Bodor Eszter Hanna

Áramlás

2026. május. 25. - 10:24

A verseket a szerző saját készítésű fotója illusztrálja

nem szűnik meg tekinteted

a kisimult víztükröt nézed
belefeledkezik arcod
bőrödön visszatetszik
a finoman áramló habok tánca

színjátszó íriszed lassan
alábukik a lemenő nappal
de nem szűnik meg tekinteted
csak ezen a féltekén

csukott szemmel merülünk
a felkavart mélyvízbe
szakadatlan hullámzik

elsuttogott szavak másvilága ringat
majd törtfehér kagylóhéjba zár
valahogy mégis átjutunk
a horizonton

egy kaukázusi teraszon

még sötétedésig látni
pálmaággal kezében a vékony szálú
gyertyák törődött árusát
a pénzváltót is
ahogy kinéz a szűkös ablakon

esőcseppek csüngnek
a lilaakác fürtökön
illatával elkeveredik a gránátalmabor
aromás gőze
az autóút szélén megjelenik
újra a fekete korcs

kóborkutyák városa
őket itt bárki kényeztetheti
rajtuk akárki áttaposhat

otthon ér majd a tavaszi napéjegyenlőséget
követő holdtölte
első vasárnapja
minden feltámadást
meg kell hogy előzzön egy bevonulás Jeruzsálembe

áramlás

ringatod a hangot mint lágy
kocsányos bölcsőjén hajtást a szél
bársonyzöld lombok közt
susogva jár a mozdulás
tavaszi kankalin máriatövis
ördögkarom tördeli a megáradt ösvényt
szabadon engedsz
a határvonalak moraján túl
időn kívül lélegző agogika