"A könyviszonyom oldódik, mert a második napon kézbe veszem egy pár debütáló szerző kötetét. Nincs az a nagy teher, hogy mit nem olvashattam tőlük. Simon Márton remélhetőleg egy vékony, visszafogott verseskötetet dedikál majd (Dalok a magasföldszintről), és az ilyen munka mindig antidepresszáns is, mert megnyugtat: az irodalomban megfontolt lépésekkel fel lehet gyalogolni a Parnasszus tőszomszédságában álló ház magasföldszintjére, ahol még nem szédül az ember, de már érezheti, hogy néhány lépést tett az ég felé." - Boldog Zoltán könyvehti naplójának első része

A Könyhét második napjának emlékezetes pillanatait Szőcs Tekla örökítette meg.
Fotóriport a dedikálásról

Több száz évnek kellett eltelnie, mondta Radnóti Sándor, hogy kialakulhasson az ízlés pluralizmusa, és mára azt mondhassuk: többféle jó ízlés van.
Laik Eszter tudósítása
Németh Magda, a Nap Kiadó, Kalász Márton, az Alterra Kiadó, és Jeszenszky Iván, a Holnap Kiadó szerzője van most a sz(k)ínpadon.  Három eleven író, három eleven művel.
Csepcsányi Éva írása
Az irodalomban megfontolt lépésekkel fel lehet gyalogolni a Parnasszus tőszomszédságában álló ház magasföldszintjére, ahol még nem szédül az ember, de már érezheti, hogy néhány lépést tett az ég felé.
Boldog Zoltán könyvheti naplója
Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó főszerkesztője vállalta magára a rendkívül rövid, kisebb csörtékre szorítkozó est levezénylését is, biztos jó vívó lenne belőle, a huszárvágásai legalábbis első osztályúak.
A Kalligram könyvheti bemutatójáról

Járja körbe velünk a budapesti Vörösmarty téren a 81. Ünnepi Könyvhetet.
Szőcs Tekla fotóriportja
"Már rögtön a beszélgetés elején felvetődött a kérdés, vajon milyen kapcsolat áll fenn irodalom és képregény között, mennyire rokonítható a két közeg egymással."
Képregényes JAK-piknik
"Lehet, hogy mostanában nekünk itt, a nyugati világban sokkal fontosabb, hogy mit adhat hozzá a régi kelet a mi kultúránkhoz"
Beszélgetés Sári Lászlóval
"Barátaim könyve – s ezen a ponton elég elítélhető módon néma szitok suhan át az agyán, csak úgy belül: „És ezt megint nem én találtam ki!”
A barátság dicsérete – Laik Eszter írása Alexander Brody Barátaim könyve című kötetéről

"Szőcs Géza azzal köszöntötte a jelenlevőket,  hisz abban, hogy a könyv valahol a tárgy és a műtárgy között elhelyezkedő érték, s mint ilyen, örökérvényű."
Könyvszakmai fórum Szőcs Gézával - avagy a csendes költő és a hangjukat hallató kiadók

"De van-e egyáltalán egységes „magyar irodalom"? Milyen tömörülések vagy szervezetek, milyen érdekcsoportok állnak mögötte? Mi számukra a legfontosabb?"
Könyvhét monszun idején

Az ilyen „toplista” mindig sokkal inkább árulkodik az összeállító személyéről, érdeklődéséről, mint a listára került vagy arról lemaradt művek értékéről, így tehát arra kérem a nyájas olvasót, hogy ne vessen meg nagyon, ha nem az úgymond „élvonalbeli” vagy agyonpropagált szerzőket és műveket választottam, hanem amik nekem tetszettek.
Weiner Sennyey Tibor elfogult könyvheti toplistája
Tóth Krisztina, Sárközi Mátyás, Jókai Anna, Kőrösi Zoltán és Szilasi László, Sólyom László, Bartos Erika, Takács Zsuzsa, B. Szabó János, Sári László, Konrád György, Palya Bea
újabb könyvheti képeinken

Az összefogás hozta létre ezt az országot, a befogadás, a maga sokszínűségével egy gazdagabb időszak volt a Trianon előtti – teszi hozzá ragyogó tekintettel –, hisz együtt, összefogásban, ez a sok kis nép jóval erősebb, termékenyebb volt. Trianon után ez az álom széthullott, mindenki gyengébb lett, mindenki veszített, a maguk gyűlölködésébe burkolódzó kis országok ugyan miért lennének erősebbek, mint akkor, amikor együtt, közösen alkottak egy nagy családot.
Böjte Csaba könyvbemutatója Budapesten

