• Laik Eszter

    Díjakat hozott a Mikulás

    A Magyar Művészeti Akadémia Élőfolyóirat-estjén átadták az Év Legjobb Könyve Díját és a Könyv Nívódíjakat. Ez utóbbi egyik jutalmazottja az Irodalmi Jelen szerkesztője, Király Farkas, mellette Csender Levente részesült elismerésben. A fődíj Kontra Ferencet illette.

  • Lépések zaja dong

    Konkrét költészet Petőcz Andrástól

    Petőcz András az Írók Boltjában elmesélte: a konkrét költészet alkotásait olvasva a mai huszonévesek úgy néznek rá, mintha a 22. századból érkezett űrlény volna. Valószínűleg nem sejtik, milyen régre nyúlnak vissza a műfaj gyökerei, de az Írók Boltjában a Concrete című kötet bemutatóján erről is szó esett.

  • „Az idő kezd velünk valamit”

    Jenei Gyula, a szolnoki Eső című lap főszerkesztője új verseskötettel jelentkezett, amelyben alaposan felforgatja az emlékezéssel és az idővel kapcsolatban meggyökeresedett hagyományos irodalmi mintákat. Hogy mi is a szokatlan újdonság a Mindig más verseiben, és miért jó egyáltalán a múltat firtatni, arról Pécsi Györgyi kérdezgette a költőt.

  • Jolsvai Júliát Juhász Anna kérdezgette

    Csigaházból előbújó meglepetés

    Szabó Magda az az író, aki halála után több mint tíz évvel is képes meglepetést postázni olvasóinak, sőt, látni véltük, ahogy november huszadikán lekukkantott a felhők közül a Hadik Kávéházba, és elégedett mosollyal nyugtázta Jolsvai Júlia és Juhász Anna beszélgetését újonnan előkerült, eddig ismeretlen regényéről. – A Jaffa Kiadó sajtótájékoztatóján jártunk.

  • Bartal Mária és Bánki Éva

    Boszorkányhétfő

    Az Irodalmi Magazin boszorkánytematikájú számának estje iránt akkora volt az előzetes érdeklődés, hogy az ember már-már boszorkányságot sejtett a háttérben. De semmi bűbáj, csak az irodalom vonzereje: Bánki Évával és Bartal Máriával Molnár Krisztina beszélgetett a sötétség egykori és mai asszonyairól, akik a polkorrekt világában már jócskán megszelídültek.

  • Laik Eszter

    A „sárga borítós” negyven év és még húsz

    A Jelenkor folyóirat 60. születésnapját ünnepelték felolvasásokkal és sok zenével a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerkesztők és szerzők. Egy régi filmbejátszásból az is kiderült, milyen várakozás élt a rendszerváltás után az írókban a kultúra és művészet sorsát illetően.

  • Papp Tibor
    Király Farkas

    ’A’ és ’Alfa’ – Papp Tiborra emlékezvén

    Kétezer-négy egyik hűvös – őszi? téli? – estéjén találkoztam először vele. Akkoriban már nagyjából másfél éve fárasztottam Budapest irodalmárjait különböző verseimmel, nem ritkán vizuális költeményekkel – de volt közöttük néhány szerkesztő, akinek tetszettek az elszállt dolgaim, például Szondi György, akinek jóvoltából akkoriban jelent meg Hosszú árnyékok földje című, második (Magyarhonban első) verseskötetem. Ennek a bemutatójára jött el Papp Tibor a Magyar Műhely Akácfa utcai galériájába. Közhelyes, de pontos megfogalmazás: kitüntetett a figyelmével.

  • Laik Eszter

    Bukaresti boszorkánykonyha

    „Varázslatos” könyvbemutatón vehetett részt, és Doina Ruşti román írónővel is találkozhatott, aki részt vett az Orpheusz Kiadó szervezte beszélgetésen – sőt még egy különleges recepttel és a hozzá tartozó, személyre szóló jóslattal is gazdagabban mehetett haza. Az Ártó receptek könyvéről beszélgetett a szerzővel és a fordítóval Erős Kinga és Király Farkas.

  • Kányádi Sándor

    „Aki megért, s megértet”

    Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban, egészen közel Sándor bácsi egykori tabáni otthonához. A tárlat anyaga a költő budai otthonából került a szép környezetbe, köztük olyan friss „leletek”, mint a csupán néhány napja előkerült kéziratok.

  • Papp Tibor
    Király Farkas

    ’A’ és ’Alfa’ – Papp Tiborra emlékezvén

    Kétezer-négy egyik hűvös – őszi? téli? – estéjén találkoztam először vele. Akkoriban már nagyjából másfél éve fárasztottam Budapest irodalmárjait különböző verseimmel, nem ritkán vizuális költeményekkel – de volt közöttük néhány szerkesztő, akinek tetszettek az elszállt dolgaim, például Szondi György, akinek jóvoltából akkoriban jelent meg Hosszú árnyékok földje című, második (Magyarhonban első) verseskötetem. Ennek a bemutatójára jött el Papp Tibor a Magyar Műhely Akácfa utcai galériájába. Közhelyes, de pontos megfogalmazás: kitüntetett a figyelmével.

  • Simon Adri

    Harkályváros

    Hirtelenfiatal,
    tekintete, akár a víz, metszett ívű
    koponyáján finom pihék: a leukémiások
    kopaszsága.

  • Irodalmi Jelen

    Utazás belső tengereken

    Négy költőnő, egy zenész – a Belső tenger című sorozat estje a Nyitott Műhelyben ismét rejtelmes tájakra repítette a hallgatóságot, akár megtalálhatók azok térképen, akár a lélek mélyében keresendők. Izsó Zita, Nagy Hajnal Csilla, Simon Bettina és Terék Anna felolvasását Meggyesházi Éda kísérte énekével és cimbalommal.

  • Irodalmi Jelen

    A versírás tétje – Vörös István – A hónap alkotója

    Az emberek a mulandóságra tippelnek,
    mint megbízhatóra a törvények közül.
    A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
    és még az eljövendők se léteznek,
    hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

  • Irodalmi Jelen

    Randevú az ördöggel – Bánkövi Dorottya versei

    A kezed helyén kioldó –
    könnyű láncként csüng alám,
    derekamra fonódik.
    Nem engedi, hogy elhagyjam a szobát –
    a tér a tied.

  • Irodalmi Jelen

    „A költészet tere itt van körülöttünk”

    Új kötettel jelentkezett Halmosi Sándor: a Lao-ce szenvedélye című versgyűjtemény az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Szenvedélyről és csendről, elvonulásról és szellemi közösségről beszélgetett a költővel Laik Eszter a Háló Közösségi Központban, ahol néhány héttel korábban az Irodalmi Jelen díjait vehették át írók-költők-irodalmárok.

  • Irodalmi Jelen

    Túl a fák hegyén

    Elbúcsúztak Kányádi Sándortól barátai, tisztelői, költőtársai és költőtanítványai a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén, ahol suhogó lombok alatt, lassacskán enyhülő hőségben hallgathattuk az ismerős-kedves sorokat.

  • Kányádi Sándor az Irodalmi Jelen könyvheti standjánál dedikál – Fotó: Laik Eszter
    Böszörményi Zoltán

    Majorana Kolozsváron emlékre talál

    Böszörményi Zoltán versével búcsúzik az Irodalmi Jelen Kányádi Sándortól.