Jelige: zaota 

 

Darabos vagyok, töredékes.
Fűszerezd éveimet, édes!
Létfazékban forr az elmúlás.
Buzogj, zuborogj bennem, Múzsám!
Mi lesz belőlünk? Szívből evés?
Másvilág leves. Lélek levés.  

       

 

 

 

Rovásüzenetek

 

Isten
Az Ige a sarkigazság tengelye, mint férfiemberben a nőies rész.
Ha Isten sátrát hordozza tenyerünk - az ember naggyá lesz.

 

Szellem
Szárba szökken az emberfia a jó levegőn, mert a Lélek országának őseleme a magyar.
Egy szál magában kell az egyénnek belépnie a Lélek birodalmába, és az ember szárnyakat kap.

 

Lélek
Beléphet az Égbe a táltos, mert Kegyelem van rajta.
Láthatatlan létrán juthat föl az Égbe a lelkes ember, mert a Kegyelmet hordozza.

 

Szeretet
Száraz emberszemből rézsutja nincs az elemnek, tengelye körül forog és néz.
Egy szál magában az egyén rögzíti az emberi tudást, és emberöltőig megtartja.

 

Karácsony
Hadak-útja van a sasnak is: réti ágtól, csatornákon át, ormáig a Holdnak.
Okot ad a rendre - áldott családokat országunknak - az Anyaisten.

 

Mária
Magyarok áldotta! Rögzíted az Igazságunkat, amely az Atyától való.
Magyar vagy, áldott: a Rend Istenének Anyja.

 

Magdolna
Madár képében az Atya gémeskútra száll, hogy lássa: a Fiúisten országában a lélekemberre süt-e a Nap, a lélekember kap-e Fényt.
A magyar akarat gerinces, mint a Fiúisten, akinek oltára előtt a lelkek felnövekszenek az Atyához.

 

Boldogasszony
Babba Mária országában a lélek Fiúistenének az oltára az Ég, s ahogy az Atya szárat szárba ojt, olyan az anyanyelvünk.

 

Arvisura
Ainyahita ősanyánk a réten forrásvizet iszik süvegéből, s ujjong, hogy lerögzíthette akaratát.
Az Atya rendelkezése szerint vállalnunk kell az Istenigazság sarkalatos uralását, amit számunkra már lerögzítettek a Kezdeteknél.

 

Búék
Babba Mária útkereszteződéseink édesanyja, a Kegyelet szivárványa.
Abba Isten-Szikrája újra éled a keblünkben.

 

Zsuzsanna
Majd zsendül a fű az égi Üst alatt, mikor fölparázslik a Kezdet nagy Napja, amely Nap az Atya-Istené.
Zsarátnoka Uruszágnak, zsarátnoka az Atya-Isten. Ő a Napnak, Ő az Újholdnak az apja és az anyja.

 

Keresztény
Az Édenkert kegyelme az emberben rögzül egyedivé, és a szent Egy tisztasága él az anyanyelvünkben.
Keblünk levegőelemét a rét megemeli, így a Szentség tisztasága éled bennünk naponta.

 

Vallás
Vasakaratú a lélek, loval zászlóval a sáncra.
Víz: a Kezdet, levegő: a lélekállapot, amely sugaras.

 

Hit
A halhatatlanság Isten tenyerében nyugszik.
Az emberhalász Fiúisten megtart minket.

 

Angyal
Mint a sas szárnyakat növeszt, de gyökeret is ereszt az első lélek.
A Kezdet növekedésének a gyökere - az Atya Lelke.

 

Magyar
Magasan a sas a fejedelem a rétek fölött.
A magyarok Atyaistene egy-személyben a Kezdet és a Rend.

 

Táltos
Tudás állapota, lélek tisztasága visz oromra, vezet sarkigazságokhoz.
Tartják az Életfaágak a levegőeget, melynek tisztasága lakja az orrnak sátrát.

 

Turán
A Tanítás üstökön ragad, hogy a Rend naggyá legyen.
Az idő tartólábai rögzítik az Égi üstöt, és ácsorog az Újhold.

 

Mester
Magvak szemeiből sugarak tisztasága egyként rögzül.
A magyarok szemsugár-tisztaságát az egyén őrzi.

