Irodalmi Jelen
  • Onagy Zoltán - Páros játék A-val

    Páros játék A-val

    0 Ft

    Rendkívüli a Páros játék A-val közel másfélszáz frappáns írása. Egy férfi és egy nő hullámhegyes-hullámvölgyes, hosszú és szenvedélyes, kiábrándulásoktól sem mentes kapcsolatának krónikája látszólag, valójában jóval több annál: rokonszenves öniróniától sem mentes látlelete egy kornak, pontos feltérképezése, színével és fonákjával az élet egy szeletének. A történetekhez fűzött A-kommentárok (pl.

  • Onagy Zoltán - Zsámboki szerető

    Zsámboki szerető

    0 Ft

    “Andreáról az első perc jut eszembe. Hogyan történhetett, hogy lehúz a padka mellé, ajtót nyit a mázsás, félmázsás batyuval ázva szomorkodó fickónak. Aki ráadásul nem a korosztálya. Ha nő lennék, soha nem állnék meg hasonlónak.” Ám a piros Skoda megállt, felvette az ismeretlen stoppost, s ezzel elkezdődött egy furcsa szerelem. Vagy egy nő és egy férfi olykor megmagyarázhatatlan vonzalmának mindig megvan a maga különlegessége és rendkívülisége?

  • Onagy Zoltán - Cerinka

    Cerinka

    0 Ft

    A csecsemőgyilkosság krónikája úgy szól az emberiséget sújtó legnagyobb csapások egyike, a háború borzalmairól, hogy egyetlen puskalövésnek sem tanúja az olvasó. Átélheti viszont azt a borzalmas lelkifurdalást, ami az öldökléstől földrajzilag, de főleg lelkileg távolálló, békeszerető polgárt gyötri bizonyára élete végéig egy alig elkezdődött emberélet kioltásában való kényszerű részvétel miatt.

  • Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

    Papírt és kardot írtam

    0 Ft

    A Papírt és kardot írtam a mai magyar irodalmi látlelete. Merész (és komoly előkészületet igénylő) vállalkozás kortársak tízeinek megszólaltatása egy-egy alapos interjúban. Onagy Zoltán 34 írót, költőt, drámaírót, internethonlap-szerkesztőt vallatott a magyar nyelvterületről, mondjuk így: szokásos, az alkotással összefüggő dolgokról, de olyanokról is, amelyeket ritkán, vagy soha nem tesznek fel egy alkotónak.

  • Irodalmi Jelen

    Sárközi Mátyás: Párban magányban

    Az én történetem, amelynek végül „Párban magányban” lett a címe, nem szexregény, de a maga – mint említettem – szikár, ám ütős stílusában képet próbál rajzolni arról, milyen egy leszbikus nő és egy szexuálisan félénk férfi együttélése; mely párkapcsolaton belül igénye a nőnek, hogy akár fondorlat árán is, de az ország legnagyobb költőjének a felesége legyen, a férj pedig, rettenetes betegségekkel harcolva, végül hálás a hitvesi gondoskodásért. Mi ez, ha nem regénytéma?

  • Onagy Zoltán

    Onagy Zoltán: Halni meg és B. Horváth István: Mécsesek Szervác Józsefért

    Az Aszály előtt páratlanul, a túlzásokig keserű pentatonja mégis váratlanul éri az olvasót (engem). Szeretné megkerülni, nem kívánja feltenni az obligát kérdést: miért ilyen kevés ez a burjánzó szomorúság, elveszettség, komor tekintet? Miért, honnan ez az elképesztő bú és bánat, világméretű nihil? Ez még a kilátástalan kommunizmus építése, netán már a kétségbeejtő kapitalizmusé? Elő- és felkészít? Tudatosan vezet az Átdolgozás változó világszemléletébe?

