De ő nem keseredett el, mindenképpen azt akarta, hogy a gyerekek rájöjjenek arra, hogy milyen jó dolog egy más kultúrát, más népet megismerni...

-    A 108/C-1-es adatlapra beírja intézménye teljes nevét hatóságunknak …  az adatlap letölthető honlapunkról …  sajnálom, de különben nem utalhatjuk.

A férfi némán lépett egyet hátra, s közben végig a nő vékony csípőjét bámulta.

Az egyetlen arcot, amit az elmúlt egy évben látott. Talán már csak ők ketten vannak. Talán újra benépesíthetnék a Földet. Talán minden lehetne újra ugyanúgy. Talán…

Egy kis szobában feküdtek, egymást ölelve. A lány boldogan szívta magába a fiú testének illatát. A bőre, akár a frissen sült kenyér. Megfogadták, hogy a következő évet is együtt várják.

Ha nem járjuk keresztbe-kasul azon az éjszakán a várost, ha nem kérem el tőled, előre, amit nem is szerettél volna nekem adni, akkor tudom nyugodtabb lennél most. Aznap éjjel azonban a mindenség egyetlen kis falatjáról le nem mondtam volna. Hadd győzzön a mohóság, engedjük kicsit ki.

A busz ablakából még elégedetten nézte, ahogy az öreg áhítatos arccal mélyet szív a cigiből. Legalább ma is megvolt a napi jócselekedetem – nyugtázta magában.

Még mindig a verandáján feküdt, de már pirkadt. Körülötte minden narancssárga színben úszott. Szinte hallotta, a hangját, ahogy azt mondja; most már nyugodtan tovább léphet.

Az ablakon beszűrődnek a nap sugarai, és megvilágítják a levegőben szállingózó port. A gyermek egy tábla epres csokoládét próbál megbontani. A fólia és a papír is alig akar leválni a megolvadt édességről

– Igen, te biztosan, de még nem most. Tarts ki szívecském, nemsokára itt lesz a doktorbácsi!
– Apa, karácsonykor az álmok valóra válnak?

Ez azért mégis hallatlan. Mintha maguk ellen akarnának dolgozni. Így még –neaggyisten– elbocsátanak valakit. A külföldi tulajdonosok csak a profitra gondolnak...

Prospektusok terültek szét a földön. Robi utánuk nyúlt. Plasztikai sebész szórólapján akadt meg a szeme, telefonszáma filctollal aláhúzva.

Vannak stabil ernyők is, ingatlanok, kicsit mégis ingatagok Helyet szakítanak ki maguknak a térből, nem önző szándékkal; szép, meleg, nyári napokon alattuk esznek, isznak, beszélgetnek, flörtölnek az emberek; talpukat nehéz súly rögzíti a földhöz, a szélvihar mégis elsodorhatja.

El sem hiszi, hogy a miénk vagy. Fürkészem a vonásaidat. Ismerős vagy valahonnan, nagyon régről, de nem tudom kire hasonlítasz. Zavarba ejt a tekinteted.

Ez csak az első emelet. Eldönti, hogy, ha megáll, kiszáll, és gyalog megy tovább, de a lift mintha olvasna a gondolataiban, recsegve gyorsul. A nénike kötött sapkája alatt, kis izzadtságcseppek jelennek meg, és rémülten indulnak el mindenfelé a ráncokkal kijelölt ezernyi úton.

Három napja keresnek. Nagy erőkkel keresnek. A leves kifolyik a számból. Keresem a zsebemben a telefont, de nem találom. Persze, az ágyban hagytam.

– Sose gondolkodtam ezen. Elképzelésem sincs, hogy ilyen váratlan helyzetben hogyan viselkednék – szólt rövid hallgatás után a szemüveges fiú, – de nem valószínű, hogy ez megtörténne velem.

Mindegyik a hős sziporkázó, megcsavarodott képét szórta felé, lába előtt a már halott szörnyeteggel. Elégedetten bólintott, és megindult kifelé a labirintusból.

Feszes-fényes lábait épp most tette keresztbe. A férfiak zöme vegyes indulatokkal méregeti: a legtöbben most szívesen megszorongatnák, csak úgy bosszúból, az elmaradt túlóra pótlékok miatt; vagy ha máskor nem is, hát legalább vasárnap a paplan alatt. Hjaj-jaj.

Mindketten visszafészkelődtek eredeti helyzetükbe, majd a kislány belekezdett.
– Mondd azt, hogy szép a hajam!