PEN-karácsony, nagy karácsony…

A Magyar PEN Club hagyományaihoz híven ismét egy karácsonyi felolvasóesttel köszöntötte tagjait és az olvasókat. Turczi István, a Magyar PEN Club új elnöke ‒ akit idén választottak meg a leköszönő Böszörményi Zoltán után ‒ rövid köszöntőjében elmondta: aznap elnökségi ülést tartottak, és már biztos, hogy jövőre ismét lesz nőnapi felolvasás, de ami még ennél is fontosabb, a Magyar PEN Club 1926-ban ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, melyre igyekeznek majd méltóképpen megemlékezni.

A 100. születésnap 1926. november 23-ára esik majd, melyre egész napos programsorozatot terveznek a Vigadó illusztris épületében. Lesznek majd a születésnaphoz kapcsolódó kiállítások, könyvek és természetesen felolvasások is. Turczi István végül Kosztolányi Dezső szavait idézte, aki 1930-ban lett a Club elnöke: „Nem az a kérdés, hogy van-e PEN Club, hanem az, hogy 100 év múlva lesz-e?” Örömmel jelenthetjük, hogy a Magyar PEN Club száz év múlva is él és virul.    

A PEN „maratoni estjei” általában úgy működnek, hogy azok a jelenlévők, akik szeretnének felolvasni, egy cetlire ráírják a nevüket, majd a cetlik egy kalapba kerülnek, és a felolvasás sorrendjét a véletlen szabja meg. Ezeknek az esteknek az a lényege, hogy a figyelmünkkel ajándékozzuk meg egymást. E felolvasásokon az abszolút kezdőktől a befutott szerzőkig mindenki szerepelhet, tehát egy nagyon demokratikus dologról van szó. Sőt, még PEN-tagnak sem kell lenni ehhez, ezért mindig sokan vagyunk ezeken az alkalmakon.

A tervek összefoglalása után a három díszvendég bemutatása következett. Négy lett volna, de Várady Szabolcs betegsége miatt csak hárman maradtak. Havas Judit előadóművész kis verscsokorral érkezett, a műveket mély átéléssel, vagy éppen humorral adta elő, mint például a záródarabot, József Attila Betlehemi királyokját. Gerendás Péter zenészt, aki gitárjával az ölében ült Turczi mellett, a műsorvezető „régi harcostársának” nevezte. A felolvasásokat ő színesítette hangulatos dalaival. Először az alkalomhoz híven a fehér karácsonyról énekelt. A harmadik díszvendég Ladik Katalin költőnő volt, a magyar szürrealizmus nagyasszonya, akinek egyik versében előkerültek a szintén telet idéző „véres jégcsapok” is.

Ekkor kezdetét vette a felolvasóest. Mivel valóban sokan voltunk, terjedelmi okokból nem kerülhet minden fellépő ebbe a beszámolóba, tőlük már előre is elnézést kérek. Benyhe István volt az első felolvasó, akinek versében az Atlantiszként eltűnő közösségek is megjelentek, majd a Litera-Túra főszerkesztője, a pécsi illetékességű Hajnal Éva után Végh Attila következett, aki az Álomcsapda versét olvasta fel, melyben felbukkantak az angyalok is. A 14 éves Fodor Jonatán volt az est legfiatalabb felolvasója, ő egy karácsonyi költeményt hozott, amely arról szólt, hogy mivel szeretett volna rájönni, ki hozza az ajándékot, titokban felvette egy kamerával, és amikor visszanézte, kiderült, hogy a szülei voltak a „tettesek”. Ebből azt a szép konklúziót sikerült levonnia, hogy az angyalok közöttünk élnek. Gáspár Ferenc prózaíró a felvezetőjében „szomorú tárcát” ígért, de kiderült, hogy egy szemüvegkészítés humoros részleteit osztotta meg a közönséggel, melyet a hallgatók gyakori kacagásaikkal értékeltek. A szerzőnek az írás végére öt szemüvege lett, de egyikkel sem látott.

Csáji László Koppány regélt egy keveset, majd Yu-Barta Erika, akinek férje Krasznahorkai László egyik kínai fordítója, noszu-kínai verseket olvasott fel a Parnasszus világirodalmi számából. Az első dalblokkban Heltai Jenő Ima című versének megzenésített változatát hallhattuk, mely Gerendás szerint egy olyan szőke lányról szól, amilyen a felesége is volt, amikor megismerkedett vele, és aki akkor még nem is gyanította, hogy nem kevesebb, mint hat gyermekkel ajándékozza meg. A Felvidékről érkezett Fellinger Károly ‒ aki idén kapta meg a Térey János-ösztöndíjat, melyhez ezúton is gratulálunk ‒ latinovitsos átéléssel és hangerővel szavalta fel Galántáról szóló versét. Abafáy-Deák Csillag író, képzőművészeti író, aki Irodalmi Jelen-díjat is kapott 2023-ban, prózát hozott. Dóka Attila zenész jóvoltából ismét József Attiláé volt a főszerep, itt a rock a legjobb értelemben találkozott a lírával. Kürti László, a Vörös Postakocsi című folyóirat új főszerkesztője is hozott egy verset, majd Turczi István megható, de modern hangú verséből kiderült, hogy „A végén csak néhány történet marad”.

Bár az estet a kalapból kihúzott cetlik képében a véletlen állította össze, mégis úgy tűnt, mintha tudatos kezekkel szerkesztették volna, az est végén ugyanis elkezdtek visszatérni a motívumok. Ilyen volt már József Attila is, de ilyen visszakapcsolás volt számomra, amikor Jonatán édesanyja, Ódor Fanna is a mikrofonhoz lépett. De az is, amikor az estet indító Ladik szürrealista világa Gulisio Tímea versiben köszönt vissza.   

Az est többek között Rónai-Balázs Zoltánnal, Berka Attilával, Payer Imrével és Hekl Krisztinával folytatódott tovább, és meglehetősen későn ért véget. Ezzel a „nagy merítésű” műsorral köszöntötte idén ismét a PEN Club a karácsonyt.

Fotók az estről: Acsai Roland

További képek a lapozható galériában!