  • Onagy Zoltán

    Íróbajnok irodalmon kívül

    Mondom, beteg ez a világ. Hajlamos vagyok persze arra az álláspontra helyezkedni, hogy ha már lektűrt olvasnak a népek, származzék az tudósembör tollából, aki fennen hangoztatja, hogy úgy ad át ismereteket kultúrákról, hogy az észrevétlenül-olvasmányosan épül be az emberek tudatába... és végül is, ezek mégiscsak kalandregények, talán. Olyanok, amit ez a kor érdemel, és amilyenekkel a "szépirodalmi" eladási listák élén lehet trónolni. 

  • Onagy Zoltán

    Salvatore Quasimodo

    (1901. augusztus 20.–1968. június 14.)

    A város, miután felismeri a költőben és a Nobelban rejlő piárlehetőséget, az olasz tiszteletére Nemzetközi Költőverseny és Költőtalálkozót ír ki, "amely mind a magyar, mind az olasz kulturális élet kiemelkedő eseménye". Ezen csodálkoznék, ha így volna, de az enyhe túlzás a píár része.  

  • Onagy Zoltán

    Husák a Dunánál

    ​​​​​​​Egy másik mackóruhás gárda figyelőtornyokat épít a Pilis érintett, Duna-kanyarra néző csúcsaira. Trónolnak odafönt. Nappal kitartóan figyelik az ártatlan folyamot. Éjszaka, infrakeresőkkel, az elköszönő nyarat szabadtéren búcsúztató ifjú urakat és hölgyeket. – Onagy Zoltán tárcája

  • Onagy Zoltán

    Miska bácsi

    Padisák maga a Rádió. A hírek, a Szabó család nem izgat fel. Kíváncsi volnék, korosztályom hány tízezer tagja érzi ugyanezt. Közben persze író is, nem csak rajongott közszereplő. Hangjátékot, meseregényt ír. 2001-ben, a nagy tarvágás idején küldik nyugdíjba az ötven éven át szerkesztett műsor éléről. Pedig aligha tételezhetjük fel, hogy elfáradt.

  • Onagy Zoltán

    Tersánszky Józsi Jenő

    (1888. szeptember 12.–1969. június 12.)

    Irodalmunk nem tűri a nyegleséget. Az irodalom társadalmi problémák, morál, és veretes mondatok összese. Az író Móricznál kezdődik, esetleg Krúdynál (de Krúdynál se). Ha nagyon mélyre akarunk mászni, Füst Milánnál, de Füst is merre jár? 

  • Onagy Zoltán

    Okudzsava, a Bárd

    (1924. május 9.–1997. június 12.)

    Egy időben mindenki Okudzsaváról beszél (meg Viszockijról, a két "Bárdról", éppen úgy, ahogyan egy időben mindenki Jarryről, Vianról, Millerről, Abe Kobóról), mindenki Okudzsavát olvas és hallgat, mindenki ismer egy arbati történetet, egy folyamatosan alakuló Okudzsava-legendát. A nyolcvanas évek közepe-vége ez már. Én a hetvenes évek környékén bukkanok a névre, amikor gyűjteni kezdem az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatának karcsú, papírkötésű filléres darabjait.

  • Onagy Zoltán

    A nagy utazás vége

    (1923. dec. 10.–2011. jún. 7.)

    Azt is később tudom meg, hogy tizenhat éven át írja A nagy utazást. És persze azt is, hogy nem ezt az egyetlen regény írta, és hogy kommunista író. Nagyon az. Eleinte nagyon kommunista író, ötvenhat és hatvannyolc után nagyon csalódott. Ez a hívők és szerelmesek sorsa. A pofáraesés garantálható.
    Franco Spanyolországában kommunista írónak lenni nem életbiztosítás, viszont kifizetődő, lévén a világ kétosztatú. Igaz, nem is lakik Spanyolországban.

  • Onagy Zoltán

    Dickens

    (1812. február 7.–1870. június 9.)

