Ugrás a tartalomra

 

Okudzsava, a Bárd

(1924. május 9.–1997. június 12.)

Írósors a Szovjetunióban

Egy időben mindenki Okudzsaváról beszélt (meg Viszockijról, a két "Bárdról", éppen úgy, ahogyan egy időben mindenki Jarryről, Boris Vianról, Millerről, Abe Kobóról), mindenki Okudzsavát olvas és hallgat, mindenki ismer egy arbati történetet, egy folyamatosan alakuló Okudzsava-legendát. A nyolcvanas évek közepe-vége ez már. Én a hetvenes évek környékén bukkanok a névre, amikor gyűjteni kezdem az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatának karcsú, papírkötésű filléres darabjait. Antikváriumok még filléresebbek, egy sör áráért akár két kötetet is magáévá tehet a gyűjtő (ma már aligha). Minden úton magamnál tartom az ötvenes csoportokban egymással párhuzamosan futó címeket és számokat, és amikor végre antikvárium, keresem a hiányzó példányt. A Sok szerencsét, pajtás, katonaregény. Kisregény és nagy katonaregény (sorozatszáma: 146). Amikor összefutunk a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő antikváriumban (a kötettel), éppen leszerelek. Van miről eszmét cserélnünk, pedig katonai viszonyaim közel sem annyira háborúsak, mint Okudzsaváé.

A Tolsztoj-házaspárról írt rendőr-regény (Merszi, avagy Sipov kalandjai), móka és kacagás, áltörténelem, álbesúgó, ál-titkosügynök, hamiskártyás. Azt gondolom (most, akkor inkább élveztem a regényt), áttételesen ezzel fizet Okudzsava a szovjetnek szülei sorsáért. Az írói vénával remekül ellátott detektív anélkül, hogy egyszer is látta volna Tolsztojt és családját, rendületlenül küldi fantasztikusnál fantasztikusabb jelentéseit a poljanai birtokkal szomszédos vendéglőből Moszkvába, onnan pedig érkezik a csengő aranyrubel.

A harmadik Okudzsava-kötet csak felkerült a polcra (Tolsztoj után – az első nagy honvédő háború – a franciák ellen: Találkozás Bonapartéval), de soha nem olvastam végig.
A dologhoz szervesen tartozik még valami. A "Bárd". Az, hogy Viszockij és Okudzsava miatt váratlanul, mint derűs égből a villámcsapás, szótárazok. Orosz szótárazok. Jegyzetelek. Fordítom az izgalmas orosz dalokat, dalocskákat a szerelemről, az égről, az orosz földről és nagy orosz lélekről. Hülyén hangzik ma már, de így történik. Napokon át szól egy kazetta, fordítom, és fordítom, amikor kikapcsol, nem mindig értem a szavakat, vissza, aztán újra vissza, lejegyzem, szótár. Nem unom, inkább belém másznak: Bulat Okudzsava és Vlagyimir Viszockij. Cseh Tamás hat(ott) hasonlóan. Százszor és százszor, és még hatszázszor kezdődhetett az első dallal. Igaz, őt nem szótáraztam. 

 

Okudzsava a megelőlegezett Győzelem Napján, május 9-én születik Moszkvában (1924-ben). Apja grúz (vagy abház), anyja örmény. Komoly beosztású pártfunkcionárius apját a nagy sztálini tisztogatások idején (a Vörös Hadsereget is lefejezi ekkoriban) 1937-ben asszonyostul letartóztatják, a pártfunkci apát hamis vádak alapján főbe lövik, az anya 1956 végén bukkan elő a Gulag táborok valamelyikéből.
A fiút a grúz rokonság neveli. A helyzete alapjáraton követhetetlen és kezelhetetlen. Lelkes és fürge komszomolista, közben papírjai jelzik, ki ő: "a nép ellenségeinek gyermeke". Nincs megoldás, Okudzsavát ugyanúgy, mint sokmilliónyi kortársát a Nagy Németországban és a Nagy Szovjetunióban benyeli a mindent elfedő diktátori gépezet, hisz Sztálinban, a kommunizmusban. Aligha tehet mást. Tizenhét éves, amikor önként jelentkezik a frontra, belép a Vörös Hadseregbe. Tizennyolc, amikor súlyosan megsebesül, és felismeri, a háború nem a hősök örömünnepe. A háborúban nincs más, mint vér, szar, gyilkolás, éhség, szenvedés és halál a köbön. Okudzsava ekkor már a szerencse fia. Kevésbé szerencsés férfinak a teljes élet kevés, hogy téveszméivel leszámoljon, neki egyetlen hosszú háborús év alatt sikerül (a saját fordulat évéből írja a Sok szerencsét, pajtás című, fent említett kisregényt).
Háború után egyetem, aztán tanítás, '56-ban az első verseskötet, és végül Moszkva – szerkesztés és irodalom, versek és dalok, regények és sikerek. Közben a Birodalom is padlót fog. Nagyon padlót.  
 
Bulat Okudzsava  (Moszkva, 1924. május 9. – Párizs, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes.


​​​​​​​Magyarul megjelent regényei

  • Sok szerencsét, pajtás!; Európa Könyvkiadó, 1968.
  • Szegény Avroszimov; Európa Könyvkiadó, 1983.
  • Merszi, avagy Sipov kalandjai; Magvető Könyvkiadó, 1975.
  • Dilettánsok utazása; Európa Könyvkiadó, 1982.
  • Találkozás Bonapartéval; Magvető Kiadó, 1985.
  • A boldog írnok gyermekei; Magvető, 1996.
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.