Jelige: Macskamágus II. – Gombolyag vers, Két építés alatt álló vers, Nietzsche embermaró frászában

Jelige: Macskamágus II.

teérted cserébe szelíden
anyámhoz íme megtérek
sírig támasztom
mint templomot az ének

Gombolyag vers

Macskámnak, Miának
 

Szemed zöld almáknak,
kék körtéknek fohásza
ezernyi színeddel vakít
a szívemre borduló hit
 

kevés az álom leírni
rövid mégiscsak sok
ahol életben hazában
nincs oltalom
 

teérted cserébe szelíden
anyámhoz íme megtérek
sírig támasztom
mint templomot az ének
 

lelkemet lehelem
jaj szegény legénynek
ha akarod halálig tart
ha akarod nem számít
 

így tanít mágiád lentire
figyelve fentit se elvetni
kiűzetésünk múló dölyf
szerelme nem örök harag
 

Két építés alatt álló vers:

Szürreálisták roppant szonettje

- Munkaterület! Belépés csak engedéllyel!-
 

Világítótorony! Elfutó vékony fellegek a nap előtt kecsesen.
Hirtelen megmetszett, kibuggyanó szemű nő lesz a Nap
Bunuel lép a Hold arcába céljához borotváló késsel igyekszik,
lábujjhegyen ágaskodva, fontos  hogy a seb elég mély legyen.
 

Dalí ír a képre melyen Jézus feszül, annyit: Leköpted
az anyád! Milyen botrányos ugye? Ezt véltem sokáig.
De Jézus tényleg leköpte anyját, Máriát, és a kést
Megforgatta szívében. Mit remélsz tőle te asszony?
(…)

Zsoltár Baudelaire-hoz a nagy
Macskamágushoz
 

-Munkaterület! Belépés csak engedéllyel!-
 

...teremtett idővel rendelkezik
az ki ebben örömmel tüsténkedik.
A te időd örök, gyűjtse ki balga éveit.
Öröktől fogva Párizs az otthonod.
Nem voltál gyászos mennyországok
rabláncon tartott vontató ökreje,
és nem égett csupasz talpad alatt
kapálás közben pokoli földje a
parasztnak...
 

Nietzsche embermaró frászában
 

Minden, ami emberi vesszen ki belőlem!
Mert emberi a félelem,
és emberi szeretni a dolgokat.
Túlontúl emberi.
 

Nem akarok ragaszkodni.
Ragaszkodásaim miatt
veszítem el önmagam.
Sem ábrándos magasságokban,
sem beképzelt mélységekben
nem akarok többé járni.
 

A rémült vágy, a tettelen tett,
mind nagyon emberi.
Hogy nem teszünk igazából semmit,
semmiért, és senkiért, nemhogy egészen,
de még félig sem.
 

Mi magunk ellen fordulni is,
túlontúl gyávák vagyunk.
Ezért pusztuljon bennem minden,
ami emberközeli!
Előbb csak rejtve csendesen,
hogy azután velőtrázón rettentsen.
 

Emberfelettivé kell lenni!
Mert az érzelem kettőnk harcában,
visszacsapó fegyver is lehet.
Ezért nekem most végtelennek tűnik,
tőled minden és nehezen múlik el.
 

(Illesztékeim szivárgásán át
hasadékaim mélységébe látok.
De nincsenek romlatlan kölkeim.
Semmi emberit nem találok.
Csak pikkelyes fényes eresztékedet.)