Idén a „Tavasz a Dunán” című kétnapos nemzetközi költészeti fesztivál folytatásaként rendezték meg a „Bábel csendje” elnevezésű eseménysorozatot, amely már ismerős lehet a magyar közönségnek: a közép-európia költők találkozása és kerekasztal-beszélgetése, ahogy az eddigi években, idén is több helyszínen zajlott.

Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas költő könyveiről már több ízben s több fórumon volt szerencsém tűnődni. Tegyük mindjárt hozzá, hogy szerzőnk nem csupán lírikus, hisz megjelent már novelláskötete, a Történetek az árnyékból, valamint a novellákat és verseket egyként tartalmazó Könnytelen madonnák is. Most pedig nyolcadik kötetét, az Ahogy világra jöttünk címűt vehetjük kézbe. Régi ismerősként köszönnek rám Lőrincz P.

Istenről gondolkodni már önmagában imádság, hiszen amiről gondolkodunk, belakja a mindennapjainkat, az álomba is beköltözik. A gondolat formál bennünket, és mi is formáljuk a gondolatot, az Istennel teljes gondolat termékeny és jóra vezet, az optimizmus, a derű vagy legalábbis a megnyugvás felé tereli az embert, világosat teremthetünk, nem sötétet.

Fellélegzem ősszel,
mikor jön a hervadás.

Anyám szeretett egy férfit, az az alkoholt szerette, én meg anyámat szerettem. A férfi ütött, anyám kiáltott, én sírtam, a nap sütött, a május temetett. Nincs elég zsebkendő a világon.

Az első, ami eszembe jut Lőrincz P. Gabriella Történetek az árnyékból című vékonyka, ám annál töményebb novelláskötetéről, zsurnalisztikai közhely: kíméletlenül leszámol az igazságos, hősies háború mítoszával. A második: létezik még egyáltalán bárki fejében ez a mítosz a… bármelyik háború óta?

A fiatalok nagy része elköltözött. Lassan, ahogy telt az idő, mentek az idősebbek is. Mi, a férjemmel, maradtunk. Műveljük a kertet, tyúkokat tartunk, és télen, a hosszú estéken a kandalló előtt a régi dolgokról beszélgetünk. A temetőn látszik talán a leginkább, hogy lakosságcsere történt. Soha nem volt ennyi elhanyagolt sír. Mindenszentekkor sincs, aki kivilágítsa. Néhány asszony hazajön, de egyre kevesebben, és a halmokat ellepi a gaz.

Hát méges van Isten, nyugtázta a pap,
s úgy tűnt az őszi melegben,
Pókahalma régi helyén
az ősi nyíres fái is látszottak.

Bár kertes házban nevelkedtem, a kerti munka sosem volt ínyemre. A gondolataim máshol kalandoztak: színházon, népdalokon, verseken. Igyekeztem is minél előbb szabadulni a földtől, egy másfajta életbe, egy másik világba, panelba. Mégis történt egy fordulópont, jött a vágyakozás, és attól fogva minden egy kertes ház felé mutatott.

Arcot a versnek-sorozatunk vendége ezúttal Lőrincz P. Gabriella, akinek irodalmi munkáit nemrég József Attila-díjjal tüntették ki. A felvétel Csornyij Dávid és Szalai Klaudia munkája. 

Az Irodalmi Jelen szerzői, jelenlegi és egykori szerkesztői március 14-én fontos állami kitűntetéseket kaptak. Korábbi, lapunkban megjelent verseikkel, rövidprózáikkal és más anyagokkal ünnepeljük őket. Hamarosan mindeniküktől új műveket is olvashatnak az Irodalmi Jelenen! 

Kiüresedés. Ez a szó jellemzi a ma társadalmát. Már a húsz-negyven év közötti korosztály tagjai is kiégtek. Nem véletlen, hogy a Facebook dühöngővé vált, ahol bárki bármikor bármi felett hozhat ítéletet. Tízmillió orvos és tízmillió háborús szakértő országa vagyunk. Soha nem tudjuk, mi igaz, mi nem, a bizonytalanság (főleg a járvány óta) állandó kísérőnk – mutatnak rá Lőrincz P. Gabriella tárcái, esszéi. Olyan „tüneteken” keresztül világítja meg ezt a jelenséget, mint például ünnepeink megélése, megtartása, legyen az állami, egyházi vagy kulturális.

Mélyszegénység, kiszolgáltatottság, nőiség, anyaság, Isten-kapcsolat, munka az életben maradásért, születés-halál, birtokolni vágyás. Megannyi szín egy alig több mint száz oldalas kötetben. Lőrincz P. Gabriella Könnytelen madonnák című kötetére a tematikai és műfaji változatosság jellemző

A szülés lassú volt, és fájdalmas. Azt hitte az orvos, hogy könnyen fog menni, mert széles a csípőm, de hosszú órákig vajúdtam. Fájdalomcsillapító nélkül hoztam a világra a kisfiamat, mert a nővér szerint arra semmi szükség, más is megszüli, nekem is menni fog. Akkor néhány pillanatig nem akartam meghalni. Csak rövid ideig láthattam a babámat, hamar elvitték tőlem, rohamot kapott. Nekem nem mondtak semmit, szaladgáltak körülöttem, zavaros és gyors volt minden.

Háttérben vannak a kortárs női írók? A férfiak lennének többségben az irodalomban? Ők határozzák meg az aktuális trendeket? A tegnap.ma irodalmi portál Női irodalmi páholy címmel rendhagyó sorozatot indított.