Van, amikor egy pillantás elég. Egy résnyire tárult égbolt fölöttünk (Mózes Katalin Ég), mintha úsznánk a levegőben, mintha egy cet gyomrában állnánk, időtlenül, a múltba merülve, távoli csenddel fülünkben. A Fonóba tartunk, két elefántfej között haladunk át, egy képzeletbeli kapun. A kiállítótér tágas, üzemi tér, csarnok lehetett. A festmények, rajzok fellélegeznek, jut elég levegő és hely számukra.

2023 nyarán Révfülöpön Szyksznian Wanda Gyöngykor című tárlatán hatásos elemként gyöngyök tekeredtek, bogozódtak a színezett faágakon. Gyöngyhalászként merülhettünk le a művész képi világába. Most, ha belépünk a kiállítás nagytermébe, nem merülünk a mélybe, a főfalon található, több alakos installáció központi alkotása az égbe emeli tekintetünket. Wanda nem a csillagokat hozza le nekünk az égről, hanem egy felhőszerű képződményt, ami felemelkedésre kész, mint egy félbevágott repülő csészealj, nem statikus, a lebegő, létraszerűen elhelyezkedő ágak mutatják az utat, fölfele.

Csáki Róbert festményeit az időbeliség és ugyanakkor az időtlenség érzete hatja át. A jelenlét a fontos, az itt és most pillanata. Carpe diem. Élj a mában!

Pataki Tibor egyik korábbi kiállításának címe Saját könyvtár. Most tárlatának nem adott címet. Saját sorskönyv, mondanám, és eszembe jut Virginia Woolf Saját szoba című híres esszéje, a vágy, hogy megteremtse a saját tér illúzióját, a kisajátított teret az íráshoz, belső megnyilvánulásának terét.

Maklárytól már megszoktuk, hogy gyakran meglepi a tárlatlátogatókat. Köztudott, hogy Párizshoz kötődik, Párizsban élt magyar alkotókat kutat fel és állít ki, Budapesten. Három alkotó először együtt, itt Budapesten. Mögöttük ott van Auschwitz, a Bikini-szigeteknél felrobbantott atombomba, a szakralitás. Mintha belépnénk egy képregénybe, és követnénk az eseményeket, a történeteket, érzéseket, gondolatokat.

A kiállítás az átmenet toposzára épített tematikus tárlat. A bemutatott művek a valóság és a képzelet, a szubjektivitás és az objektivitás határait feszegetik. Az átmenet közbeeső állapot egy változás során, egyben időtartamot is jelöl. Az átmenet szinonimái: átkelőhely, átjárás, áthasonulás, fejlődés, átalakulás, átvedlés, átmenetel, reform, átváltozás, áttűnés, átkelés.

Kívül közöny, belül tériszony – olvasható Vonnák Diána Látlak című novelláskötetében (Jelenkor Kiadó, 2022). A Kodály Körönd, mint tágas tér a huszonkét kép által drámai szögletek és kiszögellések halmazává vált. A Látlak cím mögött ott a kérdés, az érzékelésben van-e a másikat értő gesztus, bizalom, vágy. Van-e világban és egymásban helyük a látónak és a látottnak? Mózes egy, huszonkettő – adta még Szabó Magda 1967-ben a Bibliát idéző címet parabolaregényének. Szabó Magda Izsákjai azt érzékeltetik, csak a saját istenükért hajlandók odaadni az életüket, s nem vállalják, hogy családi döntés szabja meg, mi a neve az áldozatkérő istennek, aki-ami eszmének vagy ideológiának is nevezhető.

Anya és lánya, mindketten nagy utazók. Elmúlt az a világ, amikor valaki a lábát sem tette ki falujából, sőt az országhatárt sem lépte át. Mindketten elhagyták szülőföldjüket, Erdélyt. Vándorok lettek, akik időnként vissza-visszatérnek oda, ahol napvilágot láttak, ahová gyermekkoruk köti őket, ahol felnőttként eszméltek.

