háború és a nemzeti identitás, ugyanakkor az ellenkezőjét is állíthatnám, mert a képek és poétikai állítások Kopriva Nikolett verseiben annyira összetettek, hogy sokkal inkább a minket körülvevő környezettel való összefonódást példázzák, a létbe vetettség koordinátáit keresik, mintsem a jelen vagy a múlt konkrét tényeire építenek.
  • Szabó Fanni

    Megtalálták Abaelardus utolsó, Héloїse-hoz írott levelét

    Az irodalomtörténészek végre a nyilvánosságnak is bemutatták Petrus Abaelardus (Pierre Abélard) (10791146) 1116-ban keltezett, Héloїse-hez (10951164) írt levelét, ami teljesen felforgathatja az irodalmi életet: a szöveg eredetiségét már 2021 óta vizsgálták a legmodernebb eszközök segítségével. Lehet, hogy a középkor leghíresebb szerelmespárja mégsem volt olyan szerelmes, ahogyan a köréjük szövődött legendák hinni engedték?

  • Juhász Kristóf

    Hangokból totemet

    A kortársi frissességű, ám a tiszta forrásban fürödve kortalan zenei horizontú Sajba második lemezét hallgatom. A 2021-es, bemutatkozó Tűzkör sem volt épp afféle kudarckerülő, lakossági pop, de az idei Totem még vadabb, még bátrabb, még révülőbb, még inspirálóbb.

  • Tamási Orosz János

    „…a körülmények megint nem túl jók…”

    Boldogh Dezső karmája viszont ígéretes

    Sok éve, megboldogult lapszerkesztő koromban főszerk-utasítást követve zabolát próbáltam kötni állandó színikritikusunk tollára, mondván, ragaszkodjon – ha teheti – a megbeszélt karakterszámokhoz. Mert hát főszerkesztőtől tördelőig mindenki szereti, kiváltképp printesetben – s talán még az olvasó is –, ha egy adott téma a lap oldalának állandó helyén található, megszabott terjedelemben, s nem nyúlik bele a hirdetéseknek fenntartott keretbe.

  • Pusztai Ilona

    „A vers a csend, a megismerés, az eldördülő ágyúban a golyó”

    Böszörményi Zoltán frissen megjelent verseskötete, a Fellázadt szavak egy több évtizedes költői életműről nyújt átfogó képet. Márton László, a versek válogatója és Laik Eszter szerkesztő nagyfokú igényességgel és gondossággal Ady köteteinek mintájára rendezték ciklusokba a műveket. Az Ady-rokonság több szempontból is érvényes, mind Böszörményi Zoltán életútját, mind költői témáit tekintve. Mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, akik, bár később világpolgárokká váltak, soha nem voltak képesek elszakadni a magyar hazától, nyelvtől, kultúrától.

  • Burkhardt Zsófia

    „A királynék sosem sírnak. De a cserbenhagyott asszonyok igen.”

    Mi az, hogy kortárs történelmi regény? Eszik-e, vagy isszák? Milyen irodalmi eszközökkel nyúl hozzá a múlthoz, milyen szemszögekből láttat, mi érdekli? Reagál-e egyben a jelenre is? Noha nincs rá általános recept, egy-egy mű kóstolgatásával ráérezhetünk a műfaj összetevőire, az adott mű sajátos ízvilágára, hatóerejére. Terítéken ezúttal a Mohács özvegye, Miklya Luzsányi Mónika új történelmi regénye.

  • Oláh András

    „Nulladik személyben”

    Thomas Mannt idézi az egyik verstűnődéséhez átemelt mottóban Hegedűs Gyöngyi: „Istennek nincsenek történetei.” Istennek valóban nincsenek történetei. Mi magunk vagyunk a történet, akik epizodistaként szerepet kaptunk a rendezői álmok kiteljesítésében. Hegedűs Gyöngyi ezt a ránk testált szerepet – a megélt valóság felszisszenő pillanatait – osztja meg az olvasóval legújabb kötetében.

  • Viola Szandra

    „A költő trófeái”

    Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című válogatáskötetéről

    Kedves Olvasó! Szokott néha arra gondolni, hogyha holnap meghalna, akkor mit hagyna maga mögött? Létezik egy emberfajta, aki szinte naponta farkasszemet néz ezzel a kérdéssel: a költő.

    Böszörményi Zoltán Fellázadt szavak című kötetének is a szembenézés fent említett gesztusa a legerőteljesebb mozgatórugója. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a szerző Ettore Majorana álarca mögül szól. Persze ezek nem szerepversek, sokkal inkább az alterego-teremtés sajátos kísérletei.

  • Juhász Kristóf

    A tarka egység meg a részei

    Van egy sajátos, korokon átívelő, stiláris metszéspontokon átevickélő, kortalan műfaj, amit a mai köztudat (közérzet, közjó, közszáj, közoktatás) méltatlanul nem használ ki. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy épp a közösség tudata van válságban és kisebbségben, míg a többségi helyet a mainstreamben dagonyázva önmagát fölmentő közrestség vette át.

