Irodalmi Jelen
  • Lajtos Nóra

    A hét utolsó szó

    „Hajnalodott. Újabb csipogóhangra riadt fel, amikor éppen csak elaludt. A fiú utánament a lánynak… Amit a testével már nem volt ereje megtenni, azt a lelke tette meg: lebontotta a két kórterem közfalát, és egy zenekarban meglátta a lányt, ahogy lacrimoso hangú hegedűjén szólót játszik éppen.” – Lajtos Nóra húsvéti tárcája.
  • Lajtos Nóra

    Januári szivárványhát

    a tél angyala bont hófehér szárnyat
  • Lajtos Nóra

    Kovács András Ferenc halálára

    holdtutajod széthullott amid volt most ránk hagyod széllel bélelt kabátod gomblyukában magányod
  • Lajtos Nóra

    Holdat növeszt az éjszaka 

    Ha utolsó szalmaszál ez, nem engedem el, míg élek, kelő nappal egyre fogyok, halált hozó fűre lépek.
  • Kopriva Nikolett

    Jegyzetek egy gyermekkorról

    Bizonyára minden kisvárosban, településen fellelhető az a helyi költő, aki megverseli/verselte a hely sajátosságait.

  • Lajtos Nóra

    Tökéletes megbocsátás

    Gondolatok a bűnről

    A bűn egész értelme az, hogy viseljük. Mit használ egy bűn, ha egyszerűen lerázhatjuk? Ha alaposan tudatában vagyunk bűnünknek, viselnünk, cipelnünk kell, vele kell élnünk, egyek vagyunk vele.” C. G. Jung szerint a bűn vállalandó, nem testálható át másra. Bűnösségünk felismerése egész személyiségünk alakulása, formálódása miatt fontos, a bűnhődés folyamatának előfeltétele pedig bűnünk elfogadása.

  • Lajtos Nóra

    A szabadság apostolának

    A magyar pusztán nőttem én is fel, veled együtt, őriztünk nyájat. Embernyáj lett az emberiségből… ezért faggatom néha én is a tájat.
  • Lajtos Nóra

    Evilági szimmetria

    Kisgyermekként betlehemet rajzoltam egy gyalult fára. Faforgácsok közepette készült Krisztus keresztfája.
  • Lajtos Nóra

    Útlevél a létezés túloldalára

    Lírai mélységek és filozofikus magasságok: ezek jellemzik Csontos Márta legújabb, tizedik verseskötetét, a Carpe diem-kísérleteket. A közel száz verset tartalmazó kötet a 2018–2021 közötti líratermését tartalmazza, amelynek a fele korábban publikált anyag (Agria, A hetedik, A Vörös Postakocsi, Együtt, Ezredvég, Helikon, Hitel, Napút, Nyugat Plusz, Tiszatáj, Újvárad, Várad). A kötet négy ciklusra tagolódik: Az embergép tragikomédiája, Naplójegyzetek, Kiszakított lapok, Carpe diem; mindegyik ciklust egy-egy mottó vezet be, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Fekete István és Nemes Nagy Ágnes szövegeivel. „…hirdetem, hogy minden / szerepkörben a lét ajándéka vagyok, / túl akarom kiabálni a fájdalom / harangzúgását” – fogalmaz a szerző Látványterv című versében, amelynek kulcsszava az első és utolsó versszakaszban is feltűnő (belső) üresség

  • Lajtos Nóra

    Vénusz könnyei a pipacsmezőn

    Egy pipacsmezőt ábrázoló képemre gondolok, Vénusz könnyeivel, amelyet nemrég festettem. A szerelmi bánatban élő istennő könnyeiből is pipacsok hajtanak ki. Majd összeölelkezve velük átadja nekik a szerelmet, hogy az élet akkor is szép legyen, ha éppen nem az. Vagy nem annak látjuk. Egy világító halloween üvegangyalka-dekoráció mosolyog vissza rám az íróasztalon, miközben ezeket a sorokat gépelem.
  • Lajtos Nóra

    Kinyíló lótuszvirágok, orchidealigetek

    Varga Melinda Tizenkét kagyló című kötetének alcíme máris kijelöl egyfajta ’close reading’-szerű („szoros olvasás”) olvasásmódot, miközben behatárolja, hogy könyve nem más, mint mitológiai-asztrológiai kézikönyv férfiaknak a nőkhöz. A kötet összetett címszerkezete egymást feltételezi és erősíti: az erősen metaforizáló főcím s a kötet paratextusa (jelen esetben az alcímet értve paratextus alatt) egymás között olyan viszonyrendszert ír le, amelybe jól illeszkedhet „mindennemű” olvasói aktus.

