Jelige: Leonardovics Gyürkőzni, míg egyet a végtelenbe léphet Fényre, lámpába rovarként visszahullani Lépni, feszülni, figyelni mindent, ami Lent tart. Váltóba szorult emberi élet! Dübörög rajtad a világ vonata! Miközben fekete hajával beborít Az éjszaka…

Jelige: Eizenstein Énem vigyázz hogy ki ne essél A kegyelemből amit ( meg) nem is kerestél Most kerüljön el minden képmutató testvér –

Jelige: Csellengő Végtelenség szőtte égbolton Megannyi honvágyszikra táncol, Ha a lélek érzi, mi az otthon Ott lehet bárhol.

Jelige: Pillantás Égi hegyek bomlanak tán holnapra kisüt a nap visszajönnek az elveszett hitek s nem csak az ég s a csillagok a régiek….

Jelige: Molyhos Napvirág Betakarlak leplemmel ahányszor csak felragyogsz, olyan színűvel, ahogy a szívverést láthatják a vakok.

Jelige: Gonzo Az időt elfelejtjükFekve merengveLelkünk egyesülA gyönyörtől eltelve

 „Az ember egy távoli jövőben mondjuk így: nagyobb lehet – tudatosabban élhet, mint ma –, de ez egyelőre utópia. A költő és az író hozott anyaggal és anyagból dolgozik, mint egykor és ma az úri szabók. És itt nem is elsősorban az ember „méretei” érdekesek, hanem arcai, tulajdonságai, világelképzelései, ideológiája története és eszméi. Túl lehet ugyan látni a mai kocsmán, csak attól félek, a látvány még elborzasztóbb lehet, mint a mai kocsma és környéke.” – A költészet napja alkalmából Bogdán László idei József Attila-díjas író, költő, szerkesztő válaszolt kérdéseinkre.
 

Jelige: Napernyő Amikor születik egy vers, meghal egy dallam. Elfújódik egy kalap. Cipő. Amikor születik egy felnőtt, meghal egy gyermek. Valaki mindig kimarad.

Jelige: Alexna Emlékek és álmok.Mérföldkövek s utazások.Van, hogy erősödnek.Néha tovaszállnak.Van mikor megérkezünk,néha pedig máshova vágyunk.

Jelige: LÍRA Úgy ölel keblére itt e kis világ, ha nézem a tájat, mintha ölelne jó anyám.

Jelige: Zsoltárés ha koldusként most úgy érzed, „kéregetsz”, mivel sokan csak a követ látják, amelyen heversz, s hogy letelepedvén nem űzöd tovább a megfoghatatlant, akkor építs a szegletre templomot, a találkozás házát nyisd meg testvéreidnek is, és áldozz az Úrnak bölcsen a szíveddel: ma így leszel valóban szabad s magyar.

Jelige: A te életed             Az emberi sors egy vízcseppben elfér,            S ahogy a folyó is az óceánba ér,            Úgy válik neked teljessé az élet,            Ha magadat a mindenséghez méred.

Jelige: OLERON   Töretlen éj. A lány magába mélyedt.     Fehér a hold, nem látni ily fehéret.     Nyugalma mély. A vállánál motozván     Erre tévedt, hatalmas hímoroszlán.

Jelige: HŰSÉG Szeretlek Hazám! El sem mondhatomMennyire! Eszemmel fel sem foghatom,Csak hangtalan jajjal kiáltozom érted;Ébredj Hazám! Dobbanjon meg szíved!

Jelige: frigyesi Hangot adunk a szónak, szabad kezet a sorsnak, kérdéseket teszünk fel és várjuk a válaszokat. Minden lépést egy újabb követ, egyenes úton halad az élet.

Jelige: Szikrák Átvéve a hatalmat csapatai télnek, vereséget okozva súlyos csapást mértek. Elrabolták könnyedén tavasztól a langyot, erdő számos lakója hókalapot kapott.

Jelige: ghost 023  Elmúlt a háború, s jő egy jobb élet, Játszva szaladni nevetve a széllel S én a szemedből a szemedbe nézve élek, Hát ne menj el új élet, kérlek,

Jelige: Révlaposi Olcsó ürügy a létezésre hogy kezdetben nem volt hozzá közöd amit neked tervezek megmarad    akkor is ha nem öntözöd

Jelige: ZÉTA Újra csak előre, sohasem hátra Repíti Őt a halhatatlanságba S mi, kik maradunk, nem feledjük soha Szívünkben él, akár a nóta, „az a régi nóta”!

Jelige: TRITONA Nem vagy egyedül, összekötnek az ősi lángok,A közös szó, a tüzesen lobogó vágyak,A tiszta képekben egyesülő álmok,Az élénken felfénylő aggódó társak.