Jelszó: JÁZMIN – Üzenet a Magyarok Istenétől, Isten fura műve - A FÉRFI, ÁLMOT HOZÓ PILLANGÓ

Jelszó: JÁZMIN

Nem kell lepke, s nem kell álom,
Míg lelkemben sok a harcom,
Mert mi ébren, szellememben,
Az van itt, és álomlétben,
... odaát is.

Üzenet a Magyarok Istenétől

Te ősi nagy nép, kedves fiam, Te régi hivem, kóbor borjam!
Fülembe csapott minap nyelved ostora, az egekig zengett haragod szava!
Hogy ÉN verlek, s vagyok mostoha? Engem vádolsz? Ó Te ostoba!
Rácsot tegyél pimasz szádra, s legyél kész a megtorlásra!
De, hogy lásd mily kegyes Urad, hallgasd mennybe vezető utad:
Szakíts végre nagy átkoddal, felfúvódott nagy egóddal,
Húzd be szarvad, kevélységed, karmod, fogad, büszkeséged!
Fiadnak vigyázd, mit múlt adott, örökséget, földet, Napot,
s ne herdáld a haza kincsét, de gyarapítsd a nemzet hírét!
S szomszédaid? Ne gyalázzad, határaik meg ne támadd!
Ottan rekedt hun árváid, emeld, biztasd, el ne taszítsd!
Tárd ki a világnak tudásod, hadd lássa szellemi nagyságod,
De őrizd jobban gyermekeid, jövendődnek reményeit,
Ne küld véred messzeségbe, itthon oktasd szerénységre!
S más babáját? Jobban tiszteld! A magadét el ne vicceld!
Kíméld, óvjad asszonyaid, mert mit sem érnek majd sírjaik!
S köszönd meg a dolgos kezet, ki asztalodra jó bort teremt,
Dícsérni fajtád ne sajnáld, s főleg: tíz parancsom újra használd!
Én elengedem ó büneid, Te intsd búcsúra szégyeneid,
De szád innentől csak jót szóljon, s arcod végre mosolyodjon!
S ha majd-e kéréseim hallod, s harc helyett, a békét vágyod,
S ha majd lesz egy nemzet, mely érted fent szót emel,
s nem áruló – csaló ő, ki angyalomnak érvel,
no akkor tán megnyugszol, békéd tán megleled,
s tanultabb lelkednek, jobb sorsot engedek.

Isten fura műve - A FÉRFI

Egy reggeli álom csak,…
   Hogy fekete fürtjeid göndörödnek
   Ajkaim előtt,
Megborzongván,…
   Tekinteted fénye eloszlatja
   Arcomon a redőt.
Még félálomban,
   A hátadhoz, a világnak fordítva
   hátat bújok,
Oly jó,…
   S feszes karodhoz simulva,
   Durva erején vágyakozok.
Megbabonáz,…
   Ahogy tested közelít,
   Átölel, némán, szelíden,
Gyengéden ébresztget,…
   Az érzékekben sűrű szőr végigsimít,
   Érzem.
De máris csalóka,…
   Gyanúsan megfontolt az erő,
   Mely lüktet ereidben,
Ne tagadd,…
   Bensőd izzik, csak illúzió a szép szó,
   Elárul minden.
Illúzió a higgadt szó?...
   Érzem, az ösztöntest már
   Veszettül menne,
Valóság ez?...
   Isten fura műve – a FÉRFI,
   S e kettősség benne?
Ó Te hamis macska,…
   Már türelmed vesztve dorombolsz,
   A nőnek, nekem,
Győzzön hát fölényed,…
   Párduc tested ugrásra kész,
   S lendül már…
                  Ébren, ÉRTEM.

ÁLMOT HOZÓ PILLANGÓ

... Álom lepke libbent elébem,
Hogy szebb világba visz reméltem...

-Várj pillangó végy szárnyadra,
úgy álmodnék, végy magadra!
Csókold szemeimre homályod,
Úgy álmodnék egy más világot!

-Pihenni vágyik lepke e lélek,
Jobb sorsot, szebb álmot kérek!
Hadd szökjek véled el magamtól,
Vigyél messze e romlott világtól!

S libbent a sötétség, álmokat szőtt
De egy ismerős világ tágult, bővült.
Pillangóból sárkányt bújt ki,
S rózsabimbón kaktusz nőtt ki.

Szép reményből rémkép fakadt,
Lelkem méllyén sok szörny akadt
Alig vártam, reggel legyen,
Csalfa társam, halott legyen.

Kértem lepkém, -Menj hát, hagyj el!
Siess reggel, jöjj nap, jöjj fel!
Arcon csókolt, s felriadtam,
A vánkusom hozzá vágtam!

Nem kell lepke, s nem kell álom,
Míg lelkemben sok a harcom,
Mert mi ébren, szellememben,
Az van itt, és álomlétben,
... odaát is.