  • Lajtos Nóra

    Betonba zárt sorsok

    A panelek mögött meghúzódó emberi sorsok gyakran ütköznek falakba. A bebetonozott szabadságvágy néha olyan, mintha ürügy lenne a túlélésre. Losonczy Attila jól ismeri gyermekkorából az óbudai panel-létet, a Flórián üzletközpontot mint „szocialista plázát” is megjelöli egyik novellájában.

  • Lajtos Nóra

    Látsz felhőből könnyező csodát

    Sírja előtt asszonyok zokognak, dolorosa-jajok, piciny nárciszok. Általszögellt imádságok.
  • Lajtos Nóra, Juhász Kristóf

    A belső csönd hangjai; Kérdések irodalomról és másról

    A hét verseskötettel és egy regénnyel is rendelkező József Attila- és Babérkoszorú-díjas Szentmártoni János azért képes önmagát is „felmutatni”, mert hisz a versírás szakrális erejében, megtisztító hatásában s mindenekelőtt terápiás hatásában. De hisz abban is, hogy az irodalom idő- és térperspektívája határokon átívelő: az irodalmi múlt és jelen közötti átmenetet éppúgy érzékeli, mint azt, hogy egyszer talán újra nemzetmegtartó és nemzetformáló erővé válhat az irodalom.

  • Lajtos Nóra

    Ludman Antal emlékére, avagy aki megjárta Villach-Klagenfurtot

    S ha elmennek egyszer a nagypapák, búcsút intenek nekik a kifeszített almafák, asszonyaik úgy hajolnak föléjük, mint akik szemükkel is jelzik: hagyd csak, majd mi elintézzük, s amikor ütni készül az utolsó óra, a nagyapák közül sokan akkor ülnek fel az égi lóra, s befogják maguk elé a Göncöl szekerét, de előtte még megisznak két korty feketét.
  • Karácsonyi levelek az Angyalhoz, a kis Jézushoz

    Az Irodalmi Jelen néhány szerzőjét arra kértük fel, hogy írjanak az Angyalnak, a kis Jézusnak levelet, amelyben visszaemlékeznek régi, gyermekkori karácsonyokra. Néhány költő versben fogalmazta meg a mondanivalóját, de volt olyan prózaírói is, aki humoros fiktív levelet írt (Gáspár Ferenc).

  • Lajtos Nóra

    A gyönyör domborműve

    Varga Melinda kötetében az én és a Másik duális viszonyrendszert alkot. Még abban a pozícióban is, amikor az eggyé olvadás megtörténik: a nő nő marad, a férfi férfi. A testiség tapasztalata a különféle szerelmi szituációkban átlényegül: „megtanulod ragozni a csendet” – írja féléves telek című versének zárlatában.

  • Lajtos Nóra

    „... és a lekvárkeverő fán megcsillan a telő hold”

    A könyvben az a fajta léttapasztalat érhető tetten, amelyben a külső (tárgyi) és belső (lelki) környezet egyszerre szervezi az életet, és ezek a környezeti struktúrák olyan egzisztenciális-ontológiai hálót képeznek, amelyben az ember maga válik sorsmetaforává. Az egyén orientálódása természetes és mesterséges terekben az ezekbe való ki- és belépések sorozataként írható le, és mint ilyen, a térpoétika alakzatával is szemléltethető.

  • Lajtos Nóra

    Kukorelly70

    Kukorelly Endrének 70. születésnapjára
    Ki viszi át hátán a mindenséget?