Kabdebó Lóránt 2022 januárjában elhunyt professzort a magyar irodalomtudományosság a líraelmélet, a XX. századi magyar költészettörténet és különösen Szabó Lőrinc irodalmi tevékenysége kutatásának kiemelkedő, meghatározó alakjaként tartja számon.

Az alábbiakban feloldjuk anekdotapályázatink jeligéit, és közöljük a nyertesek névsorát.

I. helyezettek:

I. Jelige: Cruyff  – Válogatott anekdotáim – Németh István
I. Jelige: Krisztinaváros – Híd-avatás – Domonkos László
I. Jelige: 2016 – Faludy a gangon – Kövesdi Miklós

II. helyezettek:

2002-ben júniustól kisebb formátumváltáson megy át az Irodalmi Jelen folyóirat, a 16 oldalas A4-es megjelenés 8 oldalas A3-assá alakul.

2003 februárjában a fejléc is megváltozik, de marad a 8 oldal. A folyóirat ekkortól kezd önálló életet, már nem a Nyugati Jelen mellékleteként jelenik meg, hanem elkezdődik az erdélyi és magyarországi terjesztése. Szintén 2003 februárjában indul el az azóta is hatalmas népszerűségnek örvendő debütrovat, Orbán János Dénes szerkesztésében.

A 12. Nemzetközi Költészeti Fesztivált 2026. április 26. és 28. között rendezték meg a kínai Gulangyu szigetén. A napi kerekasztal-beszélgetésekre délelőtt 10 és 11.30 között került sor a Bagua Lou – más néven Nyolcszögletű Pavilon – második emeleti előadótermében.

Hova tűntek a szép és csinos nők? Csak nem ragadtak gyantába a kozmetikai kezelőágyon, csak nem kifogyott a botox? És a jóképű, izmos férfiak még mindig a fitneszklubban gyúrnak? Nem eléggé kocka a has, nem széles a váll, be kell még nyomni valami anyagot? Kikről készülnek az egyenarcú barbienők fényképei, a rettenthetetlen férfierőt sugárzó tökéletes testfotók?

Csütörtökön elkezdődött a 2026-os Lipcsei Könyvvásár (Leipziger Buchmesse), amely március 22-ig, vasárnapig várja az érdeklődőket. Az idei esemény a Manga Comic Connal és a „Leipzig liest” fesztivállal közösen zajlik, és különös figyelmet fordít a Duna menti országok irodalmára. A könyvbemutatók mellett a rendezvényen beszélgetésekre és vitákra is sor kerül.

Egy különleges alkotói vállalkozás létrejöttének, a Vasmese című – az Artikon Filmstúdió és az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet koprodukciójában készült –kísérleti dokumentumfilmnek lehettünk szemtanúi a magyar kultúra napja alkalmából, január 22-én az Uránia Nemzeti Filmszínház bemutatóján.

Gyermekkoromban, amikor először jártam egy rendezett parkban, nem a medvék mérete, ereje, s nem is a farkasok csattogtatott fogai voltak az igazi élmények, hanem az a mókus amelyik két összeütött dió hangjára megjelent a lombokból, s leült velem szembe az ágon. Ha még egyszer összeütötted a két diót, akkor hegyezte a fülét, ha ezt tetted harmadszor is, akkor leugrott a földre, és két mellső lábát felemelte a diók felé, amelyek közül egy rendszeresen lábacskái közt landolt.

Talán ünneprontó a kezdő mondatom, de legalább őszinte (s a mai világban ez is valami): minél öregebb korba lép az ember, annál kevesebb örömmel, ám egyre több aggodalommal és szomorúsággal tekint a karácsony irányába. Na persze, csak akkor, ha afféle hétköznapi hívő, kinek lelkében együtt él a mindennapok mélysége és magassága; s akiben az évek múltán egyre több a csalatkozás reményben, szeretetben.

Ó, Kedvesség.
Csalatni miért térnél
árnyak templomába?
Hű köveidhez – hiú
képzetek martalékain?
S ugyan – miért ne maradnál
sétáló hajnalod olívaligetében?
Datolyafürtök fürdető szemében?
Követni egy kútba merített
korsót, a gömbölyű csípőn
tovaringó faluvégi reggelt:
csupra víztükrén
a virradat villózásait?
Hovatovább: telnél föl tejjel,
amint a Sivatag Királynője
ureusz óvta, holt városa üszkén:
violaszeg csillagcsokrokkal
calotropisain*? S botor, lám,

Elhangzott a regény bemutatóján az Írók Boltjában, 2025. november 12-én

Ma öt éve annak, hogy 2020. november 5-én 67 évesen elhunyt Szőcs Géza. Írásaiból válogattunk egy csokorra valót, ezzel emlékezünk a Kossuth- és József Attila-díjas költőre, íróra, újságíróra, aki 2005-től egészen haláláig az Irodalmi Jelen főmunkatársa volt. Az összeállítás végén barátok, pályatársak verseit olvashatják.

„Az igazság az, hogy féltem. Féltem, hogy az, ami nekem boldogság, számára csalódás. Hogy amit én szerelemnek nevezek, azt ő tévedésnek.” – Békési János drámája a 200 éve született Jókairól.

Könnyebb a hegyről lefelé jönni, mint fölfelé mászni! Tudja ezt minden túrázó. Bizony az életben ez sokszor fordítva történik: előbb a könnyed lejtmenet, aztán következik a keserves visszakapaszkodás! Sokaknak nem is sikerül. 

Az asztrológia a világ megismerésére irányuló emberi gondolkodás popzenéje. Azok játszótere, akik azonnal oldódó, instant magyarázatra vágynak bármilyen égető sorskérdésükben, és színes magazinok horoszkóp-rovatát böngészve nyugtatják meg az élet vad viharaiban elgyötört lelkecskéjük háborgását. Lám, mindent megértettem: Béla azért csalt meg, mert Kos az aszcendense, Terkával pedig azért nem tudok együtt dolgozni péntekenként, mert a skorpióságába belerezeg a Merkúr.