-
Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Balla Zsófia, Kukorelly Endre, Király Farkas, Finta Éva, Vörös István, Bíró Gergely, Báthori Csaba, Lajtos Nóra, Vörös István, Halmai Tamás, Markó Béla, Marton Réka Zsófia, Fellinger Károly
Az irodalom írmagból való kertek gyümölcse, irgalom története
Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. (Szőcs Géza: Születésnapomra) -
Kodolányi Gyula, Bollobás Enikő, Papp Für János, Kertész Dávid, Szeder Réka, Lévai Aliz Mária, Kabai Henrik, Gerencsér Anna, Vajda Anna Noémi, Bak Rita, Kopriva Nikolett, Nagy Izabella
Áldott, kinek ott billegsz elméje hegyén
„Fényesen csendel a tükör csak úgy magamagának, az esti csendben, a háborúban, kipillant, kikacsint (mondom, a háborúban, a negédes háborúban).” (Zudor János: Tükör) -
Lőrincz P. Gabriella, Mirtse Zsuzsa, Laczkó Vass Róbert, Lázár Balázs, Csepcsányi Éva
Örök csak az, amit Isten alkotott
„Angyalként persze, jobb lett volna, de hol a balkáni gerle tolla is angyalszárnyként pernyéllik mennybe, ott élek én – s a penge él.” (Farkas Árpád: Pengeélen) -
Bánki Éva, Noszlopi Botond, Dimény H. Árpád, Regős Mátyás, Szakács István Péter, Vincze Nóra Veronika
A gépek helyettünk éreznek
„Mert félelem nélkül mit ér az élet?
Ha minden bajt tudunk előre, olcsó.
A túlsó partnál tiszta, mély a víz,
ott úszhatnék erősen, sportosan.”
(Nádasdy Ádám: Ott úszhatnék) -
Lackfi János, Magyari Ágnes, Filip-Kégl Ildikó, Filip Tamás, Izer Janka, Weiss Raoul, Gulisio Tímea
Sejtelmes költői pozícióból néz ránk a délutáni Hold
„Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.”
(Faludy György: Szerelmes vers) -
Zsávolya Zoltán
Atom a tájra
Idegen volt mind bűvész, mind bohóc, így a „manézs titka” távolinak maradt, furcsának meg Direktor Úr, aki ágált függöny széthúztán. És minderre jött rá, Karinthytól, mint ami int: A cirkusz. -
Lőrincz P. Gabriella
Halott Istenek
A zöld rügyekért imádkozó szentek kukoricán térdepelnek, az árnyékot vágyók forró betonon alszanak. -
Barna T. Attila
Képzelt séta Balatonföldváron
kísér mind sötétebb moraj s sirályok halott tánca fent -
Gulisio Tímea
Hidat képez, közösséget alkot, párhuzamot von
Turczi István legújabb verseskötete a Scolar Kiadónál jelent meg 2025-ben. „Korpusz – a szó jelenti egyfelől a szöveg egészét, másfelől Krisztus felfeszített testét. (…) Az egész kötet csupa ellentét: őszinteségükben szinte naiv megszólalások váltakoznak nagy műveltségről tanúskodó, a világkultúrát befogadó versekkel.” – írja Nádasdy Ádám a kötet előszavában. A kötet főleg szabadversekből áll, ám Turczi bravúrosan alkalmazza a kötött formát és rímet is.
-
-
Szabó Palócz Attila
A kérgek dörzspapírként morzsolják le bőröm
belesett a felhők fölé, ködre mintázott tájakat az emlékezetből, -
-
Papp Ákos
Sosem láttam ilyen közelről az olvadást
Őrült száguldás a téridő görbületében a súlytalan érkezésig. -
-
Hidasi Zsaklin
Csontkovács
a reszelék pedig ráhullik a ruhák tetejére, amiket már régen ki kellett volna teregetni. -
-
Oláh András
Mivé lesz a világ?
A jelenkorból visszatekintve úgy tűnik, a hetedik nap után sok minden elromlott, félresiklott. Isten talán túlzott bizakodással tekintett teremtményeire. Ha voltak konkrét elvárásai, alighanem csalódnia kellett.
-
Tornai Xénia
Elhordott múltjaink*
Az egyéni történet fraktál. A személyes sors szűk keresztmetszetén át mindig a kor teljességére nyílik kilátás. Turbók Attila „mint élő lelkiismeret” körülnéz a jelenben, „e hímporát és röptét veszejtő” országban, ahol „Bűnös és áldozat egyként szorong”, és leplezetlen őszinteséggel lejegyzi, amit tapasztal. -
-
