Az a költőnk, írónk és irodalomszervezőnk, akinek saját életműve mellett legalább olyan jelentős főszerkesztői-mentori tevékenysége: folyóirata és kiadója, a Parnasszus rengeteg fiatal költőt indított már útnak. Turczi István regénnyel, verseskötettel, sőt egy tőle szokatlan műfajjal is jelentkezett az elmúlt bő év során, mert még a bezártság is meghozta a gyümölcsét alkotói mindennapjaiban.

„Fent kanyarog a füst, / az éj zúzmarás ezüst, / csenddel dús levegő, / áramló, lebegő...” – Turczi István verse.

„Turczi erotikus verseiben irodalomtörténészként sohasem az aktualizálódó életrajziságot keresem, bárha minden egyes versjelenet valóságélménye sajátosan személyes jellegűnek tűnik fel számomra.” – Kabdebó Lóránt esszéje.

„Ilyen lehet a Rend, / hol bevégzett mű a lét, / innen szívja ihletét, / meg se szólal, úgy üzen: / neked szóló éji zen.” – Turczi István verse.

„Turczi minden általa alkotott irodalmi műben értéket képvisel egy értékvesztett történelmi időben; a posztmodern vagy inkább már a posztmodern utáni korban is modern, azaz tulajdonképpen értékőrző költészetére ez pedig halmozottan igaz.” – Kántás Balázs esszéje.

„Úgy tesz, mintha nem is volna. / Alaktalan füstnek látszik, pedig / ő maga a forma.” – Turczi István verse.

„Döntő kérdésként vetődik fel, vajon a Turczi-líra a posztmodern »égisze« alatt helyezhető-e el, vagy esetleg más irodalmi paradigma jegyeit mutatja inkább.” – Horváth Kornélia esszéje Turczi Istvánról.

Árnysuhogás csak a búcsú. / Mint egy lassú kéz, ha legyint. / Nem hív és irányt sem mutat / éteri minta szerint. – Turczi István verse.

Hogy a költészet valóban mennyire trendi még járvány idején is, nemcsak a Petőfi Irodalmi Múzeum népes közönsége bizonyította az Irodalmi Jelen díjátadó gáláján, de azok a fekete-piros, feliratos szájmaszkok is, amelyeket Viola Szandra munkájának jóvoltából viselhettek a rendezvény résztvevői.

Hazát cserélni indult csonkán, zenétlen, néma földeken országnyi árny-alak;

A leküzdhetetlen, halálos betegséggel harcoló ember kreatív felülemelkedésének szinte egyedülálló példája Philip Hodgins írásművészete, a legújabb ausztrál líra memento morija. – Turczi István kortárs ausztrál költészetet bemutató műfordítás-sorozatának záró része.

Turczi István műfordításaiból olvas fel

„Örömmel üdvözlöm a középkor névtelenségét, a széles körben terjedő, / bőséges és terjengős társalgás éveit, mikor egész lényünk meglazítja / a harmincas évek korlátait” – Bruce Beaver versei Turczi István fordításában.

Kevin Hart – érzelmi tisztaság, intellektuális mélység, metafizikus pontosság, meditatív érzékenység, talán ez a négy karakterjegy jellemzi leginkább a Londonban 1954-ben született, Brisbane-ben nevelkedett poeta doctus verseit.

Thomas Shapcott valós személyről mintázta balladisztikus költeményét: Logan kapitány a Moreton Bay büntetőtelep rettegett parancsnoka volt 1826–1830 között. Turczi István fordításában plasztikusan kel életre a tirannus alakja.

Van ugyan miért, mégse fél. Nincs már szülő, család, rokon. A híd korlátján imbolyogva áll, mint áldozati állat a barlangrajzokon.

A Magyar PEN Club rendezvényén, jó hangulatú esten köszöntötték a kilencvenéves Görgey Gábort. A „nagy történelem” éppúgy része életművének, mint a mindennapi életünk bosszantó apróságaira felfigyelő, érzékeny írói toll alkotásai. Az író részvételével zajló esten próza, zene, videóbejátszás és beszélgetés is meggyőzte a hallgatókat: Görgey Gábor nem öregszik.

Itamár Jáoz-Keszt költői munkássága mellett számos könyvet fordított klasszikus latinról és magyarról héberre. Legnagyobb fordítói vállalkozása a Cvi haplaot (A csodaszarvas) című háromkötetes sorozat, amelyben a magyar költészet színe-javát ültette át héber nyelvre. – A költő két versét Turczi István fordításában közöljük.

„nehezebben jönnek a szavak / a saját iramukat futják / akár az előfutó ló / néha belelendülnek mint a vadnyúl” – A. D. Winans versei Turczi István fordításában

A naptűz párás higanyában derengő reggel
kétes rutinjával kár fejtegetni a Titoktalant