Merész álom, metafora a szabadság,
színével, illatával magához láncol.

az élet álmot lát,
és az álom életet.

Tartalom

Böszörményi Zoltán versei: Hirdetés Anno 1849, A dolgok szívdobbanása, Hóhullásban

Adyra emlékezve

Ne aludj nyugodtan!
Sebesebb, őrültebb lett e föld,
mióta vak fájdalmak űztek tova.

Böszörményi Zoltán és Szőcs Géza írásaival emlékezik az Irodalmi Jelen az 1989. február 21-én elhunyt Márai Sándorra.

„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül,
és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban,
hanem a láthatatlanban”.

A fehér hómezőben
vérpiros rózsaszál vagy.
Ellentéte
a bennem szunnyadó
szomorúságnak.

Megjelent Böszörményi Zoltán legújabb verseskötete Soha véget nem érő szeretkezés címmel.

Tartalom

Böszörményi Zoltán: Vérpiros rózsaszál (vers)

Kényszerleszállásunk 2016. március 17-én történt a British Airways (BA 2153) menetrendszerű járatával. Londonból Barbados felé tartottunk. Gépünk, egy Boeing-777-es, Shannonban (Írország) sikeresen landolt Szent Patrick, az ország védőszentje napján. A szállodában, ahová a reptérről busszal vittek bennünket, azt mondták, az ő védőszentjük mentett meg minket a szerencsétlenségtől. 

Elégikus költészet, ahol az öröm és a harmónia iránti nosztalgia a természeti szépség megfoghatatlanságának és a szellemi kultúra pusztulásának hol enyhébb, hol élesebb fájdalmával vegyül. 

Reményt koldulni minek?
A koldusok vánkosán is a semmi szíve pihen.
Boszorkák táncát, árnyait tükrözi a liget,
de bárhova nézel,
mindenütt a valóság bizonytalansága vár:

Szemed mélyébe,
lángoló öled tüzébe vetném magam,
hogy ott, és mindenütt,
újra megtaláljalak.

Tartalom

A nincsen himnusza – Az Irodalmi Jelen vers- és próza-összeállítása Ady Endre halálának századik évfordulójára.

A 2018-as évben az Irodalmi Jelenen megjelent esszék közül az öt legjobbat, legolvasottabbat ajánljuk figyelmébe.

"A Sortűz jó sodrású, pergő prózai írás. Helyenként visszafogott, szaggatott. A stílus és az érdekfeszítő történések sorozata – e kettő szimbiózisa a művet erősíti." – Böszörményi Zoltán kritikája Király Farkas regényéről.

Az Irodalmi Jelen fiatal szerzőit huncut kis költői játékra kérte fel. Walt Withman Ének magamról című költeményét kellett továbbgondolniuk, amely Böszörményi Zoltánt, lapunk főszerkesztőjét is megihlette, Az irgalom ellipszise című verseskötetében szereplő Csak kezek, és lábak, és fejek és Randevú című verseiben hivatkozik a műre, egyes költői képeket vendégszövegként emel be. Szerzőink ezekhez a versekhez is kapcsolódhattak, nemcsak az amerikai költő szövegéhez. Arra voltunk kíváncsiak, a legfiatalabb költő-írónemzedék hogy viszonyul a testpoétikához, milyen új megközelítési formákat és kifejezésmódot használ a téma körüljárására.

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

Ő már tudta, hogy doktor Wembly ma eljön hozzám
reggel tíz körül a New Yorker Szállodába.