Jelige: Ricsibe – Kék magyar leány, A koldus kezében, A menedékhely

Jelige: Ricsibe

Meleg öled mélyén, combjaid párnáján,
Ha elterülök csendben, nagy jutalom nekem,
Hogy van, akinek ölébe lehajtsam a fejem,
S nem vagyok egyedül, e bús szoba homályán!

Kék magyar leány

Elveszett szőkeség, hajnali napsugár,
Te Istent pótló személy, kevély, és harmatos!
Mit kezdjek most? Ím, lásd! Az élet, veres határ,
S ha átlépem, jó hazám, te cselszövésbe fogsz!

Kívánom meglelni folyóid, könnyeit,
A hegyi patak íze, mindig oly finom volt.
A forrásaid nekem, szívemet pengetik,
S úgy kedvellek téged, mint démonok a pokolt.

Szarvaid, zúzmarás, fenyők ágát fedik,
Erdőid a határt, egészen befedik,
S fölülről nézve tán a vér se pereg nagyon.

Isten a trónjáról, biztos nagyon csodál,
Csodás Magyarország! Vírusozott, beteg,
Mindig talpra álló, jég-szigorú leány.

A koldus kezében

Köves szürke lépcsők, bocsássatok útnak,
Ti pontosan tudjátok a pince hidegét!
Odakint, már lassan hideg telek fújnak,
S idebent még érzem, az elhaló reményt.

A szívem meleg tészta, kihűlő, nagy kalács,
Mit koldus kézbe tart meg, egy gonosz vad őrület,
Odakint dörömböl, a december, s a csodás
Testemet, már lassan egy féreg eheti meg!

Bujdosik az álom, feljajdul a téboly,
Minden gazdag szegény, elhalkul a remény,
A fonnyadt ruhák mögött, pislog egy gyertyaláng,

Zöld színű a testem, s valaha mi szép volt:
Ütött-kopott penész, így végezte, szétfolyt,
Akár egy gyárfestmény a festővászon falán.

A menedékhely

Meleg öled mélyén, combjaid párnáján,
Ha elterülök csendben, nagy jutalom nekem,
Hogy van, akinek ölébe lehajtsam a fejem,
S nem vagyok egyedül, e bús szoba homályán!

Ha kezeid rám teszed, s végig futnak árván
E büszke női ujjak gondterhelt vállamon,
Eszembe jut mindig, hogy miért is vállalom
Újra ezt a létet, e dolgos munka árán.

S ha izzadok is mindig, e monoton világon,
Te adsz erőt benne, minden akadályon,
Még itt vagy mindig hiszek, egy új valamit várván,

Mennyei eső vagy, termékeny királylány,
Ki odafönt az égen, a csillagok nyomában
Sodródsz, mint egy hullám, a tengerek hajában!