• Cseke Péter

    A kézirat-véleményező Szilágyi Domokos

    Szilágyi Domokos már 1970 júniusában elkészült a tervezett antológia véleményezésével. Kovács Erzsébet bukaresti szerkesztő augusztusban arról értesíti Dávid Gyulát, hogy a referátum Szász Béla főszerkesztő íróasztalfiókjában várja a sorsdöntő verdiktet. – Cseke Péter esszéje egy izgalmas irodalomtörténeti nyomozásra invitálja az olvasót.

  • Erős Kinga

    Látók, szóljatok! Portré Dobozi Eszterről

    A jó írástudó szükségszerűen jó helyzetfelismerő, s Dobozi Eszter műveit olvasva a bibliai felszólítás jut eszembe: „Látók, szóljatok!” Meggyőződésem, hogy látóvá válni inkább teher, és semmiképpen sem jár együtt az ismeret, a tudás elégtételével.

  • Széles Klára

    A végtelen készenlét

    Kötetben először közreadott Lászlóffy-versek
    2019. április 20-án tíz éve, hogy elhunyt az erdélyi költészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, Lászlóffy Aladár. Hagyatéka több mint ötszáz verset tartalmaz, amelyek most először látnak napvilágot a Magyar Napló Kiadó gondozásában hamarosan megjelenő, A végtelen készenlét című kötetben. A szöveg gondozója és az életmű kutatója, Széles Klára írt előszót a versekhez, ebből közlünk egy részletet.
  • Biernaczky Szilárd

    Népköltészet, zene és tánc Magyar László munkásságában

    Nem is sejtjük, mennyire rokon bölcseletet tükröznek az európaival az umbundu közmondások, vagy hogy milyen szárnyalóan szép az afrikai szerelmes líra. Biernaczky Szilárd esszéjében a 200 éve született jeles folklorista, Magyar László Afrika-kutatásainak legizgalmasabb eredményeit veszi szemügyre.

  • Kopriva Nikolett

    Költészet az egész világ

    Filozófiai kisesszé Böszörményi Zoltán Soha véget nem érő szeretkezés című kötetéről

    Böszörményi Zoltán kötete a világ univerzális költészet-jellegét kicsiny részekre bontja. Egyszerre látjuk szétfoszlani a valóságtapasztalatot, amelyben minden csupasz szándékká válik, és egyszerre tapasztalunk egy másik hangszínt, melyben a láthatóról beszél a költő, miközben éppen felemészti azt. Mintha a gondolat akkor írná le a gondolatot, amikor az megszületik a gondolatban.

  • Vitéz Ferenc

    A homo partialistól a homo totusig

    Az irodalmi attitűdvizsgálat szükségességéről

    Annak tükrében, hogy milyen személyiségbeli adottságai vannak, milyen magatartásforma követésére képes, az író és költő rendszerint tudatosan vállalja az alkotói szerepeket.Vajon hányféle alkatot képviselnek az írók, költők, művészek, meghatározható-e egyáltalán a művészi attitűdök sokasága? - Vitéz Ferenc esszéje a művészetek és irodalomtudomány eddig alig kutatott, rendkívül izgalmas területére kalauzol.

  • Mátyus Melinda

    Elmentem a Frida Kahlóra

    Egyedül kellett mennem, levezetnem a 350 km-t, az ingyenes parkolót megkeresnem, kigyalogolnom a lépcsőkön, hazavezetnem, ugyanannyi km-t, és egy hét múlva kifizetnem a harmincezer forint büntetést. Gyorshajtásért. Kislánykoromban, egyedül, a szobámban, félfekvő pozícióban ismerkedtem vele, és a tenyeremmel, az arcommal is szerettem, beszippantottam az illatot, és késleltettem a visszaillesztését Az érett reneszánsz mellé.  Ilyesmire készülődtem.

  • Szakolczay Lajos

    Az angyal mint önarckép, mint bűnmegvalló gesztus

    „Ha a karakteres, nem akármilyen kisugárzású festőművész életművét vizsgáljuk, először miért nem a technikai bravúr, a motívumgazdagság, az invenciózus építkezés stb. kerül vizsgálódásunk fókuszába?” – Szakolczay Lajos tanulmánya Aknay János angyalairól.

  • Hegedűs Imre János

    „…lélek fekszik a boncasztalon”

    Demeter Zsuzsa kismonográfiája Kinde Annamáriáról

    „Demeter Zsuzsa József Attila-i allúziónak nevezi a „tenyeredben tartod szívemet” verssort, és ő, a monográfiaíró sem tesz mást, tenyerébe helyezi a verseket, verssorokat, trópusokat, s felmutatja azokat.” – Hegedűs Imre János értékelése Demeter Zsuzsa monográfiájáról.

