• Ambrus Máté Bence

    Egy tál almamag

    A seb nem vérzett: fekete bogarak csöpögtek belőle, hátukra estek és az ég felé kapálóztak, mintha istenükhöz, valami koronás, emberméretű lárvakirályhoz könyörögnének, hogy mágikus erejével fektesse őket újra hasra. Egyre többen másztak elő a sebből, az egész asztalt ellepték. Maja rádöbbent, hogy ez a bogártenger ette őt belülről az elmúlt napokban.

  • Sárfi N. Adrienn

    Aranykor

    Például ott vagy te, igen, te vagy az, aki ugyan még nem hiszed el, de nem is lesz rá időd, hogy elhidd: hátrakötött kezekkel térdepelsz a domb tetején, a koponyás barlang tágas víznyelőjének a szélén, mert az imént ellentmondást nem tűrve felvezettek oda a fegyveresek. Mögötted egy hozzád hasonló hús-vér alak áll, lendíti a kezében szorongatott hosszú valamit, egy botot vagy fémcsövet.

  • Lesovics István

    Indián

    Háta mögött a bokrok burkát két farkas szakította fel. Egészen a tarkójáig lépdeltek. Félelem nélkül. Csukott szájjal szagolgatták a ruháján a vért, ami nem volt idegen, orruk érintette a haját, meleg párát lélegeztek az arcára. Majd a hím kiállt a sziklatömb legkiemelkedőbb részére, s megemelt fejjel figyelte, ahogy a nőstény eloson a két embertest között, és a rakást megkerülve fel-felszimatol.

  • Nagy Zopán

    Latens, no. II. – XXXXI. rész

    Talált írások

    Az ismeretlentől (itt a haláltól) azért félünk, mert nem ismerjük magunkat sem. Így történhetik meg a folyamatos játék. De hát tétlenül sem ülhetünk, igaz-e? Imádjuk ezt tenni. Imádjuk a félemlítőt, imádjuk a rémülőt, a rémültetőt, imádjuk bizony, miközben azt is sejtjük (vagy tudjuk), hogy mindez: ismeretlen önmagunk…

  • Aradi Gizella

    Ernesto

    Hogy a saját férje egyszer csak másképp lett büdös, azonnal feltűnt neki. Hiába mosta ki az ingét vagy a sálját késő este is akár, amikor a munka és lazítás után hazaérkezett, az öblítő illata, a Primavera vagy a Tavaszi erdő estére már nyomokban sem volt fellelhető. Átvette a helyét mindig ugyanaz az ázottkutya-szag.

  • ​​​​​​​Nagy-Laczkó Balázs

    Testvér

    A halál ugyanis az egész bürokratikus problémának a veleje – hangsúlyozta –, mert itt van maga, Zolai Tamás, aki él, és mint ilyen szabadon utazhat az unióban mindenfele, és uniós polgárként minden további nélkül átlépheti a szerb határt – na de hogy lépi át a határt egy halott? Lehet-e uniós polgár az, aki már nem is él? Itt kezdődik a gond. József halott, és ilyenformán már nem lép és nem is személy, így oda minden előjog, ami az élőket a holtakkal szemben megilleti.

  • Vidéki Bianka

    Szintemelés

    Az egzotikus tájakat Vali is kedveli. A Hévízi Tófürdő előcsarnokában bal felől álló pálma elfogadható állapotú. Ha kintről, a tó mellől készül a felvétel, akkor sem a dézsa, sem az üvegfal nem látszik. Csak néhány percet kell kibírni fürdőruhában a decemberi napsütésben. Visszatartott lélegzettel.

  • Juhász Zsuzsanna

    Az orrfacsaró

    Míg te ekkora, friss bűzléssel tuti, hogy lebirtokolnád az alfa hímet egy másik világban, és kötésben is tartanád évekig. Pedig hát szép nem vagy, csillagom. De mondom, hogy én csak tanulni akartam tőled. De úgy látszik, terád máshogy hatottak a halál közeli élmények, te a lázat, az oxigénhiányt, a táplálék- és folyadékhiányt úgy élted meg, mint egy homeopátiás löketet. Lökést az életbe, ahol bármit szabad, bármit az élet védelmében.

  • Péter János

    Éppúgy

    A lány csak magában dörmögött, hogy ja, éppúgy, meg persze, még csak ismerkedtetek, azért hallgattátok minden délután kettesben az Aidát. Csilla – akkor még Somlainé – először általában Radamesz áriájára élvezett el, kevés a titok a lakótelepen, nem véletlenül küldték le egy idő után Bogit Dudussal és Klárival sétálni, valahányszor még csak ismerkedtek.

  • Petrozsényi Nagy Pál

    Sírni, sírni, sírni

    Nem a legnagyobb meggyőződéssel, de nekivágtam a bizonyításnak. Előbb félve, meg-megremegő hangon, később egyre bátrabban, hogy csak úgy zengett belé az aula. Meg is tapsoltak mindnyájan, én meg csak ámultam-bámultam, amikor rettegett oszifőm a szeméhez kapott.

  • Arany Zsuzsanna, Gáspár Ferenc

    Lángoltak kis rőzse dalok

    Azokban vörös csillag szerepelt, meg elnyomott, szegény emberek. Együtt érzett a szegény emberekkel ő is, de azok a versek mégsem tudták lázba hozni. Talán mert oly sokat hallotta azokat iskolai ünnepségeken, üzemben, munkahelyen. Inkább a szerelmes verseket szerette. És várta az igazit.

