A 80 éves Tandori Dezsőt Turczi István versével köszöntjük

Haim Dotan Kínában felavatott, lenyűgöző üveghídjának csodájára járnak a világ minden tájáról. Talán nem is tudják, hogy az üvegcsoda alkotója költő is, aki verseiben a természet harmóniáját szólaltatja meg. A Sanghajban élő izraeli költő Budapesten vendégeskedett, és a Magyar PEN Club estjén bemutatták kétnyelvű verseskötetét is.

A Magyar Írószövetségben rendezett februári Parnasszus-est vendége Makkai Ádám volt, a költészeti folyóirat friss számában megjelent Centrumban blokk főszereplője. Kevés hozzá hasonlóan sokoldalú, kalandos életű és jól mesélő tudós-költő létezik – most is regényes történetek sokaságával szórakoztatta hallgatóságát, és még Hawaiira is elkalandoztunk a zord télben.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából különleges eseményre toborozták össze a költőket a József Attila Emlékhelyen: Illyés és József Attila versengését felelevenítve szonettpárbajban csaptak össze a lírikusok. A jeles költőkből álló zsűri mellett a közönség is szavazhatott a nyertesre. Bak Rita maga is részt vett a versengésben, élménybeszámolójából megtudhatjuk, kik nyerték a babérokat.

Bár a hazai irodalmi közélet jó ideje tartós feszültségi állapottal jellemezhető, abban hiszek, hogy hosszú távon a magyar irodalom egy és oszthatatlan” – a kerek születésnapját ünneplő Turczi Istvánnal beszélgetett Simon Adri.

A lelkekben csigalépcsőn száll alá a vágy, s istent
káromló csend honol.

„Egyébként olyan volt az egész, mint egy alternatív színház: Tokaj főterén felállítottak egy pódiumot, reflektorok világítottak meg minket a sötétben, néhányan – köztük én is – lámpalázasak is voltak mindettől. De nem volt rossz, sőt zsírszuper!” – Folytatódik Simon Adri minden formalitástól mentes élménybeszámolója Tokajból, sok fotóval!

"Hatvannyolc oldalon keresztül verselni az ürességről legalább olyan trouvaille, akarom írni, lelemény, mint nagyesszét körmölni a semmiről. Mindkét téma az ókortól foglalkoztatja az emberiséget. És a tisztelt emberiség általában mindkét fogalomtól irtózik." – Turczi István könyvéről Zsille Gábor írta meg gondolatait.

Az egész létet a játék és
az érintés nélküli szeretkezések
értelmének ajánljuk.

Ray Bradbury miatt lett először sci-fi-író, aztán Turczi István „térítette el” a szépirodalom felé. Maradt is hű tanítványa évekig, s az eredmény egy frissen megjelent novelláskötet. Ígéretes bemutatkozást láthattunk a FUGA Építészeti Központ tágas kiállítóterében, zenei aláfestéssel.

Örvendetesen növekszik a nemzetközi írószervezet hazai tagozatának kulturális aktivitása: könyvészeti remekművek, újonnan megnyílt galéria, a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj nemzetközi elismertségének növekedése, és még sok pozitív hozadék jellemzi a Magyar PEN Club 2016-os tevékenységét.

Kerek születésnapot ünnepelt a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Magyar PEN Club – az eseményen számos külföldi testvérszervezet képviselője is köszöntötte a kilencedik évtizedét záró PEN-t. Az alkalomból egy kétkötetes, hatalmas munka is megjelent a múltról, Csapody Miklós tollából.

Elképzelem magam
százévesen:
ráncos krokodil, aki bárokban találkozik veled
szomorú hétvégék
lila fényében,
fejemet a válladra hajtom,
és vég nélkül vitatkozunk,
én a szigonyommal,
te a toldozott hálóddal.

A Parnasszus folyóirat tizedik alkalommal rendezte meg nyári irodalmi táborát Balatonszemesen, amelybe idén az Irodalmi Jelen is bekapcsolódott. A Turczi István szervezte prózaszemináriumokat akár írómaratonnak, irodalmi kiképzőtábornak is lehetne nevezni, a kőkemény munka alól az átmulatott éjszakák sem mentették fel a műhelyek résztvevőit.

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Turczi István A fázisrajzoló átmeneti gyötrelmei című verseskönyve Für Emil rajzaival. A képzőművészeti alkotásokból performansz-kiállítás is nyílt Nulla-egész-hulla címmel az Újlipótvárosi Galériában. Szurcsik József megnyitóbeszédét közöljük.

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!

Közelképek a XII. Granadai Nemzetközi Költészeti Fesztiválról, Nicaraguából, 2016. február 14-20.

Kopaszon, bezárva ülök, akár egy elítélt,
a kupolás tetejű toronyban,
őszi levelekből font kötelekkel háromszor összetekerve.

És a Boszorkány… néha lustán belerúgok
egy rongykupacba a földön.

Látom, ahogy évről évre zsugorodik.

A klasszikus és huszadik századi magyar líra legjelentősebb zsidó és holokauszt tárgyú verseit szólaltatták meg zeneművekkel együtt a Vallai Kert Memento című estjén, Turczi István rendezésében.