  • Vasi Szabó János

    A magyar nyelv virtuóza

    Laczkó Géza fantasztikus novellái

    Rovatunkban helyt adunk olyan írásoknak is, amelyek egy-egy régebbi, szinte elfeledett művet elemeznek, netán jól ismert könyvet helyeznek új megvilágításba. Az alábbiakban Vasi Szabó János egy olyan szerzőt mutat be, aki novelláival jelen volt a magyar fikciós-fantasztikus irodalom (mai értelemben vett) kezdeteinél.

     

  • Kopriva Nikolett

    Képeslapra írt versek

    Rónai Balázs Zoltán Világharang című kötete 2023-ban jelent meg az Orpheusz Kiadó gondozásában. A kötet két részre oszlik, a Világharang, valamint Az én időmben című könyvet tartalmazza.

  • Szabó Fanni

    Az átbillentő erő

    Valóban olyan felkészülni egy tanórára, mint kidolgozni egy haditervet?

    Tizenegy éves voltam, rózsaszín pizsamában ültem a tévé előtt. Már elmúlt tíz óra, mindenki aludt, csak én nem. Egy filmet néztem, amilyet azelőtt még sosem láttam. A barna, az arany és a zöld szín kavalkádja, gyönyörű kosztümök, dráma és humor. A 2005-ös Büszkeség és balítélet volt. Hamar rájöttem, hogy könyvadaptáció, sikerült is becserkésznem egy példányt a keresztanyámtól.

  • Losonczy Attila

    Háló és fullánk

    Morgan Loyd Malcolm Darázs című műve két fős kamaradráma, amelyet Bognár Péter fordítása nyomán dolgozott át Bíró Bence dramaturg, állított színpadra Ördög Tamás rendező.

    Az alaphelyzet két nő – egykori osztálytársak – újbóli találkozása, húsz év múltán. A darab ismertetőjében a következőt olvashatjuk:

  • Juhász Kristóf

    Történelmi tehetetlenség három idősíkra

    Ha hamisítatlan, kelet-közép-európai hangulatú könyvet keresünk a kortárs irodalmi dömpingben, akkor Bene Zoltán legújabb, Igazak című regényét a legjobbak között találjuk. Olyan ez az írás, mint egy blues ballada: finom hangolása oldja melankóliává a keserűen sötét tragikumot.

  • Lőwy Dániel

    Befejezetlen mondatok és élő álmok között

    Gondolatok Benyhe István Erózió című kötetéről

    A kötet címe a sokasodó életévek okozta erózióra utal, ami fokozza az egészségi gondokat és az érzékszervek gyengülésével jár:

    amikor már nem úgy lát a szem

    amikor már nem csak szó a nem.”

  • Pusztai Ilona

    „Ahonnan Ámor új tüzet merít” (153. szonett)

    „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”… Ki ne ismerné fel rögtön Shakespeare 75. szonettjének kezdő sorait, amely Szabó Lőrinc tolmácsolásában lett az egyik legkedveltebb szerelmes versünk. Bár, mint Fazekas Sándor kötetéből kiderül, ez a költemény Angliában pont antipetrarkista jellege miatt nem örvend népszerűségnek. Nagy merészség tehát Szabó Lőrinc után belefogni Shakespeare szonettjeinek újrafordításába.

  • Rimóczi László

    Az optikai csalódások gyönyöre

    „Témáit kellő alázattal kezeli, akár a hibák szépségéről, akár a költészet és az okkultizmus közti kapcsolatról ír. Semmi sincs túlvilágítva vagy elkenve: a szerző a saját gondolatkörnyezetét, élményeit és világnézetét megdöbbentő érzékenységgel ábrázolja, sűríti, sajátos, letisztult látásmódjával pedig hatásosan érzékelteti is velünk.”

  • Szabó Fanni

    Békés sormintatörés

    Az elmúlás az egyetlen olyan dolog, ami mindannyiunkban és mindenben közös: elmúlunk, és minden elmúlik körülöttünk. Ez az egyetlen igazság, mégis állandóan úgy érezzük, tennünk kell valamit, hogy megakadályozzuk a megakadályozhatatlant. Kényszeres cselekvésvágy az elkerülhetetlennel szemben. Az Isten vagy az istenek, vagy az akármi talán szán minket egy picit, amikor hallja a gondolatainkat, látja a tetteinket, amikkel megpróbálunk felülkerekedni rajta, és valahogy, bárhogy kikerülni a létezés egyetlen egyetemes törvényének beteljesülését.

  • Berényi Klára

    Zirrenő szálak

    Húsz – igaz, a fikció idejében csak egy – év után szabadult ki Emil bácsi Paca cár börtönéből, ennyit kellett ugyanis várni arra, hogy Varró Dániel felvegye a Túl a Maszat hegyen című kötete eseményeinek elejtett fonalát, és új műve, a Túl a Maszat hegyen 2 kezdéseként elvarrja az első részben elvarratlanul hagyott, Emil bácsi életét gúzsba kötő szálat. Egy szálat tehát elvarrt a szerző, de mint azt a mű dupla keretezése is előrevetíti, a meseszövéséhez nemcsak néhány fonalat használ, és abban sem lehetünk biztosak, hogy olyan könnyen képesek leszünk átlátni majd az összefüggéseket, mint a negyedikes főhős, Muhi Andris.