-
Irodalmi Jelen
Jelige: Megmenthettük volna… – A Kiválasztott
Volt valami, nem is a szavai értelmében, hanem a hangjában, valami végzetes, valami iszonyatos, amitől Kajla megborzongott.
-
-
-
-
-
-
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Balu – Az ember fáj a Földnek
"Figyelem emberek lássatok! Ne csak nézzetek!
Lássátok, a környezeteteket! Lássátok annak egyszerűségét és szépségét!
De a legfontosabb, hogy lássátok azt, amit ti tesztek vele!" -
Irodalmi Jelen
Jelige: Káli Juga – Újvilág-szimfónia, Zene Hawking húrjaira, Fraktál-filozófia
cselekedetünknek nőttön nő kudarca,
akarjuk akarni: hiteles, nem hamis,
ami szükségszerű, mit az idő diktál, -
Irodalmi Jelen
Jelige: Fadri – Hánynom kell, Jövőkép, Világi kirakós
Hánynom kell, Jövőkép, Világi kirakós
-
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Cora – Éjjelente nem alszunk
A fejére rögzített pántot letépte és dühösen a sarokba dobta. Jól esett volna sírnia, kiadni magából csalódottságát, de erre már régóta képtelen volt.
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Hóvarjú – Ideghegy
Néhány kővel, hóval és jéggel beborított hegymászó-holttest jelzi csak, hogy az elemekkel és a borzasztó magassággal mit sem törődve az emberiség képviselői ide is felmerészkedtek, csak hát… Sírhelyüket fejfa híján jégcsákány vagy jégcsákány-nyél jelzi csak. Van akiét az sem: összekuporodva, évek óta jégbe fagyva gubbasztanak haláluk pillanatába dermedve, megközelíthetetlenül, ki tudja, talán az idők végezetéig.
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Királylány75 – Gondolat, Mit is ér?
Csak el vesz és nem ad cserébe soha semmit,
pusztít amerre jár és meg mérgez mindenkit. -
Irodalmi Jelen
Jelige: Füzes Bony – Gyári élmény, Más városban, Világvége
Átjár a friss, műanyag illat,
kőolajos álmokba ringat,
de itt nem szabad álmodozni,
a fröccs-sebességet be kell hozni! -
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Csodaország – Gödör
Az Öregtől tudott arról is, amikor még úgymond igen nehéz élet volt itt. Pedig mikor ő idekerült, még járt vonat is a gödör szélétől úgy négylépésnyire futó síneken.
-
Irodalmi Jelen
Jelige: Triád – Aura, Terra, Homo
Némulok. Csillagok búrája takar,
ágyam negédes pázsit, nem övez a zaj.
Hullámzik alattam keskeny lepedő;
hempergő vagyok, néma szendergő.
Emlékek erdeje, álmaim mezeje. -
-
Irodalmi Jelen
Jelige: 21. század – 21. század, avagy krónikák az emberiség egyetemi éveiből
Az emberiség eszét már nem csak arra használta, hogy mindennapjait túlélhesse, hanem elkényelmesedett és ráért arra, hogy díszpárnaként heverésszen a modern civilizáció franciaágyában.