Jelige: Rocksolya – Szent magyar föld, Ezer, Elveszett szavak

Jelige: Rocksolya

Te lehetsz a víz,
Mely sodródik tova,
De lelkemben örökké él
Őseinknek szava.

Szent magyar föld

Ahogy a víz elszalad,
A kő megmarad, úgy
Én is maradok. Ebben az országban,
Ha kell, én kő vagyok.

Te lehetsz a víz,
Mely sodródik tova,
De lelkemben örökké él
Őseinknek szava.

Neked csak történelem,
Nekem a jelen,
Ki magyar múltját nem becsüli,
Embertelen!

Őseink, ha nem mentek volna,
Én nem lennék,
Őseink, ha nem lettek volna,
Te sem lennél.

Már csak emlékük maradt,
Mert nincs már tisztelet,
Aki igaz magyar,
Csak nekik tiszteleg.

Én szeretem a hazám,
Ha már nem is olyan idők járnak,
De tudom, hogy valahol itthon
Szebb jövők várnak.

Lábaim alá magyar földet,
Magyar hősök tették,
Gonosz emberek kik hazámat
Darabokra szedték.

Mert miénk a rónaság,
Miénk a pusztaság,
Miénk az Alföld, a kikelet,
De hol marad a régi tisztelet?
SZENT MAGYAR FÖLD!

Ezer

Ezer éves teher ül a vállamon,
Világ, ezt akarod?
Vállalom.

Ezer éves könnycsepp szárad arcomon.
Világ, erre vágytál?
Szánalom.

Ezerévnyi hajtás-seb a hátamon.
Világ, tetszik neked?
Fájdalom.

Ezer féle virág nyílik síromon.
Világ, így akartad?
Elkárhozom.

Elveszett szavak

Szavak, melyekre oly sokat vártál,
Elhangzott, s az égbe szálltál,
De itt ülsz, megtört, személytelen,
Ki az álmait feladni kénytelen.

Hajtod, keresed, űzöd a jobbat,
Nem találod a saját utad,
Céltalanul, remegve, lebegve s árván,
Keresed a szerelmet a semmi ágán.

Hűség, becsület, erkölcs, hit,
E-négy, ami nem tántorít,
Ha jön a baj beléjük kapaszkodom,
Ha a nyakamon a hurok szorít.