  • Aki mindenkihez szól, az megszólíthatatlan

    Frideczky Katalin és Pataki Tamás írásai

    Az a gyanúm, hogy amikor Adyhoz készülnék levelet írni, a „magok” eleve meg vannak főzve, ki sem kelhetnek. Tatjána sem vívódhatott hosszabban nálam, mielőtt megírta levelét, de a megszólításig ő sem jutott el. Semmi „Kedves Eugén”, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak: Én írok Önnek…

  • Csikár Norbert Adrián

    Véres hurkás puding – melyben négy kicsi némber által beköszön egy műfaj

    Rámosolygok, ő visszamosolyog. Rajtam szivárványos felső és árulkodó frizura, rajta jelző karkötő, veszi az adást, de nem kezd beszélgetésbe. Nyilván túl fáradt. Csak megy tovább. A kiszemelt kapualjban előre nyúlok, és elvágom a torkát. Beejtem a kukák közé, rádobom a hozott pokrócot, és ugyanabban a tempóban megyek tovább.

  • Gáspár Ferenc

    Az elefántfejű Isten meséje

    Ezért éljek még, kérdezed álmodban magadtól, hogy elemet szerezzek a zseblámpámba? Öreg királyként ez roppant nevetségesnek tűnik. Ekkor pattannak fel a lány szemei. Hirtelen ormánya lett, és már nem lány volt, hanem az elefántfejű Isten. Fénykoszorú veszi körül, és ormányával egy csapásra szétveri az ajtót. Ganésa!, ugrik be a név. Boldog vagy, és nézed a kintről beömlő világosságot.

  • Nagy Zopán

    Latens, no. II. – XXXX. rész

    Kicsit mindenhez értek, a semmihez pedig nagyon… – mondogatta a leíró egyik (képzelt) alteregója, aki ebben a pillanatban egy pultos hölgynek az alábbiakat szavalja:
    Átvéreztem magjaim összes kínját, s ültettem magamnak sok „díszes” Nimfát… Sejtelmes árnyékuk, érzéki légfuvallatuk, izgató mozdulataik, illatkipárolgásaik alatt fejlődnek majd az újabb szatírok (Pánok), egy új mitologikus-misztikus nemzedék ifjú sarjai…

  • Orbán János Dénes

    A Szótár tragédiája

    Dicsőség a magasban istenünknek,
    megtettük, mire kértél, jó uram,
    mögöttem ím a cepelő sereg,
    s hozzuk, igen.

  • Orbán János Dénes

    Hófehérnépecske

    Élt vót eccer Dálnokon egy irtó nagy gazda, lófő, azokból, akik még a mongolfolttal a valagukon születtek, s ezért tarkaseggűeknek csúfolták őket. Annak a hites felesége buggyant egy fehérnép vót, művészlélek, egész nap faliszőnyegeket hímzett, de nem szép szarvasokkal s naplementével, hanem mindenféle csemer egyszarvúkkal meg füles tündérekkel, amiket a külfődi könyvekből nezett ki, met valamiféle úri famíliából származott, s tanult, Pesten. Szóval elég elé vót a szerencsétlen. Egyszer, amint fokozta belé a tőbe a cernát, a tő az ujja begyit megdöfte, hogy a vére kibuggyant.

  • Bogdán László

    A vámpír

    Kelet-európai adalék Jorge Luis Borges Az aljasság világtörténete című művébe

    Ötölt, hatolt, bizonyos Friedrich Nietzschére hivatkozott, aki azt állította, Isten nincs. De szerintem nem volt igaza. Isten igenis létezik és kiválasztott engem, akar valamit tőlem, az orosz rulett mérkőzései során éppen azt szeretném kitalálni, hogy mégis mit akarhat? Miért maradok én, a föld terhe, a tömeggyilkos, aki kéjjel is ölt, nemcsak parancsra állandóan életében, az én revolveremben miért kattan állandóan üresben a sokáig pörgő golyó?

  • Udvardy Zoltán

    Poco a poco

    Fokról fokra – Zongorajáték négy tételben

    A szerelmesek őrült módon, pucéran, egymást tépve úsznak lefelé a fortyogó lávában. A turisták közül néhány túlélő felkapaszkodott a Sziklatemplom boltozatára, és a vulkánt próbálja lefilmezni. Egy japán férfi angolul üvölt mobiljába, az egyik internetes lapot igyekszik tudósítani. Elmondja hát, mit lát maga körül. A hídon sikoltva rohannak az emberek a pesti oldal felé, egy villamos kigyullad, majd teteje is beszakad a rázuhanó lávától.

  • Majoros Sándor

    Az örmény mozigépész

    Abban az időben a filmkészítésben is kezdett megmutatkozni a szabadság, mert a mozgalmas jelenetek között itt-ott már előbukkant egy kis meztelenség. A közönség hamar rákapott erre, és ahogy a dohányosok a cigarettát, úgy kezdte igényelni a vetkőzést. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy ekkoriban a tájékozódás már eléggé széles körű volt ahhoz, hogy a nép ne vetődjön árnyékra: lassan eljött az idő, amikor már mindenki úgy ment moziba, hogy tudta, mi lesz a film kulcsjelenete.