Jelige: Basi – Utazás Cartographiába!, Lenni magyar, Álom Pesten

Jelige: Basi

Ha nem volt még, de születni fog,
Ha csodaként meddő méhben fogan,
Ha itt halad el mellettem gyalog,
Az arcát akarom, azt mutasd Uram!

Utazás Cartographiába!

Mikor mondom, hogy nem éltem hiába?
Ha lábat mosok Floridába'.
Azt megszárítja Egyiptom.
Bekeni egy vietkong.
Zoknit húz rá Firenze.
Cipőt sodor rá a Temze.
Megköti egy kubai.
Fényesíti Dubai.
Eszkimó lépdel a nyomán.
Másolni akarja egy román.
Lejt egy könnyű kazah táncot.
Meglehet, érinti Svájcot.
És ha nem kopik még el a talpa,
Megnézi, hogy hol van Jalta.
Aztán megtapossa Verszállyt.
A Malév parancsol "Felszállj!"-t.
És én hazaérvén ledobom a lábbelit.
Olvasom, hogy álmodozni kár megint...

Lenni magyar

Ahová a szív szület,
Azt nem jelöli terület.
Az nem vonalak papíron.
Az nem statisztika.
Az nem elcsatoltság.
Az a térképen nem egy ország.
Az nem egy folyó, ami rajzolt
Határok medrében kanyarog.
Nem szavakban vagyunk magyarok.

Az olyan, hogy érzed.
Az ünnep.
Az bizserget.
Attól összerándul, aztán szétárad.
Attól felforr, aztán szétfagy.
Az lobogás. Attól nép vagy!

Ehhez nekem át kellett menni.
Külföldre magyar lenni.

A lapos bolygón ez a fura kis ék.
Nekem a haza. Muravidék.

Amit a gép-ünnepély szája monoton szaval,
Megérezni itt tanultam. Lenni magyar.

Álom Pesten

Pest utcáin az elképzelt másikkal
A fényárban szürkén sétálva
Egy dal szól a fejemben, egy másik dal
Megint egy percre nem vagyok árva

Rövid kis időre érzem közelséged
A tiédet, igen, aki nem létezel.
Nem lehetsz, hisz’ én sem hiszlek Téged!
Jössz értem és belőlem magaddal viszel

Engem, aki bennem csak félig lehetek.
Másik felem már miattad halott.
Átok ül, hogy nincs az, kit szeretek.
Isten! A világon is csak szeretni vagyok.

Teremtsd meg őt, Teremtő! Bűnös szám
Büszkén harsogja majd Felségedet!
Hallgattassék minden ámenem, imám,
De legalább tudjam, ha létezett...

Ha nem volt még, de születni fog,
Ha csodaként meddő méhben fogan,
Ha itt halad el mellettem gyalog,
Az arcát akarom, azt mutasd Uram!

Egy villanás elég, de azt a sírba viszem,
Ahol majd testem átrágják a férgek.
Azt sem tudom, kit szerettem milyen.
Az Örökké végéig boldogan élek.