-
Nagyvarjasi Szabó István
A harcot, mit őseink vívtak...
Háromszázhúsz éve (1693), hogy Sarkad megszabadult a török hódoltságtól. Tudnivaló, hogy már 1375-től (!), váltakozó hevességgel dúltak a török–magyar csaták, bő „háromszáz éves háborúvá” terebélyesedve. A Magyar Királyság 1396-tól (nikápolyi csata) már egyértelműen önvédelmi harcokat vívott. Lenni vagy nem lenni? A török az „egyetlen igaz hit” nevében, az iszlám igéitől feldoppingolva, hódított! Kitűnő, fanatizált, kemény harcosok voltak.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Koszorú – 1956
„A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, amelyet ébreszt.”
(Goethe)
-
Nagyvarjasi Szabó István
Több mondat a zsarnokságról
„A halál mindent megold. Van ember, van probléma. Nincs ember, nincs probléma.”
-
Nagyvarjasi Szabó István
Székelyek... és a Himalája
Szentek, rajongók, megszállottak, hősök?
Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784 március 27. – Dardzsiling, Észak-India, 1842. április 11.).
-
Nagyvarjasi Szabó István
Innen Varnyasrul nézve a történelöm...
Valamikor, a múlt század hetvenes évei körül, egy kedélyes, kötetlen beszélgetés közepette megkérdeztük B. Gy.-t, kedvelt professzorunkat a kolozsvári egyetemen, mikor lesz a világvége. A válasz: akkor, mikor összetévesztjük az igazságot a hazugsággal, a szüzet a kurvával és (itt fölemelte az ujját, kis szünetet tartott) ezt észre se vesszük!
-
Nagyvarjasi Szabó István
„Ítéletidő” a Viharsarokban
Csaták 1944 őszén a Maros–Tisza mentén
Első ráhangolódás. Az alábbi két idézet segíthet történelmünk, önismeretünk csillagzatának markánsabb értelmezéséhez.
„Ha Magyarországot a sarokba kívánjuk szorítani s kicsinek akarjuk megtartani, a legjobb, ha az antiszemita Romániával működünk együtt.” (Adolf Hitler: Asztali beszélgetések. Monológok a vezéri főhadiszálláson, 1941–1944.) -
Nagyvarjasi Szabó István
Porlunk, mint a szikla?
Néhány észrevétel a magyar–nemmagyar vegyes házasságokról, különös tekintettel Erdélyre
Bölcs emberek mondják, hogy egy nemzet akkor hal meg, ha nincs az egyéni és csoportérdekeken túlmutató CÉLJA. Azt is mondják, ha letér a saját, Isten szabta ÚTJÁRÓL.
-
Nagyvarjasi Szabó István
A Tizenkét pont, avagy a „törvényes forradalom”
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Érisz almái
Bogarászás az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés hordalékában
A háború több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít – mondotta Immanuel Kant. Mondják még, hogy a legrosszabb béke is jobb minden dolgok legrosszabbikánál, a háborúnál. De mi van, ha bosszúállást, önkényt, megaláztatást, hazugságot és rablást kapunk az áhított béke leplébe csomagolva? Miféle béke az, mely túszokká tesz minket? A háborús bűnösöket megbüntették. És békebűnösök, békesikkasztók nincsenek? Több mint kétezer éve beszélünk a báránybőrbe bújt farkasról.
-
Bogár Gábor
Dante és Liszt
Kiegészítés Réti György Hazánk és Dante című esszéjéhez
Dante Alighieri, a 13–14.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Emlékek, gondolatok Trianonról
Eckhardt Tibor 1939. július 6-án, Londonban bizalmas beszélgetést folytatott az akkor még kormányon kívüli, „magányos farkas” Churchill-lel. Jó kilenc hónap múlva Churchill már Nagy-Britannia rendíthetetlen, konok miniszterelnökeként lép a történelem színpadára, és megnyeri a háborút. (De elveszti a birodalmat.) Eckhardt így emlékezik:
-
Nagyvarjasi Szabó István
A magyar Kasszandrák
A történész visszafelé tekintő próféta.
(A. W. Schlegel)
Kasszandra, azaz pusztába kiáltott szó, tömörebben. K. gyönyörű, számító trójai királylány volt, akibe belehabarodott Apollón, a költészet, jóslás, művészetek stb. istene, és szerelméért esdekelt.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Márki Sándor 1848–49-ről
A múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni – mondják. Az idő végtelen óceánja elnyeli a pillanatot, s mi, időben véges, de képzeletünkben határtalan emberek, kihalászunk egy-egy roncsot, álmot, néha talán iránytűt – ez az emlékezés. Tágabb értelemben történelem, történetírás. Mindig, minden a jelenben történik. Szent Ágoston mondta, hogy a múlt jelene az emlékezés, a jövő jelene a képzelet (majd így lesz, majd úgy lesz, tervezgetünk... szintén a jelenben), a jelen jelene az átélés, a cselekvés.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Szavak, szavak, szavak...
Az Isten háta mögül című kötetből
Szavak, szavak, szavak...
Henri Pozzi (1879–1946), a XX. századi francia szellemi és politikai színpad ellentmondásos alakja, aki a harmincas években, másokat és önmagát sem kímélve, belenyúlt a versailles-i békecsinálás darázsfészkébe. Kockázatos akrobatamutatványra vállalkozott, csodálja Clemenceau-t és nagyon szereti hazáját meg az igazságot. Franciaországot tán egy picit jobban is, mint az igazságot. A kör négyszögesítése. -
Nagyvarjasi Szabó István
Kik voltak ők? – Emberek, sorsok, helyzetek 1848/49-ből
„A szabadságharc előtti két évtizedben támadtak az óriások. A gondviselés tudta, hogy melyik országba tegye őket, hol lesz rájuk a legnagyobb szükség. Ekkor támadt gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, Deák Ferenc, a legbölcsebb magyar, Kossuth Lajos, a világ legnagyobb szónoka, Arany János, a legnagyobb epikus költő, Petőfi Sándor, a legnagyobb lírikus költő és Jókai Mór, a legédesebb elbeszélő. Ezek az emberek egyszerre éltek s találkoztak, beszéltek egymással. És velök egyszerre élt és írt Vörösmarty Mihály is. Valóság ez, nem mese.
-
Nagyvarjasi Szabó István
A muhi csata és Tomaj Dénes
1241. április 10-én éjszaka a tatárok megpróbáltak átkelni a Sajó hídján.
A magyarok Kálmán herceg – Béla király testvére – vezérletével súlyosan megverték őket. Batu már a visszavonulást fontolgatta, de 11-én reggel Szübütej fővezér meglátta a magyarok összezsúfolt, szekerekkel bekerített táborát, s állítólag annyit mondott: Oroszlánok, akiket szamarak vezetnek! Emberei távolabb átúsztattak a Sajón, s meglepetésszerűen bekerítették a magyar tábort. -
Nagyvarjasi Szabó István
István, a király – az emberismerő
Szabadegyetem – mindenkinek
Új rovatot indít az Irodalmi Jelen Szabadegyetem címmel. Kezdeményezésünk célja, hogy olyan, többségükben már megjelent művekből kínáljunk ízelítőt, amelyek közös gondolkodásra, sőt elmélyült továbbgondolásra, esetleg konstruktív vitára adnak alkalmat – akár történelmi, akár művészeti, művelődéstörténeti, általános kulturális kérdések tekintetében.