A rendes könyvheti kánikula megérkezett... A világ a lehető világok legjobbika.
Könyvheti fotóriport
Amint elsuhant a JAK-sátor mellett, Balogh Endre megkönnyebbülten mondta: Jászberényi Sándor közleményben visszavonta a feljelentését. Mindenki fellélegezhet, és bár az irodalomfinanszírozás rendszere sokkal ramatyabb állapotban van, mint az imént említett könyv, megint érezte az iménti szagokat, melyek szúrósak.
Boldog Zoltán könyvheti naplója
Petrőczi Éva költővel, irodalomtudóssal, egyetemi tanárral a Könyvhétre megjelenő Áfonyahegyi jegyzetek című prózaműve kapcsán
Szegedi Szabó Béla beszélgetett

A Villanyspenót jelentősége, miként az a beszélgetésből is kiderült, elsősorban abban áll, hogy az interneten teljesen ingyenesen elérhető, illetve mintegy Lyotard nyomán elveti a nagy, egységes narratívák koncepcióját.
Kántás Balázs tudósítása 

Alexander Bródy, Simon Márton, Poós Zoltán, Jász Attila, Vörös István, Fűzfa Balázs, Mohai V. Lajos, Lauri Sommer, Tõnu Õnnepalu. Telefonnal fényképezni azért jó, mert olyan pillanatokat is elkaphatunk, amikor nincs kéznél se fényképezőgép, se csinos fotóriporter kisasszony.
Weiner Sennyey Tibor képriportja

Meglehetős köddel néz szembe a recenzens, 10 szerző, tíz könyv, egyenként is akkora lélegzetvételűek, hogy mind az emberekről, mind az aktuális munkájukról esszék, tárcák, portrék és tanulmányok (stb.) sorát lehetne írni. 10-12 perc jut mindannyiukra, ebbe belefér egy pár mondatos beszélgetésfoszlány, mondjuk úgy, hogy bemutatás, és az alkotók felvázolhatják néhány mondatban mit, miért és miért épp most. - Korányi Mátyás tudósítása a Kalligram könyvheti bemutatójáról.

 
Szőcs Tekla fotóriportjával körbejárhatja a budapesti Vörösmarty teret, a 81. Ünnepi Könyvhetet.
 
 
 

"Már rögtön a beszélgetés elején felvetődött a kérdés, vajon milyen kapcsolat áll fenn irodalom és képregény között, mennyire rokonítható a két közeg egymással. Bayer Antal szerint az irodalomnak és a képregénynek egyrészt semmi köze nincs egymáshoz, másrészt viszont elválaszthatatlanok" - Kántás Balázs tudósítása a könyvheti JAK-piknikről 

Hogyan gyógyítsuk a másnaposságot, milyen egy másnapos nő, mit jelent a nulla feminizmus alkotói témák köré csoportosult Szépírók Társaságának estje hétvégén, Kolozsváron.
Cserna Szabó András, Darida Benedek és László Noémi humorral teli szövegei feldobták az esős szombat estén irodalomra vágyó hallgatóság kedvét. – Varga Melinda beszámolója

A József Attila Kör felolvasóestjének adott otthont a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéház. Az esten három magyarországi (Horváth Viktor, Nemes Z. Márió, Szilágyi- Nagy Ildikó) és három erdélyi (Balázs Imre József, Gál Attila, Orbán János Dénes) szerző mutatkozott be. A különböző műfajú és stílusú alkotásokat kemény vita követte a magyar irodalom egységes voltát illetően. – Varga Melinda beszámolója

Az alvás – kívülről és felületesen szemlélve – egysíkú, folyamatos, passzívnak látszó állapot. Az éberlét ellentéte. Aki alszik, az nincs jelen, az álom magánügy. A szem lehuny, az izmok ellazulnak, nyugszik a szív és az agy, béke van.
Gerlóczy Sári 1947-ben önálló kiállításon mutatta be képeit, viszont „polgári” származása miatt nem vették fel a Főiskolára. Műszaki rajzolóvá lett, gyermekei születtek.

"Az e-bookok jövőjét tekintve egyértelmű volt a konszenzus, hogy idővel kiszorítja majd a papíralapú könyvállományt, abban azonban már eltértek a vélemények, hogy mennyire kell ezt nyugodt szívvel tudomásul venni. A kérdés legpragmatikusabb szemlélője az Osiris Kiadó részéről Gyurgyák János volt, a legóvatosabb megközelítője pedig a Vince Kiadó. Gál Katalin hangsúlyozta, hogy nem szabad felülni teljes egészében a digitalizáció csábításának, mert a mai magyar helyzet e téren elkeserítő eredményeket is produkál. Az, hogy gyakorlatilag mindent azonnal „felhánynak” az internetre, és a legtöbb könyv tartalma átfésületlenül hozzáférhető még a megjelenése előtt, csak növeli a kiadók szakmai tevékenységének fontosságát." - Laik Eszter tudósítása, Szőcs Tekla fotóival.

