Ugrás a tartalomra

Rés

 

Az irodalom írmagból való kertek gyümölcse, irgalom történte

Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. (Szőcs Géza: Születésnapomra)

 

 

A cserépkályha

Meglepetésére a szomszédék lánya, a kis tanítónő jött át befűteni. Lázasnak érezte magát. Vagy talán egy író mindig lázas? Hétköznap volt. Teri nem ment dolgozni. Teát főzött..

Jelen Láthatár

    A kis cseléd

    Délutáni suttogás In den Nachmittag geflüstert Őszi a nap: fél, sovány. Fák gyümölcse lekoppanó, Kék szobákban csend a lakó Eme hosszú délután. Halálhangot ad a fém; Fehér..

    „Ez volt az első szerelem zengő sátra”

    „Odakint az utcán elhalkul a zsivaj, / a fák tálcán nyújtják át koronájukat, / az utcák kövezetüket, / a harangok kondulásukat.” – Werner Aspenström versei Jávorszky Béla..

Most néma a fű is, nem zenél

„Zaj maga is Csend apja és Zaj jóváhagyása nélkül nem élhet Csend.” (Sohár Pál: Csend és zaj)