Sikeres volt az idén kilencedik alkalommal megrendezett Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF), változatos filmcsemegék, a szakma elismert képviselői látogattak a kolozsvári rendezvényre. A legjobb filmért járó trófeát, melynek „pénzértéke” tízezer euró volt  idén Anocha Suwichakornpong thaiföldi rendező kapta a Mundane History című alkotásáért. – Varga Melinda beszámolója

Filmdíjak politikai protestálással

        Az európai filmgyártás sokat tanulhatna a romántól, bebizonyította, kevés anyagi kerettel is fel lehet dolgozni a jó ötleteket – hangsúlyozta Wim Wenders rendező, akit életműdíjjal illetett a TIFF. Wenders azokat a filmeket tartja igazán értékesnek, amelyeken nem az látszik, hogy milyen sok pénz van beleölve, s ezért nagyon látványosak, hanem, amelyek sokatmondó üzenetet hordoznak. Az utóbbiból Wenders szerint olykor csak egy-egy rangosabb filmfesztiválon kaphat ízelítőt a néző. Úgy vélem, a rendező kijelentése kiválóan összegzi az idei TIFF mondanivalóját. A világ különböző tájegységeinek filmjei különböző stílusban, műfajban mutatták meg magukat, értékes mondanivalókat hordozva. A díjnyertes alkotás is elmés gondolatokat foglal össze a halandó számára, melyre a cím is utal, Evilági történet. Az életben, a világegyetemben betöltött szerepünkről mesél, keleti, számunkra olykor idegen szimbólumrendszerrel. Nem véletlen, hogy elvitte a pálmát a kiváló román versenyfilmek elől is.
A legjobb rendezés díját  Călin Netzel kapta meg, az Érdemérem (Medalia de onoare) című filmjéért. A vászoncsemege nemcsak a rendezői bravúrokban volt kiváló, ugyanis Victor Rebengiuc Érdeméremben való alakítását a legjobb színészi díjjal jutalmazták. A legjobb női alakításért járó elismerés Ozana Oanceának jutott a Felicia, mindenekelőtt filmért (Felicia, inainte de toate), a színésznő egyben a legjobb debütdíjat is megkapta.
Magnus Nordenhof Jonckot a legjobb operatőr címmel illették. A legjobb forgatókönyv díjazottai: Răzvan Rădulescu és Melissa Raaf lettek, a Felicia, mindenekelőtt filmmel. A díjak eldöntésének „harcába” nemcsak a zsűri, a közönség is beleszólt, így Daniel Sánchez Arévalo Kövérek című filmjét illeték első dobogóval, a legjobb román filmnek járó közönségdíj pedig Radu Munteant illette meg, Kedden, karácsony után című produkciójáért. A zsűri különdíja Last conversationt  dicsérte Noud Heerkens rendezésében.
A díjesőt Sebastian Lelio Navidad filmje követte Fipresci díj kategóriában. A legjobb Árnyak rövidfilm nyertese a Les bessones del Carrer de Ponent alkotás lett, melyet Marc Riba és Anna Solanas készített. A román napok kategória nagyjátékfilm díját Florin Şerban vette át a Ha fütyülni akarok, fütyülökért, a legjobb rövidfilm díjat pedig Adrian Sitaru a Colivia című alkotásért kapta meg. A Let’s Go Digital legjobb filmje a Három karton lett, melyet Alexandru Cristian, Diana Ciobanu, Eduard Pârvu vitt színre.
Az idei filmeket a HBO is jutalmazta, legjobb dokumentumfilm-forgatókönyvért Pavel Cuzuiocot, kisjátékfilm-forgatókönyvért pedig Veronica Niculescut díjazták. A nagyjátékfilm-forgatókönyvért járó elismeréssel Lucian Tion gazdagodott. Wim Wenders mellett Dorina Lazar színésznő is kapott életműdíjat.
       Ám hogy ne csak erről ejtsünk szót, meséljünk az idei TIFF hangulatáról is. A városra egy hétig valóságos csillogással egybeszőtt zsongás volt jellemző: sztárok, akik megmutatják magukat a gálán, közönség, aki valósággal issza a különböző stílusú filmeket, lokálok, melyek esténként a nézők filmekről való vitájától hangos, Wim Weders, aki egy főtéri bisztróban ad autógrammot egy lelkes kíváncsinak, programfüzet, melynek színességébe beleszédül az egyetemista, a szakmabeli, a kultúrember, a pincér, a munkás, mindenki, aki filmre kíváncsi. Nem is csoda ez a nagy lelkesedés, hiszen a filmművészet egyike a legkedveltebbeknek, nagy tömeget vonzó művészeti ág.
         A közönségsiker mellett érdemes kiemelni a magyar filmeket is. A fesztiválon bemutatásra került Hajdu Szabolcs a Bibliotheque Pascal című filmje is. A rendező elárulta: egy igazi transzszilván alkotást készített, melynek bizonyos szimbólumai csak erdélyi közegben kapnak hangsúlyt, más régiókban nem biztos, hogy megértik. A Hajdu által említetteken nem érdemes csodálkozni, hiszen a filmet Erdélyben forgatták, több színész romániai.
Magyarország örülne egy ilyen fesztiválnak, hiszen a régióban hasonlóval csak Sarajevóban találkozhatunk – összegzett a rendező. 
      Wim Wenders a sajtóval való találkozás során kiemelte, hogy a filmes szakma több európai országról, többek között Romániáról is azt gondolta, nem képes több új alkotással előrukkolni, ám erre rácáfoltak. Érdekességképp felhozta Németország példáját is, ahol a hetvenes években évente körülbelül hetven film látott napvilágot, mára már kétszázra rúg ez a szám.
Az életműdíjas azon filmeket részesíti előnyben, amelyeknek igazi mondanivalójuk van, de úgy látja, ezekkel a néző gyakran csak rangosabb filmfesztiválokon találkozhat.
       Említést kell tennünk Tudor Giurgiu fesztiváligazgató elkeseredéséről is, miszerint az önkormányzat nem támogatja eléggé a rendezvényt. Ezért az igazgató úgy döntött, ha ez a továbbiakban sem változik, más városba költözteti a TIFF-et. A gálaesten részt vevő Kelemen Hunor kulturális miniszter megnyugtató kijelentése bíztató volt. Állította: mindent megtesznek annak érdekében, hogy a fesztivál Erdély fővárosában, Kolozsváron maradjon.
       A rendezvény díjkiosztóján bemutatták az u.n. Kolozsvári kiáltványt is, amely Sergiu Nicolaescu Mozitörvény tervezete ellen tiltakozik. Victor Rebengiuc szerint, ha mindez elfogadásra kerül, a román filmgyártás visszakerül a 15 évvel ezelőtti állapotába, amely korántsem kedvező körülmény senki számára. A kiáltványt többek között több neves szakmabeli aláírta.
     Összegzésképp elmondható: az idei TIFF az egyik legrangosabb erdélyi, kulturális rendezvénynek tudható be mind az érdeklődők számát, a hangulatot, mind a bemutatott és díjazott filmeket illetően.