Böszörményi Zoltánnak a 81. Ünnepi Könyvhétre jelent meg „Halálos bűn” címmel legújabb kötete az Ulpius-ház Kiadónál, melyben válogatott novelláit olvashatjuk. Ez alkalomból videóra vettük, amint a szerző két versét és egy novelláját felolvassa
Böszörményi Zoltán elmondja két versét és egy novelláját - filmfelvétel
Mikor a regény nagyobbik felével elkészültem, azt tapasztaltam, hogy egy idő után már minden a történethez tartozik - vallja Szilasi.
Szilasi László Szentek hárfája című regényének szegedi bemutatójáról
Tóth Krisztina az Ünnepi Könyvhéten három könyvét is dedikálta.
Most meghallgathatják a költőnő három versét saját előadásában Hangos vers rovatunkban.
 

A fedélzetre kalóz a lábát nem teheti. Mind a kapitány, mind pedig a legénység külön figyelmet szentel a kortárs erdélyi magyar irodalomnak – felhúzzák a mélyvízből a fiatalon fuldokló fenegyerekeket.

"Két, időben távoli, párhuzamosan futó önéletrajz olvasható a különös, kicsit misztikus, kicsit romantikus Schein Gábor-regényben. A német Johann Klarfeld története az ezerhétszázas években, Józsa Bertáé pedig az 1944-es születésével indul. Az időben távoli sorsok egy angyal reinkarnációi, innen hát az egyes szám első személyű elbeszélés. Ezen a technikán kívül még számtalan mozzanat fűzi össze a két sorsot. A reménytelen küzdelem az otthontalanság, a gyökértelenség ellen. Ezt a hatást a könyv különösen impozáns borítója is felerősítheti az olvasóban, amely két, a talajba kétségbeesetten kapaszkodó, földből kitépett, gyökértelen fa távoli és közeli képét ábrázolja." - Fekete Ilona tudósítása

 „Báthori kifejtette, hogy megítélése szerint József Attila az az egyetemes szemléletet képviselő magyar lírikus a XX. századi irodalomban, aki talán képes hidat létesíteni a magyar és a német kultúra között, s ezen meglátása vezette el egészen odáig, hogy József Attila teljes életművét németre fordítsa, mely kötet Daniel Muth fordítói álnéven egy svájci kiadó gondozásában jelent meg.” – Kántás Balázs helyszíni tudósítása

 
Élet, mű, beszélgetés
 
- Beszámoló Báthori Csaba estjéről a Petőfi Irodalmi Múzeumban
 
   2010. május 18-án Báthori Csaba József Attila-díjas költő volt az X beszélget Y-nal irodalmiest-sorozat vendége a Petőfi Irodalmi Múzeumban, akivel Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélgetett. Az est családias légkörben indult, az illusztris költővendég ellenére kevesen jöttek el, a körülbelül húsz főnyi közönség pedig szintén az irodalmi élet szereplőiből, írókból, kritikusokból állt.
  
