„Kopogtatás a kő ajtaján”, avagy egy vagány életút
Az 1925-ben született Kerényi Grácia költő és lengyel műfordító 2025-ben lett volna 100 éves. Ennek tiszteletére dr. Csisztay Gizella, a neves polonista ‒ aki nem mellesleg Mandics Görgy költő felesége is ‒ egy Emlékkönyvet állított össze, melyet a BAB Galériában mutattak be. A kiadványban többek közt olyan nevek emlékeztek meg a műfordítóról, mint Spiró György, Jerzy Snopek, Ungváry Rudolf vagy Sándor György.
Mivel a könyvbemutatót az Írószövetség szervezte, Erős Kinga vállalta magára a műsorvezető szerepét. Az est elején bemutatta a résztvevőket: a szerkesztő Csisztay Gizellát, az előadóművész Trojan Tündét, Szerdahelyi Csongort, az Országút főszerkesztőjét és Molnár Imrét, a „lengyel kulturális mindenest”. Majd arról beszélt, hogy az est során kirajzolódó portré „egy zivataros korszakokon átívelő, de igazán vagány életút lesz.”
A vagány szó elhangzásakor Csisztay Gizella is hevesen bólogatott, majd azzal kezdte visszaemlékezését, hogy Kerényi Gráciának három dolog határozta meg az életét: Hellász, Auschwitz és Lengyelország. Édesapja, a neves klasszika-filológus Kerényi Károly volt, aki 1943-ban második feleségével Svájcba emigrált. Kerényi Grácia tizennyolc éves korában felírta az egyetem falára, hogy „Ki a németekkel!”, és másnap elvitte a Gestapo. A börtönben egy ideig együtt ült Karády Katalinnal. Ezután Auschwitzba hurcolták, majd a ravensbrücki koncentrációs táborba, ahol tizenegy hónapig raboskodott. Csisztay szerint innen nem a gyűlöletet hozta magával, hanem a lengyel nyelv szeretetét, ugyanis a táborban az apácáktól megtanult lengyelül. Csisztay tizenhat éves volt, amikor megismerte Gráciát. Azzal hívta fel teljesen ismeretlenül, hogy lengyel szakra szeretne jelentkezni, és ebben a segítségét kérte, melyet meg is kapott: másnap már ott ülhetett Kerényi Grácia óbudai szobájában, aki az új rendszerben is ellenálló maradt.
A kötet szerkesztője, Csisztay Gizella
Szerdahelyi Csongor az énekes Cseh Tamáson keresztül ismerte meg Gráciát, akibe a műfordítónő reménytelenül szerelmes volt. Szerdahelyi Cseh Tamásnak „fogadott öccse” volt, akivel sok időt töltött, és akivel együtt nőtt fel. Gráciának volt egy kis nyaralója Dobogókőn, és Szerdahelyi Csongor ide utazott nászútra a feleségével, de nem saját autóval, hanem Sándor György Ladájával. Szerdahelyi ebben az időben az Új Ember szerkesztőségében dolgozott, és mivel Grácia nem szeretett vezetni, előfordult, hogy ő vállalta a sofőr szerepét. A járművektől mindig félő Kerényi Grácia mintha megérezte volna a sorsát, hiszen egy autóbaleset következtében hunyt el 1985 húsvétján.
Szerdahelyi Csongor és Erős Kinga
Molnár Imre a lengyel Szolidaritás mozgalomról beszélt, és arról, hogy akkoriban lengyelellenes propaganda működött itthon, ezért szamizdatokat kellett terjeszteniük. Molnár hangsúlyozta: nagy mulasztás volna elhanyagolni Grácia emlékezetét.
Erős Kinga felkérte a jelenlévő színművésznőt, hogy az est során olvasson fel Kerényi verseiből, prózáiból és műfordításaiból. Először a versek kerültek terítékre, például a Beteg szonett című költemény, és a közönség átszellemült arccal hallgatta, hogy „Csak álom már a régi, pesti élet”.
Az Írószövetség elnöke ezek után arra volt kíváncsi, hogy Kerényit milyen etika vezérelte, melyre Csisztay azonnal rávágta, hogy „rendkívül vallásos volt”. A miséket Lengyelországban csak latinul hallgatta. A műfordítás-szemináriumán arra tanította a hallgatóit, hogy „a langyosakat kiköpi az Úr”. Szerdahelyi mindezt azzal egészítette ki, hogy Grácia a koncentrációs táborból hozta a vallásosságát, mert Istennek köszönte megmenekülését, de nem volt bigott katolikus.
Csisztay Gizella és Trojan Tünde
Kerényi Grácia prózai munkáiból következtek részletek, majd Erős Kinga rátért a műfordítói munkásságára. Csisztaytól megtudhattuk, hogy Kerényi elszántan, nagy lelkesedéssel fordított, és rendszerint hajnali ötkor kezdte a munkát. A lengyel irodalom közvetítésében úttörő szerepet játszott. Szerdahelyi Csongor még annyit tett hozzá, hogy „Grácia kinevelt egy újabb fordító-generációt”.
Az est Kerényi Grácia műfordításaival zárult. Trojan Tünde felolvasta Wisława Szymborska Beszélgetés a kővel című költeményét: „kopogtatok a kő ajtaján”. A vers hallgatása közben arra gondoltam, hogy Kerényi Grácia szelleme és emlékezete is így kopogtat a magyar kulturális jelen ajtaján, és várja, hogy beengedjék.
Fotók: Acsai Roland
