Tatjana Zsitkova Lettországban élő orosz költőnő vendégeskedett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, ahol nemcsak verseit hallgathatta meg Mandics György fordításában a közönség, de egy kicsit az esős-ködös rigai utcákra is odaképzelhette magát.

Hogyan kel életre a különleges, növényi eredetű, ébenfekete vagy vérvörös tinta a rizspapíron, és hogyan kezd párbeszédbe a Tao-te-king a tusrajzokkal – többek között ezt is láthatta az Országos Idegennyelvű Könyvtár közönsége Anna Pantsireva festőművész kiállításán, mindezt a koto nevű, lenyűgöző kínai hangszer dallamától kísérve.

Bár a szeles időben a Millenáris-parkban még a kolbászok is repkedtek a szabad téri sütödék előtt, a könyveket és a fesztivált nem fújta el a szél, egész nap hömpölyögtek ki-be az érdeklődők. Képes hangulatjelentés a 26. Nemzetközi Könyvfesztivál zárónapjáról.

A 26. Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be az Előretolt Helyőrség Íróakadémia szerzőinek friss köteteit. Hét szerző, hétféle látásmód, hét egészen eltérő hang vers, próza és esszé műfajában – Deres Péter műsorvezető Bagi Ivánt, Böszörményi Zoltánt, Falusi Mártont, Horváth Imre Lászlót, Marcsák Gergelyt, Márkus Andrást és Shrek Tímeát kérdezgette. –Tudósítás és hangulatképek a fesztivál szombati napjáról.

Napló az Előretolt Helyőrség kárpátaljai irodalmi karavánjáról

A 2019-es Versmaratont a költők és a közönség dicséretes kitartásán túl még egy program is nevezetessé teszi: idén először adta át a Magyar Írószövetség a Debüt-díjakat. Három kiemelkedően tehetséges fiatal vehette át az elismerést, akiket Petőcz András, Smid Róbert és Nagy Koppány Zsolt méltattak.

Két prózadebüt kötetet jelentetett meg idén az Előretolt Helyőrség Íróakadémia, mindkettő témájában és stílusában is rendhagyó rövidprózákat tartalmaz. Shrek Tímea Halott föld ez és Vöröskéry Dóra Röpképtelen madarak című novelláskötetét a márciusi, illetve az áprilisi szakmai hétvégén mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Sokan Fülöp Gáborként ismerik, de tudjuk, hogy ő Boldogh Dezső – ezen a néven jelent meg új kötete is a Magyar Napló Kiadónál. A Türjei Zoltán vezette esten a társadalomkritikus iróniától a virtuális világtól való idegenkedésig sok minden szóba jött. Kókai János és Varga Zoltán Bachot és Vivaldit játszottak, és még parádés paródiák is színesítették az estét.

Már-már úgy tűnt, megmenekül a sorsa elől, amikor az váratlanul utánanyúlt, és a költőnek végül nem volt maradása itt, közöttünk. Borbély Szilárd alakját és műveit idézte fel a Hadik Irodalmi Szalonban Márton László és Mészáros Sándor, a szövegeket és a megzenésített verseket Bárdos Deák Ági és Darvas Kristóf szólaltatták meg.

A régi hagyomány szerint idén is a déli harangszó után csendült fel a Himnusz a Petőfi Irodalmi Múzeum, azaz a Károlyi-palota kertjében, hogy az egybegyűlt írók, költők, olvasók vagy egyszerűen csak érdeklődök megemlékezzenek történelmünk legnevesebb márciusáról. Nagy Koppány Zsolt Mikszáth szavait hívta segítségül, hogy visszarepítse a hallgatóságot a múltba.

A magyar költészet alig ismert, egészen korai nyomait tárta fel hallgatósága előtt Mandics György, akinek előadását népdalok, citera- és gitárjáték, valamint vetített képek is színesítették a Magyar Művészeti Akadémia estjén.

„Mindig költő voltam, csak nem mindig voltak verseim” – fogalmazott az Álljunk meg egy szóra beszélgetéssorozat januári meghívottja, Sántha Attila a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban.

Feledhetetlen élményben lehetett része annak, aki részt vett az Ady100 című esten a Benczúr Házban: Nagy Angéla szervező szívét-lelkét beletette műsorba, és az azt követő vendégségbe. Nemcsak a verses-zenés műsort hatotta át a személyesség, de a vendégek megkóstolhatták például Angéla saját készítésű, Ady édesanyja receptje alapján készült pogácsáját és egyéb korabeli finomságokat is, melyekhez történetek is jártak…

Ugyancsak kemény faggyal köszöntött ránk a magyar kultúra napja, de a Petőfi Irodalmi Múzeumban annál szívet melengetőbb volt a hangulat. Az ünnepi estén a múzeum Jókai-gyűjtemény-katalógusának harmadik kötetéről beszélgettek a készítők, miközben szórakoztató részletek hangzottak el Jókaitól, Mikszáthtól és a korabeli sajtóból.

Ady-estet rendezett az Irodalmi Magazin a PIM-ben, melyek középpontjában Nagyvárad, A Holnap-antológia és Csinszka álltak, de Buda Attila, Herczeg Ákos és Zeke Zsuzsanna hozzászólásai nyomán egy kicsit a századforduló is megelevenedett, Váradtól Bécsen át Párizsig.

Két új kötettel és személyes emlékekkel is előhívták a Nyitott Műhelyben Vasadi Péter nehezen feledhető alakját, költészetét. Az Új Forrás és a Vigilia közös estjén Jász Attila arra kérte a résztvevőket, idézzék fel találkozásaikat a költővel – a történetek mellé Dresch Mihály zenéje szólt.

A Magyar Művészeti Akadémia Élőfolyóirat-estjén átadták az Év Legjobb Könyve Díját és a Könyv Nívódíjakat. Ez utóbbi egyik jutalmazottja az Irodalmi Jelen szerkesztője, Király Farkas, mellette Csender Levente részesült elismerésben. A fődíj Kontra Ferencet illette.

Pontosan száz éve ért véget az első világháború – a nagy világégés, mintha csak a bibliai özönvíz párjaként lépne fel, hangsúlyozva az iszonyat fokát és egyetemes jelenlétét a világban. A 6. Interferenciák színházi fesztivál válogatott előadásai az emlékév jegyében a háború jelenségére reflektáltak, s a világégés óta eltelt időről beszéltek. A november 22–30. között lezajlott kolozsvári fesztivál eltérve az előző évek gyakorlatától (hisz a korábbiakban tizenegy-tizenkét napig tartott), kilenc napon át a kortárs színpad kiemelkedő európai képviselőinek alkotásait vonultatta fel, olyan neveket tüntetve fel a színlapokon, mint Eimuntas Nekrošius, Toni Servillo vagy Luk Perceval. A következőkben a fesztivál műsorából szemelgetek.

A végéhez közeledő esztendőben több rendezvény – köztük egy sikeres diákvetélkedő – hozta közelebb Vas Gereben alakját és életművét napjaink közönségéhez, a nevét viselő művelődési ház és könyvtár szervezésében. Enyigen 2018-at – az író születésének 195., halálának 150 évfordulóját – Vas Gereben emlékévnek-nyilvánították. – Hudy Árpád tudósítása.

Petőcz András az Írók Boltjában elmesélte: a konkrét költészet alkotásait olvasva a mai huszonévesek úgy néznek rá, mintha a 22. századból érkezett űrlény volna. Valószínűleg nem sejtik, milyen régre nyúlnak vissza a műfaj gyökerei, de az Írók Boltjában a Concrete című kötet bemutatóján erről is szó esett.