  • Kántor Zsolt

    Nyers, érces akcentus

    „Egy új paradigmát láttak benne, az eszköztelen, szerep nélküli beszédet. Amit hiányoltak belőle, az a társadalmi elkötelezettség volt, ami a későbbiekben legkidomborodóbb erényévé vált.” – Kántor Zsolt tanulmánya.

  • Bréda Ferenc
    Karácsonyi Zsolt

    A szerző mint mű. Egy lehetséges létmód alapvonalai

    Az Irodalmi Jelen Karácsonyi Zsolt tanulmányával emlékezik Bréda Ferencre, lapunk szerzőjére, több szerkesztőtársunk közeli barátjára.

  • Kopriva Nikolett

    Hány kérdőjel?

    Miért olvasson egy költő antik filozófusokat? Miért olvasson bárki antik filozófiát?

  • Falusi Márton

    Irányzék tőrdobálóknak

    Történetemet, történeteinket, így, többes számban, akár a magunkét, akár másokét, akár a miénket, aligha mondhatnám, mondhatnánk el konzekvensen Ady Endre kihagyása vagy eljelentéktelenítése árán.

  • Ady Endre Steinfeld Nándorral
    Nagy Angéla

    100 ADY-k

    A nincsen himnusza – kortárs versek Ady Endre halálának századik évfordulójára

    ADY ENDRE halálának századik évfordulóján egy olyan írással szeretnék emlékezni a költőre, amely rendhagyó módon nem csupán róla szól. Az emlékezéshez segítségül hívom életének azt a baráti, őszinte, majdhogynem rokoni mélységű kapcsolatát, amely egyik, méltatlanul kevéssé ismert legjobb emberéhez, fogadott fiához fűzte a költőt.
    Ez a fiú Steinfeld Nándor, aki a halála előtti nehéz napokban is igazán közel állt hozzá.

  • Bakonyi István

    A terror és brutalitás regénye

    "Az író szóbeli közléséből tudom, hogy döbbenetes hatással volt rá a 2004-es beszláni túszdráma és vérengzés. Akkor és ott, Észak-Oszétiában a terroristák több mint ezeregyszáz embert, főként gyermekeket ejtettek túszul egy iskolában, és végül több mint háromszázan haltak meg a bestiális cselekedetek következményeképpen." – Bakonyi István esszéjében Petőcz András regényét mutatja be.

  • Az év esszéi

    A 2018-as évben az Irodalmi Jelenen megjelent esszék közül az öt legjobbat, legolvasottabbat ajánljuk figyelmébe.

  • Dobsa Dorina

    Karácsony ma

    A szegények számára az év többi napján csontig hatoló nélkülözés, a nincs karácsonykor még hangsúlyosabbá válik a világszerte burjánzó vásárlási láz miatt. A vásárolj–fogyassz–használj triumvirátus olyannyira megfertőzte az ünnepeket is, hogy elképzelhetetlennek tűnik a karácsony a sok esetben továbbajándékozott holmik, a felesleges csecsebecsék, a huszadik illatgyertya nélkül.

  • Mohai V. Lajos

    Mészöly Miklós szenvedélye

    A Magyar novella és vidéke

    „A Mészölytől idegenkedők (és a kultúrpolitika meghatározó erői) magától értetődően vonták kétségbe a mű eredetiségét, és az írót a francia új regény utánzásával vádolták, öncélú kísérletezéssel. Ezen az attitűdön azonban szerencsésen túllépett az idő.”

  • Kántás Balázs

    Ó, hová levél, képviseletiség, személyesség és jelentés?

    Szubjektív esszé a vitaindítás szándékával a képviseleti költészetről – vagy éppen annak hiányáról a kortárs magyar irodalomban

    Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

  • (Fotó: pixabay.com)
    E. Bártfai László

    Nagy gondolkodók kis kedvencei, az amőbától a zsibbasztó rájáig

    A választott cím sugalmazása ellenére nincs szó valódi birtoklásról. Schrödingernek volt ugyan egy Milton nevű macskája, amikor a harmincas években hites feleségével meg a régi szeretőjével élt együtt oxfordi házában, Diogenész Laertiosz viszont nem tudósított arról, hogy eleai Zénonnak lett volna teknősbékája. Egyedül Ludwig Wittgensteinnek engedélyeztem, hogy két kedvencet tartson.