Pusztai Ilona

Szentendrei barangolások – százéves a szentendrei Régi Művésztelep

2026. június. 23. - 16:40

A mediterrán hangulatú Szentendre kedvelt turistacélpont, ugyanakkor jeles művészeti központ. Ezért nemcsak az olasz, dalmát városokat idéző szűk sikátorok, macskaköves utcák, a számos turistacsalogató és pénztárcanyitogató butik, vendéglő, kávézó, fagylaltozó miatt érdemes felkeresni, de a múzeumok kiállításai miatt is. Ezekből ugyanis megismerjük a városka múltját és megtudhatjuk, hogyan lett a művészek máig kedvelt otthona. Az alkalom pedig a Régi Művésztelep centenáriuma, amelyet több, kisebb- nagyobb kiállítással ünnepel a Ferenczy Múzeumi Centrum, a városka múzeumait összefogó intézmény.

Képzeletbeli sétánkat kezdjük a HÉV végállomásától. Az aluljárón áthaladva kijutunk a Deim Pál térre, ahol a művész 2023-ban felállított Tájékozódási pont című alkotása fogad, egy 56 zománctáblából álló mű. Deim Pál a városka művészeti élet meghatározó alakja. A Fő téren lévő Képtár Vissza a jövőbe című kiállításán megismerhetjük családja múltját, a régi szentendrei molnárfamíliát. Ezt a mesterséget cserélte fel Deim Pál a képzőművészetre. A családi örökséget unokája, Deim Balázs nemzetközi hírű experimentális fotóművész viszi tovább, aki szintén szorosan kötődik a városhoz, a Ferenczy Múzeumi Centrum fotósaként és a Vajda Lajos Stúdió tagjaként.

Egyenesen továbbhaladva a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt elérjük a Ferenczy Múzeum épületét, ahol két kiállítás is kapcsolódik a szentendrei művészeti élet százharminc éves, sokszínű és rétegzett történetéhez. Bár hivatalosan 1926 a művésztelep kezdete, a művészek már korábban felfedezték a várost. Az első fecske a Ferenczy család volt, akik 1889–93 között telepedtek le Szentendrén, ahol az ikergyermekek, a szobrász Béni és a textilművész Noémi megszülettek, amint azt az Alkotmány utca 1. szám alatti ház emléktáblán olvashatjuk. A Fantomszál III. – Művészfeleségek nyomában című kamaratárlat mostani kiállításán Fialka Olga került a középpontba. Ferenczy Károly felesége a művészcsalád egyetlen olyan tagja, aki a férje és gyermekei támogatása miatt lemondott a művészkarrierről. Pedig Fialka Olga tehetsége korán megmutatkozott. Már sikeres portréfestő és illusztrátor, mikor férjhez ment. Sőt, az ő ösztönzésére fordult Ferenczy a festőművészi pálya felé. Egyformán magas művészi színvonalukat jelzi, hogy az olaszországi nászútjukon született vázlatkönyvük alkotásairól később maguk sem tudták eldönteni, melyik rajz kinek az alkotása. A Kerettörténetek című kiállítás ezért mi mással is indulhatna, mint a Ferenczy család művésztagjainak bemutatásával. Ferenczy Károly és fia, Valér festményei, Noémi textilmunkái, Béni szobrai mesélnek erről a kivételes művészi tehetségű családról. Majd ezt követően kronologikusan végighaladunk a szentendrei művészeti élet stációin: a Régi Művésztelep plein air és konstruktivista hagyományaitól a Vajda Lajos és Korniss Dezső köré szerveződő fiatal avantgárd alkotókon át az 1969-ben átadott Új Művésztelep stiláris sokrétűséig, a Vajda Lajos Stúdió underground műhelyének szabad szellemiségééig és a Szentendrei Grafikai Műhely kreatívan kísérletező közösségéig. Ikonikus alkotások és raktárak mélyéről előkerült ritkaságok invitálnak bennünket arra, hogy felfedezzük, hányféle valóság és nézőpont rakódik egymásra a szentendrei művészet történetében.

A Ferenczy Múzeumot elhagyva egyenesen haladjunk tovább a Fő tér felé vezető sétálóutcán, amely Szentendre első polgármesteréről, a városkát modernizáló Dumtsa Jenőről kapta nevét. A 10. számú ház a jelenleg zárva tartó Barcsay Múzeumnak ad otthont, így a szentendrei mester műveit a Fő téren található Kmetty Múzeumban nézhetjük meg. Barcsay ugyan nem volt alapítótag, de elsőként, 1929-ben csatlakozott a nyolc művészhez, ahogy Pándy Lajos A szentendrei művésztelep alapítói című képének vázlatán már kilencedikként ő is szerepel.

Ilosvai Varga István: Viharos szentendrei utca

Kis kitérőt téve a sétálóutcát keresztező Péter-Pál utca 6. szám alatt felfedezhetjük Dumtsa Jenő egykori lakóházát, amely az 1972-ben alapított, és a még ma is működő Vajda Lajos Stúdió otthona. Visszakanyarodva a sétálóutcára, a 4-es számú ház Vajda Lajos emlékét hirdeti. A család Szentendrére költözésekor ebben a házban telepedett meg, amelynek belső udvarát a pályakezdő művész egy rajzán megörökítette.

