Shakespeare művei világ talán legismertebb olvasmányai a Biblia után. Szinte nincs is olyan ember, aki nem találkozott a nevével, darabjaival. Mint azt a Petőfi Sándortól való idézet is mutatja, amelyet Pikli Natália Shakespeare-ről szóló tanulmánykötete mottójául választott: „Shakespeare egymaga felér a teremtéssel”. De nemcsak angolul van könyvtárnyi irodalma az angol dráma legnagyobbjának, hanem magyarul is nemzedékenként megjelenik egy-egy alapmű. Alexandre Bernát az első világháború borzalmai elől menekült Shakespeare-hez, korábbi tanulmányait rendezve kötetbe 1916-ban.

Jezsó Ákos trilógiája családi ihletésű regényfolyam. Bár ő már Budapesten született, felmenői a mai Szlovákia területén éltek, onnan kerültek a történelem viharainak köszönhetően Magyarországra. Már a gyökerek miatt is fontosnak érezte, hogy családja történetét, mint tipikus magyar sorsot a nyilvánosság elé tárja. Hiszen alig akad olyan magyar család, amelyet így vagy úgy ne érintett volna meg Trianon tragédiája, s amelynek ne élnének a határon túl közelebbi vagy távolabbi rokonai.

Idén ünnepeljük Jókai Mór születésének bicentenáriumát. Az évforduló kapcsán számos film, színházi előadás, kiállítás, könyv emlékezik meg a legnagyobb magyar mesemondóról.

Nemzedékek nőttek fel Varga Katalin helyesírást gyakoroltató mesegyűjteményein, a Gőgös Gúnár Gedeonon és a Mosó Masa mosodáján. Ezek a könyvek ma is népszerűek, haszonnal forgathatóak, de szemléletük mára kissé didaktikusnak hat. Ezért semmiképpen sem ártott a vérfrissítés. E célból született meg Lovász Andrea szerkesztésében a Hottentotta, alcíme szerint: Szórakoztató mesegyűjtemény a helyesírás gyakorlásához.

Varga Melinda nehezen beskatulyázható szerző. Hat verseskötet után a Szellőcske meseregény, mint első prózakötet, ismét új színt hoz az írói palettán.

Gárdos Péter az Uramisten, Szamárköhögés, Hajnali láz című filmek után, utolsó filmjének, a szülei szerelmének igaz történetét feldolgozó Hajnali láznak sikeres regényfeldolgozását követően már nemcsak filmrendezőként, de íróként is nagy népszerűségre tett szert. A Semmelweis Ignác rövid boldogsága immáron ötödik, pontosabban szólva negyedik regénye (Hajnali Láz, Királyi játék, Hét mocskos nap, átdolgozva: Szemérmetlen történetek).

Már az Édesszájúak cím is sejteni engedi: a regény hősei nők lesznek, mégpedig fiatal nők. Nem is tévedünk, mert a millenniumi időkben (1893-94) játszódó mű középpontjában a négy Zimmerl lány: Teréz (Trézsi), Janka, Kató és Alojzia (Lola) története áll. Pontosabban a házasságszerzés, a férjfogás, ami az egyetlen tisztes életpályát jelentette a korszakban a nők többsége számára. A Zimmerl lányok viszont a jól prosperáló Stefánia úti vendéglős gyermekeiként ebből a szempontból egyszerre voltak könnyebb és nehezebb helyzetben hasonló korú sorstársaiknál.

„Vitézek, mi lehet e széles föld felett / szebb dolog az végeknél?” – teszi fel a kérdést Balassi Bálint Egy katonaének című versében. Mi is feltehetjük ugyanezt a kérdést Balázs Attila A déli végekről című irodalomtörténetének olvasásakor. Bár Balázs Attila már nem török ellen harcoló végvári katona, hanem kisebbségi sorsra ítélt magyar író az egykori határőrvidéken, a ma Szerbiához tartozó Vajdaságban. Annak magyar irodalomtörténetét veszi számba új kötetében.

Lévai Katalin legújabb, tizenhatodik könyve jellegzetes apa-fiú történet, ugyanakkor szereplői révén a 20. század magyar történelméhez is kulcsot ad, ahogy ezt a fülszövegben írói hitvallásként olvashatjuk:

„A nemzedékről nemzedékre öröklődő kis történetekből áll össze az úgynevezett nagy történelem. A távoli események a sajátunkká válnak, s végül jelenné lesz a múlt.”

Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című legújabb, nyolcadik verseskötete az elmúlt tíz év verseit tartalmazza. „Magam is elcsodálkoztam azon e kötet összeállításakor, hogy vajon mikor írtam verseket az elmúlt tíz sűrű évben. Hát még azon, hogy szinte nélkülem mennyire megszerkesztette magát az anyag, a mondanivaló” – jellemzi kötetét a szerző honlapján.

Szilágyi Ferenc Hubart erdélyi képzőművész, író, műfordító igazi polihisztor művész, akinek Shakespeare szonett-fordításai 2019-ben szerzői kiadásban jelentek meg.

Furcsa módon a Hitel folyóiratban publikáló Rév Júlia (1947–2023) annak ellenére lett az egyik legizgalmasabb magyar tényfeltáró dokumentumfilmes, hogy életében egyetlen munkáját sem engedélyezte a hatalom. Valahogy mindig rosszul jött ki neki a lépés, és politikai rendszerektől függetlenül örökös mellőzésre volt kárhoztatva.

A Kádár korszakban felnövekvő nemzedékek egyik fontos művészeti élménye volt Csontváry mellett Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző). Az ő munkásságuk jelentette a szocreál sematikus egyformaságával szemben az elementárisan újat, különöset, a modernitás szellemét. De míg Csontváry népszerűsége máig törtetlen maradt, Vasarely munkássága felett mintha eljárt volna az idő. Igaz ez világszerte. Az egykori sztárművész kiszorult a köztudatból, ám mostanában megfordulni látszanak a trendek.

Adalbert Stifter (1805–1868) a költő Lenau, a drámaszerző Grillparzer és Nestroy mellett a XIX. századi osztrák irodalom legjelentősebb prózaírója. Nagyregénye, a Nyárutó (1857), amelynek olyan csodálói voltak, mint Nietzsche vagy Thomas Mann, Adamik Lajos fordításában a 2011-es év egyik könyvsikerének számított.

A 2020 februárjában indult Országút művészeti folyóirat egyik legmarkánsabb, legdinamikusabban fejlődő rovata a képzőművészeti. Köszönhető ez Bánki Ákosnak, a rovat és jelen kötet szerkesztőjének, valamint az Országút Galéria kurátorának.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 2021-ben ünnepelte fennállásának hatvanötödik évfordulóját. Igazából Erdély egyik legrégibb tanintézeteként múltja sokkal régebbre nyúlik vissza. Jogelődje, a Schola Particula 1557-ben, a reformáció hajnalán jött létre, még Jagelló Izabella uralkodása idején, aki az elhagyott ferences rendi kolostort engedi át a református egyháznak iskola céljára. Ekkor, mint neve is kifejezi, az iskola még alsóbb fokú tanintézmény, sokáig alárendelve hol a kolozsvári, hol a gyulafehérvári kollégiumnak.

Kányádi Sándor idézi egyik interjújában Illyés Gyula hozzá intézett szavait, amelyek jól kifejezik a költő irodalomban betölteni kívánt szerepét: „Te állsz a víz közepén, hídverő úr – mondta kitárt karral, hídként –, és egyik parton sem akar leakadni a híd szárnya.”

Böszörményi Zoltán frissen megjelent verseskötete, a Fellázadt szavak egy több évtizedes költői életműről nyújt átfogó képet. Márton László, a versek válogatója és Laik Eszter szerkesztő nagyfokú igényességgel és gondossággal Ady köteteinek mintájára rendezték ciklusokba a műveket. Az Ady-rokonság több szempontból is érvényes, mind Böszörményi Zoltán életútját, mind költői témáit tekintve. Mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkeznek, akik, bár később világpolgárokká váltak, soha nem voltak képesek elszakadni a magyar hazától, nyelvtől, kultúrától.

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér / S tavaszi zápor fűszere a földnek”… Ki ne ismerné fel rögtön Shakespeare 75. szonettjének kezdő sorait, amely Szabó Lőrinc tolmácsolásában lett az egyik legkedveltebb szerelmes versünk. Bár, mint Fazekas Sándor kötetéből kiderül, ez a költemény Angliában pont antipetrarkista jellege miatt nem örvend népszerűségnek. Nagy merészség tehát Szabó Lőrinc után belefogni Shakespeare szonettjeinek újrafordításába.