 

Fokos
A Földön Magyarország az Édenkert, ahová Hadakuta ontja fényseregeit.
Felhágunk ormára, hegyfokára az országnak: sáncaira.

 

Húsvét
Hálózza be az Úr sarkigazságait a véred, és élj tisztaságban!
A Holdat újra süvegeld meg, és válj az Ég tartóoszlopává!

 

 

 

 

Röpke ének

 

Deres tollú, mit vallok?
Megszállnak a fennhangok:

 

Csiripelnek cserépen,
Magos csé hány csőrében.

 

Mintha ülnék a csűrben,
sosem lennék már zűrben.

 

Csendem sincs már csöndömben,
te sem vagy már bögyömben.

 

Csirip csapat fölöttem;
évekig csak röpködtem,

 

fészkét - agyő! - elhagyó,
rád találtam, s az a jó:

 

Otthon lenni a szűdben,
otthon lennünk az Űrben.

 

Ajkamon is cserepek,
csodaszavak: verebek.
 

 

 

 

A költő versfüzérrel hódol Múzsájának

 

Darabos vagyok, töredékes.
Fűszerezd éveimet, édes!
Létfazékban forr az elmúlás.
Buzogj, zuborogj bennem, Múzsám!
Mi lesz belőlünk? Szívből evés?
Másvilág leves. Lélek levés.

 

            ***

 

Hódító Szerelem,
idegen Hatalom!
Bujdosó szívemet
néked most feladom.

            ***

Odaadásom ékszer:
Arany szólánc nyakadon;
ragyogok érted nagyon:
megfojtalak még egyszer.

 

            ***

 

Én odaadó hallgatód vagyok,
te a gyönyörök előadója:
belőled még sikolyt is kicsalok,
ha férfimagom öledet rója.

            ***

Te vagy az esetem, bűnöm:
nem élhetsz nélkülem s viszont,
hisz nélküled meg kell szűnnöm.
S mit kezdjünk egymással? Viszonyt.

 

            ***

 

Torkot szó kapar ma,
szívemet szerelem
túltengése marja:
Legyél a gyógyszerem.

            ***

Jaj, Éroszom!
Zavarba mért hozol?
Csak épp hogy rágondolok
s máris bizsergés táncol
ágyékomon.

 

            ***

 

Bevénlek,
kívánlak.
De te nem!
Pedig jó
édes lehetsz,
mint a datolya.
Olyan
nekem való,
ki puha melletted álló,
keménykötésű sóvárgó.

 

            ***

 

Szentelt víz esik.
A költő víz-keresztelkedik
a párhuzamok láttán:
Már megint vizsgázol,
operálsz a szóval,
miközben a lányom
combcsontját faragják,
ráadásul a szívemet is fölnyitottad -

 

            ***

 

Látod, Múzsám! Megint nem tudok aludni:
virrasztok hajnalok hajnalán, vergődök.
Bár így egymást soha nem fogjuk megunni,
vágyom rád: inkább testedben szerveződök.

 

            ***

 

Különös: albérletet kerestél
s mégis a szívembe költöztél.
Lángot lobbantott bennem a tél.

 

            ***

 

Mocorog, ébredezik a szél.
Ki tudja milyen idős lehet?
Mégis vesz ifjú lendületet,
s mint a szerelem: kortalan él.

 

            ***

 

Nem vagyok még olyan öreg,
nem kiált még értem üreg,

 

ezért gyötör a testiség -
s bár gyönyörűbb az esti ég

 

veled, egy illatorgia -
vágyam orrol rád, Fúria.

 

            ***

 

Elmegy veled az Idő,
elragad tőlem, elvisz.
Öregszik a jelen is,
és a jövőm halni jő.
 

 

            ***

 

Múzsám, pezsgőm, proszitom!
Koccints velem te Nő-Isten!
Az éjfélt várod,
mikor csendülő tested poharából
kicsorduló szavaidat mohón felhörpintem?
Én inkább szentelt bort kérek, mit szódavízzel iszom,
hogy így tegyek egy hosszúlépést feléd,
s koszorúba font szívemet dobjam végre eléd.