Miután kiértünk a Fő térre, a Szentendrei Képtár felé vesszük az irányt, és visszarepülünk a múltba a Vissza a jövőbe – Szentendre a 1920-as években kiállítás archív fotóinak segítségével. Az elsőre meghökkentő cím a tárlaton végignézve válik érthetővé. Szentendre álmos, falusias kisvárosból ekkor lett az a ma ismert modern turistaközpont, amelyhez a képzőművészetek felkarolása teremtette meg a máig elevenen élő művészetekre alapozó városimázst. Ebben nagy szerepe volt a várost modernizáló dr. Starzsinszky László polgármesternek, akinek portréját Bánovszky Miklós örökítette meg.

A művésztelep gondolata már a 20-as évek közepén megfogalmazódott. Boromisza Tibor akart először művészkolóniát alapítani a városban. A megvalósulással azonban 1926-ig kellett várni, mikor Réti István nyolc tanítványában (Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László) felmerült a gondolat, hogy olyan, szabadtéri festésre alkalmas nyári helyszínt keressenek, ahol közösen dolgozhatnának. A műpártoló polgármester sietett felkarolni a művészek kezdeményezését, és 1928-ban megalakult a Szentendrei Festők Társasága Iványi Grünwald Béla elnökletével. 1929-ben pedig beköltözhettek a Bogdányi úti egykori tüdőszanatórium üresen álló épületeibe. A művésztelep egyre több alkotót vonzott, hamarosan csatlakozott hozzájuk Barcsay Jenő, Ilosvai Varga István, Kmetty János, Czimra Gyula és a Perlrott Csaba Vilmos – Gráber Margit, Kántor Andor – Gálffy Lola, Czóbel Béla – Modok Mária házaspárok.

Jeges Ernő: Szentendrei részlet

Mielőtt a Művészetmalom felé indulnánk, érdemes egy rövid kitérőt tenni a Várdombra. Nemcsak a kilátás, hanem a Szent János-plébániatemplom szentélyébe található freskók miatt is. A Bánáty, Heintz, Jeges, Onódi, Pándy közös munkájaként 1933–38 között elkészült képeken a bibliai jelenteket szentendrei tájba helyezték a művészek. Ebből a közös munkából Pándy Lajos freskóvázlata, a Lakoma Simon farizeus házában című látható a Művészetmalom Művésztelep 100 tárlatán. Ezzel meg is érkeztünk utolsó úticélunkhoz, a Bogdányi út 32.-ben található kiállítóhelyig. A tárlathoz a Ferenczy Múzeumi Centrum gazdag gyűjteménye mellett számos köz- és magángyűjteményből válogatták össze az anyagot két téma köré csoportosítva.

Művésztelep100-kiállítás. Fotó: Deim Balázs

Az első a szentendrei tájképfestészeti hagyomány kibontakozásának végigkísérése. Bodonyi Emőkét, a tárlat egyik kurátorát idézve, az ide érkező művészek egy olyan tájélményt kaptak, amelyet máshol nem találhattak meg, így hamarosan tájképfestészeti központtá tették a városkát. Mivel a fiatal alkotók mesterei a nagybányai festőiskola meghatározó alakjai közül kerültek ki (Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Réti István), kezdetben erősen érvényesült a nagybányai festési stílus, illetve táj- és természetszemlélet. Ám nemcsak a művésztelep műtermei, az ősfás park szolgált témául a művészeknek, de a városka is adta magát élő díszletként.

Kántor Andor: Régi művésztelep

A másik nagy tematika a művésztelepi tagok között lévő kapcsolati háló, alkotói barátságok, egymásra hatások feltérképezése, valamint ehhez kapcsolódva a szentendrei művészeti tradíciók generációkon átnyúló hatásának feltárása. Jeges Ernő, a Szentendrei Festők Társaságának első titkára gyakran készített karikatúrákat társairól, amelyből nemcsak a baráti viszonyokra, de személyes ellentétekre is lehet következtetni. A művészkapcsolat sajátos lenyomata a barátságportrék. Az egyik legismertebb mű Bánovszky Kettős portréja, amely Barcsay Jenőt és Paizs Goebelt ábrázolja. Ugyanezt a témát dolgozta fel 1970-ben Miháltz Pál Az elveszett kert című alkotásán. A mű a háttérében a még élő Barcsay és a már elhunyt Paizs Goebel festenek a művésztelep kertjében, Lola háza előtt, míg az előterében a társasági élet központjának számító kerek kőasztal körül álló három üres szék egyszerre jeleníti meg a búcsúzás, elmúlás és vendégvárás érzetét. Miháltz alkotása már előrevetíti a művésztelep életének első töréspontját, amely megszűnéssel fenyegette a kolóniát. A háború utáni kommunista kultúrpolitika majdnem elsorvasztotta a művésztelepet. Végül 1972-ben a politikai és kulturális enyhülés következtében a rossz állapotú házakat lebontották és az új műtermekbe fiatal alkotók költözhettek, mint Bartl József, Kondor Béla, vagy az idén 90 éves és még aktívan alkotó Klimó Károly. Hasonló helyzet következett be a rendszerváltás után is, amikor a privatizáció szele megérintette a művésztelepet. Ekkor Aknay János és Baska József vezetésével a művészek létrehozták a Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesületet, amely révén sikerült megmenteni a közösséget és annak vagyonát, biztosítva az azóta is tartó folyamatos megújulást.