Budapest

Kortalan vagányság

Temesi Ferenc új regényét mutatta be a Magyar PEN Club és a Scolar Kiadó. Az esten összeforrott zene és próza, dallam és mondatok – még a felolvasásban is, ahogy ezt Temesinél szeretjük. Száraz Miklós György barátokról, őszinteségről, férfihiúságról és persze a szerelemről kérdezgette az írót, de arra is fény derült, mit fed a különös 49/49 cím.

Nagyváradtól a nagyvilágig

Boka László Peremek és középpontok című nagyszabású összehasonlító irodalomtudományi tanulmánykötetéről beszélgetett a szerzővel Reményi József Tamás és Tverdota György a Balassi Könyvesboltban. A kötet „szíve” Nagyvárad, de mégis a modernség hajnalának teljes magyar irodalmi palettáját áttekinti.

Vásártér és harctér – két emlékezés a határokon túlról

Október 4-én 18 órai kezdettel a budapesti Nagykörúton található Magyar Napló Könyvesboltban két határon túli szerző frissen megjelent könyvét mutatták be: Vári Fábián László Vásártér és Király Farkas Sortűz című művét.

Bizalom a következő medvének

Bella István-díjasok antológiáját mutatták be egy jó hangulatú esten a Magyar Írószövetségben, ahol a megszólaló költők mind megemlítették a díj közösségkovácsoló erejét. Az est végén azt is megtudtuk a díj névadójának feleségétől, hol tartotta otthon Bella István a maga elismeréseit.

Duna–Tisza vagyok két tárt karommal – Faludy György versei

Bokám zsiráfnyak:
árnyék meg fény, ha nyújtózom.
A csempés udvar tükre rozsda:
belefejel a holdvilág.

Janus Pannonius díjazott utódai, 2018

Átadták az idei Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, valamint a műfordítóknak – egy magyar és egy külföldi alkotónak – járó elismeréseket. Yang Lian kínai és Clive Wilmer angol költő akár találkozhattak is volna korábban Londonban, emelte ki Szőcs Géza, ám erre most Magyarországon adódott alkalmuk. – Összeállításunk a pécsi és a budapesti eseményekről, gazdag képanyaggal.

Az utolsó beszélgetés – Hevesi Judit versei

ne engem szeress.
az vagyok, aki teret ad az észrevétlenségnek:
te akár a sok német bmw, elsuhansz

Egy bolgár Párizsban – Tzvetan Todorov, a kultúrák révésze

Különleges egyéniség az irodalomelmélet hőskorából, aki sosem tudott franciává lenni, és megfordította az örökösen nyugatról kelet felé áramló kultúracsere folyásirányát. A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle „Tzvetan Todorov, a közvetítő” című számáról beszélgetett a Kelet Kávézóban Földes Györgyi Angyalosi Gergellyel és Z. Varga Zoltánnal.

„Aki megért, s megértet”

Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban, egészen közel Sándor bácsi egykori tabáni otthonához. A tárlat anyaga a költő budai otthonából került a szép környezetbe, köztük olyan friss „leletek”, mint a csupán néhány napja előkerült kéziratok.

Két férfi – egy (születésnapi) eset

Éppenséggel indulhatott volna sértődéssel is az ismeretségük, és lehetnének negyven éve faséban – szerencsére ennél azért sokkal „jobb fej” Petőcz és Zalán is, és igazi barátsággá nőtte ki magát kapcsolatuk. Pályájukon megannyi párhuzam, és legalább ennyi egyedi szín és hang fedezhető fel. – A Nyitott Műhelyben egy jókedvű beszélgetéssel ünnepelték a két szerző közös születésnapját, miközben csülkös bableves rotyogott Finta Laci boszorkánykonyhájában.

Felénk nincsenek tengerek – Lőrincz P. Gabriella és Szilágyi-Nagy Ildikó versei

A nyár mindig szerelem
Nem jó most meghalni
Ha vége lesz majd jut idő
Ősztől tavaszig belefulladni
az emlékezésbe.

Egyetlen irodalmi mű sem örök életű

„Olyan olvasás- és költőelfelejtés van, hogy tanítványaimnak Vas István, Hajnal Anna, Kálnoky, Jékely, Ladányi fontosságát is magyarázni kell. De még ez sem lenne baj. Azért vagyok. Ám mintha nem éreznék, hogy kánonokon belül és kívül föl kell fedezniük a magyar- és világirodalmat és kultúrát. Kánonokat követnek, de hagyományokat nem” – Vörös Istvánnal beszélgettünk legújabb, az Irodalmi Jelenen publikált művei apropóján kánonról, metafizikus költészetről, Istenről, Derridáról, a novella és a vers rokonságáról.

Lackfi János – A mosogatás zsoltára

Uram, eleinte minden olyan
reménytelennek látszik.
Szennyes edényhalmok
magasodó gleccserei,
mintha földlemezek mozgása
túrta volna egybe őket,
kikezdhetetlen természeti erő

Oldalak