​​​​​​​A legvégével kezdem, pedig sorrendben illenék haladnom: Bartis Attila A rég című könyvének november 3-ai, PIM-ben rendezett bemutatójának végén akkora vastapsot kapott, amekkorát bemutatón még nem hallottam, pedig ezek az írások is bizonyítják, hogy voltam már páron. A taps teljesen megérdemelt volt. Bartis önéletrajzi könyvéből, mely élete első tizenhat évét öleli fel, megismerjük a kort, a családot, és fény derül néhány komoly titokra is. Például arra, hogy édesapját annak idején beszervezték. De innen már haladjunk sorjában…

Féja Géza alig ismert irodalomtörténetét, a Nagy vállalkozások korát olvasgatva észrevételeztem, hogy Márait a „Magányosok”-címszó alatt taglalta, de Fried István előadásából megtudhattam, hogy volt idő, amikor Márai Sándor is „bandázott”. Az előadásra a PIM-ben került sor, a „Művészet és pszichoanalízis”-sorozat keretében, és az Utazás a lélek mélyére Márai prózájában címet kapta.

Nagyszabású, nemzetközi szinten is érdeklődést kiváltó Szalay Lajos életmű-kiállítás nyílt Egerben, október 19-én a Ziffer Sándor Galériában, melyben a világhírű grafikusművész alkotásai és kortárs magyar költemények kapcsolódnak össze. A megnyitó ünnepségen Sümegi György Szalay-kutató méltatta a kiállítást, majd kihirdetésre került az Észak-fok irodalmi, kulturális, művészeti folyóirat és a Miskolci Herman Ottó Múzeum által meghirdetett, Szalay Lajos munkáira reflektáló verspályázat eredménye is.

​​​​​​​Orosz Istvánról eddig is tudni lehetett, hogy sokoldalú alkotó, hiszen grafikusművészsége mellett íróként is jelen van, de most az is kiderült, hogy a történészség sem áll távol tőle, mert a kedden bemutatott, új könyvéhez, a Herr Grimm úrhoz annyi kutatást végzett, hogy azt akármelyik tudós megirigyelné.

​​​​​​​Mindig beszédes, hogy egy adott alkotó, vagy egy adott irodalmi korszak „vízkereső botja” hol talál valamire. Hogy Závada Pál regénytéma-keresője a Németh László-vízér felett kezdett el jelezni, az sem véletlen. Németh szellemi öröksége ma is bő folyású ér, vagy még inkább értékes, ám néha nem problémamentes nemesfémeket rejtő telér.

"»Mi vár rád miután megérkeztél?«  »És mi következik, miután már tudod?« Az életben nincs végleges megállás, az élet értelme, hogy folytatnunk kell az utazást."

A színpadon és a nézőtéren egyformán érződik, hogy a jubileum több egyszerű születésnapi ünnepségnél. A program ismertetője szerint az est a huszonöt éves folyóirat történetére tekint vissza, miközben az alkotói inspiráció kérdését is középpontba állítja. Az esemény alcíme – Avagy miért leszünk inspiráltak –, ennek a szándéknak a tömör megfogalmazása.

Mit lehet kapni 30 lejért a boltban? Mennyi idő alatt teszünk meg 30 kilométert a Csíki-hegyekben? Hány ember bír el 30 liter borvizet? Elfér-e 30 medve egy erdőben? Ha a Minimum Party összművészeti alkotótábor idén ünnepli harmincadik jubileumát, hányszor került eddig megrendezésre?

Faludy után rögtön Márai kerül sorra, akinek megcsodálhatjuk stílusosan divatos és ma is teljesen hordható állapotú, Brasiliano márkájú kalapját. A kalap, magyarázni sem kell, a búcsúzás szép szimbóluma. Az elmaradhatatlan útlevél mellett álló címjegyzékfüzetéből pedig kiderül, hogy az első cím benne az édesanyjáé volt.

Kétnapos konferenciát rendezett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a PIM, amelynek apropóját az Erdélyi Helikon százéves megalakulása szolgáltatja.

A művésztelep gondolata már a 20-as évek közepén megfogalmazódott. Boromisza Tibor akart először művészkolóniát alapítani a városban. A megvalósulással azonban 1926-ig kellett várni, mikor Réti István nyolc tanítványában (Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László) felmerült a gondolat, hogy olyan, szabadtéri festésre alkalmas nyári helyszínt keressenek, ahol közösen dolgozhatnának.

Vasárnapra megérkezett az Ünnepi Könyvheteken szinte elmaradhatatlan zuhé: előkerültek a nejlonok és felértékelődtek a pavilonok alatti, tenyérnyi védett helyek. Szerencsére a zápor hamar elvonult, és újra nyugodtan vásárolhatott az olvasóközönség. Bene Zoltán fotóival búcsúztatjuk a 97. Ünnepi Könyvhetet.

Szombaton beindult az igazi hétvégi forgatag a 97. Ünnepi Könyvhét mindkét budapesti helyszínén, és már délelőtt javában zajlottak a dedikálások és a színpadi műsorok.

Pénteken délelőtt ragyogó napfényben fürdött a Vigadó és a Vörösmarty tér is a 97. Ünnepi Könyvhét második napján. Mindkét színpadon számos beszélgetés, könyvbemutató és könyves program várja a felnőtteket és gyerekeket egyaránt.

Megnyílt a 97. Ünnepi Könyvhét, ahol „váratlan vendégként” megjelent Tarr Zoltán társadalmi ügyekért és kultúráért felelős miniszter. Tarr Zoltán a könyvszakma és az olvasó nagyközönség számára is fontos intézkedéseket jelentett be.

Kőbányai János a Múlt és Jövő Kiadó vezetője és a könyv megjelentetője köszöntötte az idén 75 éves Györe Balázs és az 2019-ben elhunyt Tandori Dezső tiszteletére megjelent népes ‒ egyébként főleg szakmai ‒ publikumot, majd elmondta, hogy Balázzsal a ’70-es években ismerkedtek meg, akivel egy művészeti alakulásba, az úgynevezett „Fölöspéldány csoportba” tartoztak.

Az Irodalmi Magazin új könyvének szerkesztői közül Pataky Adrienn üdvözölte a közönséget ebben a folyóiratok számára zivataros időben, és bemutatta a kiadvány másik három szerkesztőjét: László Laurát, Maczák Ibolyát és Molnár Krisztinát. Megtudtuk tőle, hogy az opus a két évvel ezelőtti konferenciájuk eredménye.

Négyökrös szekérrel kéne lassacskán ballagni Szalkszentmártonba menet, a Duna egykori ártere mellett futó régi úton. Egyrészt a hangulat miatt, másrészt a négyökrös szekér futóművének javításához nem kellenek olyan komoly gépek, amelyek nyilván a Kiskunság bármelyik becsületes autójavító műhelyében megtalálhatók, különben senki nem merne itt negyvennél gyorsabban menni motoros járművel. Mily különös játéka a sorsnak: Petőfi soha nem ment olyan gyorsan sehova, mint egy mai átlagember. Mégis gyorsabban élt, mint bármelyikünk.

Egy beismeréssel kell kezdenem: hiába vagyok harminc éve zuglói lakos, egészen eddig az ünnepi pillanatig nem tudtam az Ilka utca Dsida Jenő-emléktábláról, melynek koszorúzására egészen sokan összegyűltek, így már-már egy kis verses flashmob kerekedett a szűk és Dsidához illőn csendes utcán.