Aki kérdez: Mészáros Sándor
Mészáros Sándor először pályája előzményeiről kérdezte Báthorit, aki a rá jellemző szerénységgel taglalta, miként végzett kényszerűen bölcsészkar helyett jogot, majd emigrált 1981-ben Ausztriába, ahol diplomája honosítása után tisztviselőként dolgozott, költői pályája pedig viszonylag későn, ezzel párhuzamosan indult. Habár a külföldön eltöltött tíz év lehetőséget adott Báthori Csabának arra, hogy a lehető legmélyebben elsajátítsa a német nyelvet és kultúrát, ezáltal pedig bekapcsolódjon a világirodalom áramkörébe is, ennek ellenére végig megmaradt magyar költőnek, aki németül egy sort sem írt, pusztán magyar költőket fordított németre.
   Báthori kifejtette, hogy megítélése szerint József Attila az az egyetemes szemléletet képviselő magyar lírikus a XX. századi irodalomban, aki talán képes hidat létesíteni a magyar és a német kultúra között, s ezen meglátása vezette el egészen odáig, hogy József Attila teljes életművét németre fordítsa, mely kötet Daniel Muth fordítói álnéven egy svájci kiadó gondozásában jelent meg.
    A beszélgetés ezután Báthori Csaba és az Újhold költőnemzedékének kapcsolatára terelődött. Mészáros feltette a kérdést, Báthori mennyire tekinti magát az Újhold által teremtett költői hagyomány folytatójának, örökösének, mire Báthori jóleső nosztalgiával beszélt Nemes Nagy Ágneshez fűződő kapcsolatáról, akit még volt szerencséje ismerni, és akit mindenképpen egyfajta mesterének tekint.
    Báthori végül szerényen rátért, hogy a vers szerinte Nemes Nagy és mások után elgondolva nem más, mint kézműves tevékenység terméke, az alkotás pedig mérhetetlen alázatot követel a munka és a mű felé. A költő szavaiból semmiféle felsőbbrendűség-érzet vagy a tömegektől elszeparálódó költői öntudat nem hallatszott ki, sokkal inkább az alázat és a költészet szolgálatként való felfogása volt az, amit Báthori szavai közvetítettek.
   Emellett szó esett Rilkéről, Báthori Csaba egy másik költői példaképéről is, akitől nem mellékesen kötetnyi verset fordított, ezzel termékenyen hozzájárulva a magyar Rilke-recepcióhoz. Báthori megjegyezte, Rilkéről kevesen tudják, hogy voltaképpen osztrák költő volt, hiszen bár Prágában született, az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte volt, s csak annak felbomlása után lett cseh állampolgár, s ennek ellenére elég sokáig Svájcban élt és alkotott. Mészáros Sándor a kérdező szerepében megpróbált párhuzamot vonni Rilke és Báthori életpályája között, rákérdezve, vajon milyen hatással van egy magyar költő alkotói pályájára, ha évekig külföldön él, lehetséges-e a nyelv- és kultúraváltás, vagy a magyar költő élete végéig magyar költő marad?
   Mészáros burkoltan választ is adott saját kérdésére, hiszen példaként említette Itamár Jáoz-Kesztet, napjaink egyik legismertebb izraeli költőjét, aki eredetileg Keszt Péter néven született Magyarországon, majd a holokauszt túlélése után Izraelben telepedett le, és főleg héberül írt, ír a mai napig. Báthori e kérdésre érdekes választ adott. Szerinte ugyanis a magyar költőkkel, írókkal szemben egyfajta elvárás, hogy emigrációban is csak és kizárólag magyarul írják műveiket, példaként hozva Márait, ugyanakkor hangot adott azon meglátásának, mely szerint az, ha valaki esetleg nyelvet és kultúrát vált, semmiképp sem kezelendő valamiféle kulturális értelemben vett hazaárulásként. Ő maga persze, hiába közel anyanyelvi szintű német nyelvtudása, sosem volt képes egyetlen eredeti sort sem németül leírni, habár megemlítette, hogy Rilke például fiatal korában oroszul írt verskezdeményeket, élete végén pedig kötetnyi saját kezű francia verse jelent meg.
  
Aki válaszol: Báthori Csaba
    Báthori szavaiból egyszerre sugárzott a liberális szemlélet, a kulturális sokszínűség iránti tolerancia és a magyar hagyományok tisztelete, szeretete. Megítélésem szerint bölcsen adott hangot azon véleményének, hogy a hagyomány bizonyos fokú tisztelete semmiképp sem azonos a maradisággal, miként azt manapság a hagyományra hivatkozók szemére szokták vetni. A hagyomány az, melyhez képest saját identitásunkat képesek vagyunk meghatározni, és amennyiben valaki az irodalomban újítást akar véghez vinni, azt is a múlt hagyományainak ismeretében, azokhoz képest kell megtennie. A tradícióhoz való viszony kapcsán a beszélgetés utolsó szakaszában szóba került Báthori A lírikus 123 epilógja című kötete is, mely Babits ismert versének átiratait tartalmazza, egyszerre játszva a nagy költő művével, helyenként parodizálva azt, ugyanakkor mindenképp az iránta való tisztelet jeleként is megnyilvánul.
   A beszélgetést időről időre az est szervezője, Havas Judit irodalomtörténész-előadóművész felolvasásai színesítették a meghívott verseiből, habár maga Báthori is felolvasta néhány rövid alkotását a közönségnek.
   Összességében úgy vélem, mindenképpen súlyos, ugyanakkor józan, mondhatni bölcs megállapítások hangzottak el életműről, költészetről, hagyományról, s Báthori Csaba szavai hallatán, illetve verseit olvasva talán visszatérhet belénk a költészet erejébe, értelmébe vetett hit olyan időkben, amikor a költészetnek s egyáltalában a művészetnek talán sosem látott inflációja van.
 