Korai és újabb művek, olvassuk a kiállítás címét. Seres László 2006-ban, huszonnyolc év szünet után kezdett ismét festeni. Élete mozgalmasan, mondhatni kalandosan alakult, élt az USA-ban, élt Indiában. Ahogy Nagy T. Katalin nagyszerű, informatív, érzékeny megnyitó beszédében felvetette: a vérbeli, zsigeri festő akkor is fest, amikor nem fest, így a szüneteknek nincs jelentősége… Egyik írásom címe, Az író mindig dolgozik. Közhely, de én meg is tapasztaltam, mit jelent az, ha az ember elhagyja a szülőhazáját, és az emigráció évei alatt abbahagyja az alkotást, mintha szellemi emigrációba vonulna, mintha elhallgatna, miközben az új impulzusok, tanulmányok, tapasztalatok által csak gazdagodik, kiteljesedik, megtermékenyül, és ez sok év után felszínre tör újból.

Szabadkezű rajzokat látni, és térnyerésüket. Nagy István, Vajda Lajos, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Kondor Béla rajzainak szellemi örökségét hordozzák. Szűcs Attila egyik előadásának is a mottóra utaló címet adta: Minden megvolt / mielőtt meglett volna.

Nem a Hold túlsó oldalán járunk, nem is azt látjuk. De mégis. A Kálmán Makláry Fine Arts Galériában a Horn-gyűjteményből – dr. Hidvégi Áron Arnold válogatásában – olyan műveket is láthatunk, amelyek eddig nem voltak kiállítva. Ha nem is nagyok a Galéria termei, sikerült Váli Dezső születésének 80. évfordulójára munkásságáról átfogó képet bemutatni. Nincs zsúfoltság, mindegyik mű, a nagyobbak is, megtalálták a helyüket.

A perspektíva pedig hazugság és fikció – állította egykor Giovanni Bertani, a késő reneszánsz korszak olasz festője és építésze. Társai másként vélekedtek. Elhatárolták a teret, végessé tették, lezárták. A futurizmus, a szürrealizmus, az avantgárd alkotói túlléptek a centrális tér felfogásán, a látási centrumot szétforgácsolták, az egész teret felrobbantották.

„Ennyi legyet nem lehet egy csapásra lecsapni, kapkodhatjuk a fejünket. Lapozunk, lapulunk, és közben légy-otton vagyunk, ehhez nekünk is legyekké kell válnunk, nyelvet zümmögnünk, már viszket a lapockánk, jujj, hány szárnyunk nő vajon?” – Deák Csillag és Kölüs Lajos kettős kritikája Vass Tibor A Nagy Bibin és a műlovarnő című kötetéről.

Körösényi Tamás már a műcsarnokbeli kiállításán (2013) is jelezte, hogy A művészet él. Így vagyok Jovián György táblaképeivel is. Nincs vége, munkássága folytatódik, jelen van, holnap is jelen lesz. Teszi a dolgát. Tárgyi és figurális festő. Tárgyai tetszhalott tárgyak, de élnek. Lehetnek bármilyen kopottak, rozsdásak, elhagyottak, elvesztettek, síron túli csendjük maga a néma kiáltás. Vagyunk, nem pusztítottak el, romolva is élünk. Túlélő tárgyak, kísértetek, visszatérők, mint azok a katonák, akik a Don mellől tértek haza, hóban-fagyban, csontsoványan.

Abafáy-Deák Csillag Gyilkos karakterek és Várnagy Márta Kapuzábé című novelláskötetének bemutatójára került sor a Magyar PEN Club és a Parnasszus Kiadó közös rendezvényén 2021. november 29-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében szép számú közönség előtt.

Negyven kortárs alkotó művei láthatók a Kodály köröndön. Helytállnak. Helyőrzők. Moldova György Negyven prédikátora jut eszembe. A keleti gondolkodásban a negyven a határtalanság szimbóluma. A Szentírás számszimbolikájában „nagyon hosszút” jelent. Negyven napig böjtölünk. Ismerjük Illést, aki előbb negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül menetelve jut el Isten hegyéig, a Hórebig (1Királyok 19, 8.), majd Isten magával ragadta.

Mítoszokkal már nem lehet értelmezhetővé tenni azt, ami értelmezhetetlen, ma már a vesztesek története csak téveszmeként élhet tovább. Csak a hatalom mítoszai uralkodhatnak, csak a győztesek történelme lehet univerzális. – Gaál József kiállítása és Béki István Gúzs című performansza a Godot Galériában Trianon emlékére.