Turczi István költői világáról jelent meg monográfia, a szerzője Horváth Kornélia, az MTA doktora. A komoly téma ellenére a könyvbemutatót könnyed és jó hangulat, „turczis” tréfák jellemezték. – Berka Attila beszámolója.

Az íráskutató matematikus, József Attila- és Herczeg Ferenc-díjas tanár, költő, író, újságíró, esszéíró – igencsak gazdag életutat bejárt – Mandics György nyolcvanadik születésnapját ünneplő irodalmi estet február 7-én rendezték meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Ötpacsirta Szalonjában. Az alkotó verseiből Böszörményi Zoltán olvasott fel, amelyet Bánkövi Bence csellójátéka kísért. A felolvasást követően Böszörményi Zoltán és Turczi István kérdezték az ünnepeltet.

Turczi István számos regényt írt, egyebek között a Talmudot, a Minden kezdetet, a Marokkóban…-t, a Szeméremet, és a mind a ritmika, mind a történet- és szövegképzés szempontjából a szakirodalom által megalapozottan legkiemelkedőbbnek értékelt Deodatust.

​​​​​​​Egy könyvet tartok a kezemben, melynek címe – véleményem szerint – telitalálat.
A két szerző egyik alapötlete, hogy kettejük kétféle szakmai területének kettősségére fókuszáljanak, a szerkesztésnek köszönhetően meglehetősen jól sikeredett: két fejezetben és két irányból közelítik meg egymást, pontosabban az egymástól eltérő, „kétféle” művészeti ágban készített alkotásaikat.

A Kettős látás verses képzőművészeti album. A képek nem illusztrációi a verseknek, hanem velük egyenértékű alkotások. A cím kétféleképpen értelmezhető: mint érzékzavar és mint két ember különböző szemszöge.

Mondhatnánk, hogy az Új ember filozófiai, teológiai kérdésekkel foglalkozik. Mert így van. Ám ne gondoljunk egy száraz anyagra, amit két oldal után letesz az ember azzal, hogy majd, ha ráérek elmélkedni. Nem. Bognar könyve olvassa és olvastatja magát, sodor. Hetven egynehány oldalon végigmegy a világ és az egyén teremtésén. Ősmitológiai áramlás, testek-lelkek formálódnak a semmiből, a régiből új lesz. A mű felfogható egyfajta erkölcsi példázatnak is, a beszélő tanít. Lám így kell élni, mégsem mondhatja meg hogyan. Megénekli az Atyát, a Fiút, a Szentlelket és a szerelmet. Szerelme nem kevésbé égi attól, hogy földi, hús-vér-testnedv-haj is.

szeretem nézni ahogy frieda nővér kötöget
ahogy szeretem nézni ahogy a feleségem kötöget
ahogy szerettem nézni ahogy anyám kötöget
bár ő inkább rálegyintett
(egy sima, egy fordított)

A démon a befagyott mocsárban
The Demon at the Frozen Marsh

Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is.
Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron.
Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói.
Közreműködnek: Tallián Mariann és Lázár Balázs

Hat tanka
(Tanka)

őszi equinox
a felhőtlen ég megtelt
csak kék nincs benne
       már hamar sötétedik
       a szavak sem fénylenek

elillant a nyár
mi csak bolyongunk egyre
Előre, Vissza
       egy város fenn északon
       még mindig nyarat idéz

augusztusvég
a nyári kalandregényt
nem olvassuk már tovább
       régi skót falvakon át
       nem együtt igéz a táj

Az a költőnk, írónk és irodalomszervezőnk, akinek saját életműve mellett legalább olyan jelentős főszerkesztői-mentori tevékenysége: folyóirata és kiadója, a Parnasszus rengeteg fiatal költőt indított már útnak. Turczi István regénnyel, verseskötettel, sőt egy tőle szokatlan műfajjal is jelentkezett az elmúlt bő év során, mert még a bezártság is meghozta a gyümölcsét alkotói mindennapjaiban.

„Fent kanyarog a füst, / az éj zúzmarás ezüst, / csenddel dús levegő, / áramló, lebegő...” – Turczi István verse.

„Ilyen lehet a Rend, / hol bevégzett mű a lét, / innen szívja ihletét, / meg se szólal, úgy üzen: / neked szóló éji zen.” – Turczi István verse.

„Turczi minden általa alkotott irodalmi műben értéket képvisel egy értékvesztett történelmi időben; a posztmodern vagy inkább már a posztmodern utáni korban is modern, azaz tulajdonképpen értékőrző költészetére ez pedig halmozottan igaz.” – Kántás Balázs esszéje.

„Úgy tesz, mintha nem is volna. / Alaktalan füstnek látszik, pedig / ő maga a forma.” – Turczi István verse.

„Döntő kérdésként vetődik fel, vajon a Turczi-líra a posztmodern »égisze« alatt helyezhető-e el, vagy esetleg más irodalmi paradigma jegyeit mutatja inkább.” – Horváth Kornélia esszéje Turczi Istvánról.

Árnysuhogás csak a búcsú. / Mint egy lassú kéz, ha legyint. / Nem hív és irányt sem mutat / éteri minta szerint. – Turczi István verse.

Hogy a költészet valóban mennyire trendi még járvány idején is, nemcsak a Petőfi Irodalmi Múzeum népes közönsége bizonyította az Irodalmi Jelen díjátadó gáláján, de azok a fekete-piros, feliratos szájmaszkok is, amelyeket Viola Szandra munkájának jóvoltából viselhettek a rendezvény résztvevői.