Noszlopi Botond Hangadó e reggeli forgatagban a város szinte észrevétlen benned csak egy gondolat van kizársz minden mást egészen a gondolat nem tudod hogy honnan jött és hová tarthat valami nagy szövettestből kitépted majd visszavarrtad előtte még átmostad jól kiszínezted keretezted s csak erre a mai napra felöltötted jelmezednek Pihenő nézem a fenyvest álmatag a dombtetőt az ágakat felhőket húz a szél felém fény ragyog át az ég szemén milyen rövid e pillanat a nap lemegy a tó befagy s ha elszámolok hetvenig hetven év közben eltelik Egyetemes kétség azt kéred, hogy bízzak benned, de hogy tehetném, ha szemem és fülem megcsal, ha tapintásom mögött érzékeny csillagködök húzódnak, a részecskék apró kivetülései mímelik jelenemet, és hiába töröm agyam kifulladásig, ha közben az anyag valami antianyaggal játszik, és aminek látszik, nem az semmi sem Izolált egység utcafrontról hátsó ablakokból kinézek egy szűk csatornán a szűrt fényből egy keskeny sávra túl a láthatatlan formán túl a nem hallható sávok hullám-mintázatain két ízhatás keresztmetszetében mely az édes és a keserű súlypontban mikor hová tolódva tapintok egy kontúrt mely egy öl egy én-idom az én határaim amiről tudom hogy néhol találkozik azzal ami nem én vagyok miközben föloldódom teljesen a föl nem fogható síkbéli hömpölygő adatfolyamban

Gyerekes dolog azt gondolni, hogy a gyerekeket nem foglalkoztatja a halál. Ahogy a fény, úgy a sötétség is. Ha a fény, akkor a sötétség legalább annyira. Hatéves lehettem..

Az idei, 20. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál jó alkalom, hogy újra nagyszabású hagyományt teremtsünk: a fesztivál hivatalos versenyprogramjában szeptember 6. és 14..