Kántás Balázs

"A legdurvább játékos a könyv szerkesztője, Bakó Rozália. 17 internetes identitással büszkélkedhet. Egyiküknek, Kövi Sárának még verseskötete is jelent meg, melynek éppen a Grand Caféban volt a bemutatója, és akkor merült föl jelen blogkötet ötlete is. Olyan sok jó írás van, kár parlagon hagyni a virtuális semmiben. És valóban csak ennyi kell egy könyv megjelentetéséhez.
   A Transzírványok ugyanis semmiféle koncepciót nem követ. Szigorúan ragaszkodik a közösség önrendelkezéséhez. A szerzők is egymást ajánlották, hólabdaként duzzasztva könyvvé saját közösségük alkotásait. Az egyetlen összekapcsoló momentum az erdélyi kötődés. De még ez is „csak” virtuális. A materiális világban a szerzők Finnországban, Svédországban, Budapesten, Szegeden és Erdélyben élnek, de a Transindex.ro blogrovatán, az Egologon találtak egymásra, így legfeljebb a szervergép az, ami Erdélyből táplálja a közösséget, amely egy idő után függetlenítette magát ettől a felülettől is – egy kisebb blogcsetepaté lezárásaként." - Erlauer Balázs tudósítása

Azt mondja a mikrofon fölötti narancssárga-fekete felirat, hogy ez itt slam poetry. Aki eddig még nem hallott volna erről (oké, korábban én, a szombat esti betévedő sem), a slam poetry olyan költészet, ami kicsit rap, kicsit próza, kicsit vers és kicsit utcanyelv, szleng és líra, de előadás mindenek felett: megnyilatkozni nem szerető alanyi költők, netán öblögetős színészi szavalatokat kedvelők mindenképp kerüljék. Akinek viszont vers és zene a vérkeringése része, őssejtje, szívdobbanása és mindene, annak itt a helye. – Laik Eszter tudósítása.

Tíz év után  a hétvégén újból Kolozsváron vendégszerepelt a budapesti Vígszínház. Eszenyi Enikő A gyönyörben nincs középút, Molnár Ferenc Játék a kastélyban, Bartis Attila Romlás és Fesztbaum Béla A léggömb elrepül darabok különböző műfajban, stílusban mutatták be a világhírű társulatot. - Varga Melinda írása

Szőcs Géza író a megnyitón arra hívta fel a figyelmet, hogy aki itt olyan választ keres, mitől költő a költő, csalódni fog, mert az megfoghatatlan. Faludy Györgyöt, az embert viszont jobban megismerhetjük. Hatalmas létteljesítménynek kell tekinteni az ő 96 évnyi, megpróbáltatásokban bővelkedő életének puszta végigélését is. Ha kísérletképpen több életerős fiatalt beállítanának egy-egy Faludy életszakasz megélésére, lehet, hogy kidőlnének. - Faludy György életút kiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban

„Új tudás, műveltség mindenkinek” jelmondattal irodalmi, képzőművészeti, film és fotóművészeti műhelyek indultak útnak a Kárpát-medencében azzal a céllal, hogy a különböző magyar nyelvterületen élő alkotók jobban megismerhessék egymás tevékenységeit, művészeti termékeit. Ennek keretén belül a kárpátaljai Együtt folyóirat alkotói közössége mutatkozott be Kolozsvárt, április 22-én a Bulgakov kávéházban. – Varga Melinda beszámolója

Szőcs Géza egyszerre lokális és globális. Mintha a mikroszkóp lencséjén és egy műholdon keresztül egyszerre látnánk a szuverén költői világot. Nemzeti és egyetemes szempontokat egyaránt érvényesítve képes artikulálni az irodalmi műgondot és éteri erőt. A Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelent a Nyestbeszéd és a Tasso Marchini és Dsida Jenő című köteteinek bemutatója is ezt a benyomást erősítette meg. A szombat délutáni eseményre sokan voltak kíváncsiak – szakma és olvasóközönség egyaránt. A körülményekről annyit, a szerzőnek és a moderátoroknak sokszor mintegy túl kellett kiabálnia a hangzavart. Hiszen a könyvfesztivál helyszíne olykor jobban emlékeztetett egy átszálló pályaudvar, egy pláza és egy vágóhíd keverékére, mint a könyv és az olvasás eszményének körére.  – Payer Imre beszámolója