a házak közt
egy út húz el sietősen
csak ő emlékszik még
hogy az örökkévalóság nagyon-nagyon régen falun született

Peter Gehrisch német költő-író vendégeskedett Budapesten, ahol bevallása szerint a legszívesebben tartózkodik az általa ismert vagy lakott városok közül. A Magyar PEN Club estjén az író készülő regényéről beszélt a közönségnek, Bak Rita és Mandics György tolmácsolták szavait.

Hangszerem a lélek,
Alig hallszik, pendül,

Tatjana Zsitkova Lettországban élő orosz költőnő vendégeskedett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, ahol nemcsak verseit hallgathatta meg Mandics György fordításában a közönség, de egy kicsit az esős-ködös rigai utcákra is odaképzelhette magát.

a csend a falnak dőlve áll a boroskancsók a pincérnő borravalóját szagolgatják a karmaikat a kávézaccba merítő kutyák ugatása számadásra hívja az éjszakát foszforeszkáló véremen bugyogva haladnak át a szavak

Tartalom

Böszörményi Zoltán versei: Játék a tűzzel, A sorsom olvasom

A magyar költészet alig ismert, egészen korai nyomait tárta fel hallgatósága előtt Mandics György, akinek előadását népdalok, citera- és gitárjáték, valamint vetített képek is színesítették a Magyar Művészeti Akadémia estjén.

„Varga Melinda kötete azzal több kortársai lírai vallomásainál, hogy nemcsak érzéseket közvetít, hanem drámai helyzetképeket is megrajzol” – állítja Mandics György Varga Melinda Sem a férfiban, sem a tájban kötete kapcsán.

„Bízvást osztható Orbán János Dénes véleménye, aki Sántha Attila kitüntetésekor a Janus Pannonius-ünnepség keretében kifejtette, hogy ez a szótár nemcsak szótár, hanem egyfajta erdélyi novella- és versgyűjtemény, mely az erdélyi szavak kapcsán utazást tesz lehetővé az erdélyi magyar nyelv tündérvölgyében.” – Sántha Attila monumentális vállalkozását, a Bühnagy székely szótárt Mandics György mutatja be.

A Katedrális előtt égtek a gyertyák. Sötétbe öltözött, meg­gör­nyedt em­berek tér­deltek a hideg köveken, a szanaszét heverő töl­tény­­hü­ve­lyek furcsa januári ava­rában. Az író végigment a városon, szü­­lő­vá­rosán, Temesváron, ahol a főtér most golyók lyugatta sze­cessziós bér­palotái meredeztek, mint valami rejtélyes ra­gyavert öre­gek, akik mereven bámultak maguk elé műanyag­fóliákkal seb­tében bepótolt ablak­üre­ge­ikkel, mit sem értve, mi történt, mi za­varta meg ed­digi vál­toz­tat­ha­tatlannak tűnő életrendjüket.

Ez a kötet Mandics György 75. születésnapjára készült, és válogatott verseit tartalmazza. (...) A válogatásban elsőként azok a versek szerepelnek, amelyek a szerző szerint alkotásai fő irányvonalát képviselik, és nyomtatásban megjelentek, másodsorban pedig azok, amelyek nem jelentek ugyan meg eddig, ám lépcsőfokai a később létrejött fontosabb verseknek. A kötet végére kerültek azok a szövegek, amelyek a költői mű félbeszakadásának a folyamatát illusztrálják, és talán magyarázzák is azt.

Amikor a hetvenes évek végén nekikezdtem, hogy néhány polcnyi UFO témájú könyvemet módszeresen kicédulázzam, hogy a leírások egyre sűrűsödő dzsungelében eligazodhassak, s a tanúvallomások szövegeit összevetve közelebb juthassak az igazsághoz és mindenek előtt az egész jelenség megértéséhez, magam sem gondoltam, hogy ily hosszú lesz az út. 

Mióta használja a magyarság a rovásírást? Mennyiben egyezik az a germán rúna-írással, van-e föníciai „elődje”, vagy azoktól teljesen független, az esetleges egybeesés vagy hasonlóság a véletlen műve? Terjedelemre is tekintélyt parancsoló munkát vehetnek kézbe az olvasók, akik közül nem kevesen alighanem csak hallomásból tudnak a rovásírásról.

Mióta használja a magyarság a rovásírást? Mennyiben egyezik az a germán rúna-írással, van-e föníciai „elődje”, vagy azoktól teljesen független, az esetleges egybeesés vagy hasonlóság a véletlen műve? Terjedelemre is tekintélyt parancsoló munkát vehetnek kézbe az olvasók, akik közül nem kevesen alighanem csak hallomásból tudnak a rovásírásról.

Mióta használja a magyarság a rovásírást? Mennyiben egyezik az a germán rúna-írással, van-e föníciai „elődje”, vagy azoktól teljesen független, az esetleges egybeesés vagy hasonlóság a véletlen műve? Terjedelemre is tekintélyt parancsoló munkát vehetnek kézbe az olvasók, akik közül nem kevesen alighanem csak hallomásból tudnak a rovásírásról.

1989 decembere rég várt fordulatot hozott Románia életébe: a „karácsonyi forradalom” megdöntötte az európai kommunizmusok egyik legvadabb formáját, Nicolae Ceauşescu diktatúráját.

Találkoztunk, Istennő! A világegyetem űrében
Te voltál az alig-hang, amelyet követtem.
És ma – márványban, sétányán
a nyári kertnek.

Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Éjjel fél három van, az Insomniában megindultak a fények valamerre. A földszinti betonteraszra kihelyezett italhűtők élesfehér, a kocsma gyérzöld és piros lámpái körbe-körbe mozognak, de a természetes fény mintha végleg elkerülné Kolozsvárt. 2018. augusztus 24., péntek, Magyar Napok. A morajlás nem csitul, ahogy szivárognak el a magassarkús, minibe öltözött nők és topis, nevető tinédzserek, úgy erősödik fel a hangja egy óriási szakállba vesző szájharmonikának. Régi kommunista nóták, Székely Himnusz, miegymás, ami összekeveredve a felszínre törhet ebben az órában egy idős íróból.  

Az Irodalmi Jelen augusztusi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.