− Mit képzel? Honnét jött maga? Ez nem egy olyan hely! Itt nincs társaság, ahhoz a másik utcába, a Barátság-udvarba kell mennie. Ami a zenét illeti, szólhat, sőt, ajánlott is, persze nem valami hip-hop akármi, de mondjuk Tankcsapda, az bármikor!

Drága Mariskám, néném!

Köröttem űr és napkorongok,
Anyáméval együtt dobban szívem.

Hosszú combod, apró melled
Add, nekem add,
Férfi térdel, bele is hal,
Engedd magad!

Ezer este múlik ezer estre,
a vérem csak hull, hull, egyre hull,
különös fantommal csatázom,
orvul gyilkol és kegyetlenül:
a láthatatlan Nagyúr.

Az Irodalmi Jelen versösszeállítása ‘89 karácsonyának emlékére.

„Tokaj amúgy is egy kicsit a szívem csücske, talán a szőlő, a jó borok, talán a táj miatt. Beregszászt és Tokajt nemcsak a valamikori egy országhoz való tartozás, hanem a bortermelés is összekötötte.” – Lőrincz P. Gabriella jegyzete a Tokaji Írótáborról.

újrahajtogat az idő,
uv-szűrő-jelen ultraibolyát szed a halál kosarába,
ez a nyári sugárzás sem emberi már,
szupercelláimba szorulsz,
jeges esőmben ázol el.

A 2019-es Versmaratont a költők és a közönség dicséretes kitartásán túl még egy program is nevezetessé teszi: idén először adta át a Magyar Írószövetség a Debüt-díjakat. Három kiemelkedően tehetséges fiatal vehette át az elismerést, akiket Petőcz András, Smid Róbert és Nagy Koppány Zsolt méltattak.

– Ő máshogyan emlékezett rád. Ha szerelemről esett szó, csak rólad beszélt, néha olyan áradozásba tört ki, hogy azt hittük, kitalált személy vagy. Máskor hiányolt, bőgött, hisztizett, hibáztatta magát, majd téged, a sorsot, a feleségedet, Istent.
– Igen, a nagy hiszti, ez rá vall. Bárcsak élne még.

Hogy anyádtól vagy útszéli nőktől
Tanultál szeretni mindegy
Sáros az összes szerelem
A fajfenntartás érdekében előbújok

Vajon mitől szabad az, akit saját léte sújt, s ezt még elfogadni is képes? Mitől szabad az, aki nem tud, de nem is akar résztvevő megfigyelőből nem cselekvő megfigyelővé válni? Aki valójában nem engedi meg magának azt, amit most legtöbbünk szabadság alatt ért?