„Mester, én minden este elbűvölve csodálom művészeted. Feltétlen híved és tanítványod vagyok. Kérlek, segíts nekem, hogy ne csak értékeljem, de meg is értsem táncodat. Avass be remeklésed titkaiba!

A százegyedik láb

Amikor az erdőben még együtt ünnepelt az állatsereg, a százlábú volt a sztár. A legjobb táncos.
Produkcióját hangosan tapsolta estéről estére az erdő.
A százlábú remekelt.
A béka irigyelte a sikert.
„Ellesem, miként csinálja”
És minden este az első sorban foglalt helyet.
Nap közben elszántan gyakorolt, erőlködött. De négy lába sehogy sem akart ritmusra járni.
Tehetetlenül ugrált és brekegett.
Aztán gondolt egyet: levelet írt a százlábúnak.
„Mester, én minden este elbűvölve csodálom művészeted. Feltétlen híved és tanítványod vagyok. Kérlek, segíts nekem, hogy ne csak értékeljem, de meg is értsem táncodat. Avass be remeklésed titkaiba!
Amikor első lábad kimozdul, miként illeszted mozgását a hetvenkettedikhez, és, ha a huszonegyedik fordul, hogyan pördül utána a hatvanhatodik, hogyan bokázik eközben a hetedik, és, hogyha a negyvenkettedik felemelkedik, miként harmonizál vele a húszas?

A százlábú figyelmesen elolvasta a levelet.
És többé, soha nem táncolt.