Aszfaltozott utakkal
behálóznak mindent
géppel hajtott szörnyekkel
zaklatják az Istent

A kérdések, amiket feltett nem is érdekelték az embereket. A kisembereknek nem volt hozzá közük. Mit tehetnénk mi? – tárták szét a kezüket, a nagyok, akiken pedig múlott majdnem minden, azok szántszándékkal fordítottak hátat.

Első dolguk volt megkeresni a gyereket. A kislányt, akit az anyja vidéken elrejtett. Akkor ő még nem tudta, hogy sterillé tették a kísérletek, sok gyereket szeretett volna, és a kislányt is örömmel elfogadta, mintha az övé lett volna, úgy szerette.

Az én fiam

Élősködők voltunk, kiszipolyoztunk mindent, megmérgeztük, és visszaadtuk. Az ember fájt a Földnek, de tűrte, mint ahogy minden anya tűri a gyermek csínytevéseit, megbocsát neki bármit is tesz, és mikor a poronty felnő már semmit sem tehet , hiszen erősebb lett , épp csak a szeretet, a hála hiányzik belőle.

"A Jelenések könyvéből" (Baka István verséhez), Bánat és gyalázat

Prokop Péter festő és közönsége

Naphal

Agónia

Üljön át máshová? Még feltűnést keltene, tűrt tovább, aztán hirtelen ötlettől vezérelve úgy tett, mint aki nagyon fázik. Elterelésként a kezét lehelgette, majd a sálját kezdte felhúzni az orrához.

És ahogy telt az idő, a Föld egyre nehezebben vett levegőt. Olyan volt, mintha egy egyre csak sűrűsödő, szürke légbuborékban lebegne, amit folyamatosan szennyeznek a fekete füsttű kémények, az autókból kiáramló fehér ködpamacsok, az emberek háborúinak a robbantásai.

Nem csak az embereknek voltak problémái, Földanya is érezte, hogy nem tud egyforma figyelmet szentelni a légkörnek, a vulkánoknak, s a mélyében zajló folyamatoknak. Időnként érzékelte a forró köpeny anyaga alól érkező üzeneteket.

Kötőjel

Krémer úr nem tudott megbirkózni a helyzettel, s miután egy fia daru, annyi se jött szeptember végéig, többet nem ment ki a nádashoz. Egy ideig reménykedve nézett fel , ha a szobalány bejött, talán azt várta híreket hoz számára, mert meghagyta Nekeressnek, hogy menjen ki minden nap a nádashoz.

A disznók aznap a távol-keleti konyha szerinti édes-savanyú-keserű-csípős moslékot szürcsölhettek a favályújukból a ház mögötti, fedett disznóólkerítésben. Voltak abban még: savanyúuborka-végek, kesernyés kerékrépa-szeletek (tarlórépa), valamint igen csípős paprikamag és -torzsa.

A legutolsó héten
megmakacsolta magát: nem evett,
unokáját, Eszter lányomat hívta-várta,
korty vizet is csak tőle fogadott el.

Már nagyon várták a tavaszt, de az itt a hegyekben mindig későn jött el. Munkája továbbra se akadt, de még tartott a munkanélküli segélye. Igyekezett magát hasznossá tenni, minden házimunkát ő végzett, kivéve a főzést.

Szabadíts meg (Bűnök), Jelenségek a Föld alatt és fölött (Katasztrófák)

Arcáról patakokban folyt az izzadság, mikor lihegve felébredt, s mikor felült észrevette, hogy az alatta lévő pokrócot teljesen eláztatta. Családjáról álmodott, arról, hogy ők direkt rakták ki ide, ez lett a büntetése, ami miatt szófogadatlan volt.

Általános hangulatváltozás történt a világban. A gyerekek tömeges pusztulása felett érzett kétségbeesés és a találgatás helyét átvette a „rohadék, hálátlan kis szemetek” iránti gőgös sértettség, illetve a szomorúság amiatt, hogy a felnőttek nem tudnak felmutatni egy egészséges, boldog családot, pedig erre készültek egész életükben.