Ugrás a tartalomra
Viola Szandra, Költő
A szentesi származású Viola Szandra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar–kommunikáció–filozófia–pedagógia szakán diplomázott. Első kötete 2008-ban jelent meg Léleksztriptíz, a második 2014-ben Testreszabás, a harmadik pedig 2020-ban Használt fényforrások címmel. 2013-ban ő képviselte hazánkat Bakuban, a 20 ország részvételével megrendezett…
-
Meztelenebbek leszünk a köveknél
Esik, novemberködösek az utcák, méregzöld a táj, csupán a fák élénk színjátéka emlékeztet arra, hogy tavasz vége van, lassan nyárba hajlik a május, amikor ezeket a sorokat gépelem. Sétálni indulok, mohazöld esőkabátomon… -
Nyers időt dagasztasz
Kikerekíti a pirkadatot
szelídítő lassúsággal,
jól látszik most,
a fény komplementer színe
a hazugság,
felsötétlik, elsápad,
holdalma. -
Ami elválaszthatatlan
Beszélhetünk fizikai értelemben vett világosságról, a sötétség és világosság isteni szétválasztásáról vagy szellemi megvilágosodásról – mindegyikhez teremtő szándék és eszköz kell. Még akkor is, ha bibliai értelemben…
-
„Csak a tengerhez van köze”
Viola Szandra kortárs irodalmunk egyik legszínesebb egyénisége, nemcsak versei révén hívta fel magára a figyelmét, irodalomnépszerűsítő akciói, szenzuális művészeti performanszai, riporteri munkássága is jelentékeny…
-
Talán sellő, talán kagylóhéj
A kagylók, mint mélyvízi virágok, kinyílnak a lábas alján, egészben maradt bors és galaxis.
Kapcsolódó tartalmak
Boszorkányhétfő
Az Irodalmi Magazin boszorkánytematikájú számának estje iránt akkora volt az előzetes érdeklődés, hogy az ember már-már boszorkányságot sejtett a háttérben. De semmi bűbáj, csak az irodalom vonzereje: Bánki Évával és Bartal Máriával Molnár Krisztina beszélgetett a sötétség egykori és mai asszonyairól, akik a polkorrekt világában már jócskán megszelídültek.