    Dickens ugyanis – hőseivel, figuráival ellentétben – részletesen ismerte a nő anatómiai egységeit és alegységeit, pontosan tudta, merre hány méter. Nem véletlenül kaszálta végig a családot (sógornőjét pl.), a kedvére való színésznőket, rúgta ki feleségét tíz aprólékosan legyártott gyerek után. Dickens a fekete lovas fehér paripán.

  • Onagy Zoltán

    Néhány szó Ajtmatovról

    (1928. december 12.–2008. június 10.)

    ​​​​​​​Gulszári bizony, hogy rövidre fogjam. A poroszka ló, a herélt, tehát munkára fogott, férfierejében lenullázott csődör, és szegény Tanaban, a hülye forradalmár, aki soha nem érti meg az idők szavát, akit a forradalom hivatásosai szívatnak, aki – hittől vakon, forradalmi lelkesedéstől bódultan – alig jön rá, hogy eszköz, csak eszköz, sokszor még az sem, áldozat.

  • Onagy Zoltán

    Erős nő, gyenge nő: George Sand

    (1804. július 1.–1876. június 8.) 

    ​​​​​​​Ezek a regények olvashatatlanok. Kész. Vége. Ha nem ennyire férfifaló, nem a korabeli Paris Hilton, ha nem visz ágyba minden elérhető hírességet, nem annyira polgárpukkasztó, mint amennyire, ha nem tűzhető mindenféle lobogókra (Lobogónk, Petőfi), írásművészét rég belepi a por, regényei elenyésznek. De Sand életvitele olyan színesen bolond, kalandos és merész, sikerekkel, végzetes szerelmekkel, csalódásokkal agyondíszített, hogy a személyes varázs felszínen tartja a fakuló életművet. Sand csak egy van, volt, lesz. Vagy tán, hogy politikai példával éljünk: élt, él, élni fog.

  • Onagy Zoltán

    A démoni angyal: Csinszka

    (1894. június 7.–1934. október 24.,)

    ​​​​​​​Öt-hat évig életben tartja Adyt, némi blaszfémiával a Nyugatnak, a magyar irodalomnak. Hogy megírja az Őrizem a szemed, a Nézz, drágám, kincseimre és egyéb szerelmes verseit. Eközben Bertuka kiveri a csucsai cselédségből, Ady hogyan jut italhoz, mert jut, megszünteti a diverziós ösvényt. Vigyáz rá, amikor már senki nem tudna vigyázni a szenvedély- és halálos beteg zsenire. Sok – vélhetően – nem maradt Csinszkának a test örömeiből, azért annyira frusztrált. Bár ki tudja. 

  • Onagy Zoltán

    Thomas Mann

    (1875. június 6.–1955. augusztus 12.)

    Marcel Reich-Ranicki így összegez: „Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint a Varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.”
    Ki olvassa ezeket? Ki vásárolja? A fordítás alól, a kőkorszaki nyelv alól kiszaladt az idő. Ha Mann még tananyag, gyerekkínzásnak minősül. Talán egy új magyar fordítás életet lehelne belé. Ha van bennük élet.  

  • Onagy Zoltán

    Az első softpornó írója: Ken Follett

    ​​​​​​​Nem véletlen, hogy a bestseller, mint mondani szokás: felkent királya. Nem véletlen, hogy a kalózkiadók gyorsan rátaláltak a rendszerváltás után, a Versenyhivatal időről időre "eljárás alá vonta a jogsértéseket". Ami azért nem keveset jelent. Mit nem adnék érte, hogy egy kalózkiadó kalózban ki- és eladná régebbi regényeimet. Én meg jól beperelném.

  • Onagy Zoltán

    Lorca

    (1898. június 5.–1936. augusztus 19.)

    Hihetetlenül sikeres. Versei népdalként terjednek az országban, mint Petőfié. Ismert költőként kanyarodik a színházra. Az élet persze nem csak munka és hősiesség. Mint közismert. Lorca reménytelen Dalí-szerelme legendás (amelyről később Dalí azt nyilatkozza, "...erotikus, egyben tragikus szerelem, s azért tragikus, mert nem talált részemről viszonzásra").