Szindbád, az árvízi hajós - Tudósítás Szappanos Gábor irodalmi estjéről

"Szappanos mostanság hangsúlyozottan Szindbád-novellákat ír, melyekben egyrészt folytatja a Krúdy Gyula által megteremtett irodalmi hagyományt, másrészt szövegei az Ezeregyéjszaka Szinbád-történeteit is intertextuálisan felélesztik. Az első felolvasott novella a Szindbád, az árvízi hajós című szöveg volt, mely egyúttal az est címadó novellájaként is szolgált" - Kántás Balázs tudósítása

Szindbád, az árvízi hajós

- Tudósítás Szappanos Gábor irodalmi

estjéről

   A Budapest belvárosában elhelyezkedő City Pub söröző immár tradicionálissá váló irodalmiest-sorozatának vendége ezúttal Szappanos Gábor prózaíró, a Magyar Írószövetség illusztris tagja volt. Az estet szokás szerint Payer Imre költő-irodalomtörténész moderálta. A közönség létszáma körülbelül 15-20 főre volt tehető, mely szépirodalmi rendezvény esetében napjainkban már szép publikumnak tekinthető, habár megjegyzendő, hogy a vendégek is főleg költők,írók, a kortárs magyar irodalmi élet ismert és kevésbé ismert figurái voltak.

Payer Imre, a beszélgetőtárs  

Payer Imre szokásos bevezetőjében ismertette a közönségnek Szappanos Gábor addigi irodalmi pályáját, hangsúlyozva, hogy prózaírói munkássága mellett a szerző nem mellesleg hat nyelvből (!) műfordít, sőt annak idején még az Európa Könyvkiadó szolgálatában is állt.

   Szappanos Gábor a rá jellemző viszonylag szerény attitűddel másra igyekezett terelni a témát, s az est első részének jelentős részét sokkal inkább szépirodalmi szövegek felolvasása, semmint érdemeinek megvitatása tette ki. Szappanos mostanság hangsúlyozottan Szindbád-novellákat ír, melyekben egyrészt folytatja a Krúdy Gyula által megteremtett irodalmi hagyományt, másrészt szövegei az Ezeregyéjszaka Szinbád-történeteit is intertextuálisan felélesztik. Az első felolvasott novella a Szindbád, az árvízi hajós című szöveg volt, mely egyúttal az est címadó novellájaként is szolgált.

   Szappanos Gábor a posztmodern irónia és a szövegköziség napjaink prózairodalmában tradicionálisnak számító eszközeit meglehetősen eredeti, egyéni módon használja, s hiába idéz meg egy ismert, már több író által újra és újra felélesztett irodalmi alakot, szemmel láthatólag mégis képes eredeti prózai műveket alkotni. A novella osztatlan sikere után Payer Imre kissé hosszas irodalomtörténeti kitérőt tett, melynek keretében megkísérelte elhelyezni Szappanos Gábor prózáját a magyar irodalomtörténeti, illetve ezen túl a világirodalmi hagyományban. Az író bevallása szerint elsődleges célja jó, esztétitikailag értékes prózát írni, és bár annak idején, pályája elején igyekezett anti-posztmodern szerző színében feltűnni, mostanában igencsak posztmodernként tartják számon, de a narrativitásban, az elbeszélhetőségben a mai napig erősen hisz, a spontán, látszólag koncepció nélküli prózában annál kevésbé.

   Payer Imre megítélése szerint Szappanos nem mellékesen a szecessziót is vegyíti a Krúdy regénypoétikájával, ami pedig a kortárs trenden belül (kívül?) mindenképpen figyelemre méltó írói teljesítmény. Szappanos Gábor szerint ugyanakkor ehhez mindenképpen pozitívan járult hozzá műfordítói munkássága is, hiszen ez mindenképpen megismerteti az írót más, idegen nemzetek irodalmi hagyományaival is.

   A szerző másodikként a Szindbád téli álma című novellát olvasta fel, mely már egyfajta paródiajelleggel is bírt, ám az egyszerre három feleségével (!) együtt élő, egyszerre írói és utazói identitást is magáénak mondható Szindbád valóban olyan irodalmi alak, aki az adott történetben képes kilépni a paródiából, az intertextualitásból, és az őt újra megidéző új író tolla alatt megújulni, ezáltal pedig a közönséget is teljesen újfajta irodalmi-esztétikai tapasztalatban részesíteni.

Szappanos Gábor felolvas  

   Az est első részét rövid, tízperces szünet követte. A második, immár valamivel rövidebb rész voltaképp egyetlen hosszabb novella, a kissé abszurd erotikába hajló Szindbád és a feminista teológusok című novella felolvasásából állt. E különös, Krúdy írói világát, az Ezeregyéjszaka mesebirodalmát és Szappanos Gábor saját írói fantáziáját egyesítő novella a korunkban oly divatos metairodalom és a tradicionális, élvezhető elbeszélő próza eredeti elegyét szolgáltatta a közönségnek. A felolvasás után Payer Imre szokásos zárszavával együtt még intézett egy elengedhetetlen kérdést a vendég felé, nevezetesen pedig azt: perpillanat min dolgozik. Szappanos a kérdésre többszörös választ adott – egyrészről nemsokára napvilágot lát egy tizenkét novellából álló Szindbád-novelláskötete, másrészt párhuzamosan ír két rövidebb terjedelmű regényt, melynek főszereplője ugyancsak Szindbád, a hajós-utazó-író, aki saját bevallása szerint egyszerre az Ezeregyéjszaka hőse, illetve Krúdy Gyula és önmaga egyfajta többszörös áttételen alapuló alteregója.

   A hagyomány őrzésére a kortárs magyar irodalomban egyre kevesebb kísérletet találunk, így Szappanos talán mindenképp megérdemli, hogy további köteteinek megjelenését is elfogulatlan figyelemmel kísérje mind a közönség, mind pedig az irodalmi élet.

Kántás Balázs