Fogas kör-kérdés - Tudósítás a GODOT Irodalmi Estek rendezvényéről (Irodalmi Körök: A könyv utóélete - A Műhely kör felolvasása)

Meddig, hányszor, kinek kell leírnia még a „szegény nagyvárosi félig szingli ágyrajáró és konzerven élő, persze azért jobb életre vágyó frusztrált nő” témáját? Embereket, nőket, valódi nőket írjunk már! Csak egy picit vagy néha! Egy olyan nőt, aki nem szingli, nem elvált, nem csak ágyra jár, és nem a genitáliái és a ciklusa körül meg az új pasi kéne témán jajong. Lehetne?”– Csepcsányi Éva tudósítása

Fogas kör-kérdés

- Tudósítás a GODOT Irodalmi Estek

rendezvényéről

(Irodalmi Körök: A könyv utóélete - A Műhely

kör felolvasása)

A Godot Kortárs Intézet és a Szépírók Társaságának közös rendezvénye, 2010. június 23 (szerda) 19.00., FOGASHÁZ (VIII., Akácfa u. 51)

    Műhely Kör, irodalmi körök, utóélet.  Godot-ra várunk, legalábbis úgy ülünk itt az omladozó (szó szerint!) falak között, kint mulat a gondtalan pesti ifjúság az ún. Fogasház udvarán. A mikrofon nem működik. A terem ugyan tele van, de hát mit is tud tenni egy vacakoló mikrofon ellen néhány épp világfájdalomba, alkoholba, magvas gondolatokba vagy fogas kérdésekbe merült bölcsész, író, költő, művész meg nem tudom még ki. Bizony kifog rajtunk. Nem jobbak ezek a mai mikrofonok, mint a meg nem értő, szörnyű társadalom, sőt, olyanok, mint egy csípős kritikus, aki csak azért van ott egy esten, hogy keresztbe tegyen.

Ménes Attila (fotó: Ésik Anita, Angyal a művészellátóban)  

Tehát műszakis emberek hiányában az est vendégei kénytelenek a hangerejükre és a közönség szolidaritására hagyatkozni. Húsz perc után valakinek eszébe jut, hogy talán nem is harapnak a Műhely Kör tagjai, az „ős-ötök”, akik immár tizenkét éve igyekszenek színvonalas műhelymunkát végezni, ahogy Ménes Attila mondta, olyan ez nekik, mint egy szűrő, felolvasgatnak, átszűrik egymás írásait, lazán, kötetlenül egy kis borozgatással egybekötve. A közönség tehát közelebb merészkedik a tagokhoz, mindenki megfogja a székét, előre lép vagy tíz lépést vele (ezzel megszűnik a formális színházi hangulat) és tényleg már csak karnyújtásnyira vagyunk a szerzőktől. Így végre lehet hallani a felolvasott szövegeket is, bár az érdeklődő pályatársak ringatóan lágy, halk (időnként kevésbé halk) moraja azért ad egy kis aláfestést az esthez.

   Az első sor, tíz centire az íróktól, a csend szigete, ott mindenki feszülten figyel, cimborás a hangulat, semlegesnek tűnő mondatokon összenevetnek, biztos a havonta megrendezett gyűlések valamelyikén elhangzott, csak VIP tagok számára érhető geg vagy vicc van a kódban, gondolom a kívülállók naivitásával. A falanksz összezár, nincs mit tenni, ha a társadalom nem kíváncsi ránk, mi se rá, esetleg nagy cinikus keggyel írunk róla valami torz, bizarr, jópofa, esetleg filozofikus, de a szexen és az elfuserált emberi életeken kívül másról alig szóló novellát, kisregényt, tárcát, esszét, talán verset. Persze a nagyobb ellenség azért mégis a „másik kör”, amely mindig a „mi-körön” kívül esik, és csak rosszabb lehet, vagy ha nem rosszabb, hát azzá írjuk, ahol csak tudjuk, lehetőséget pedig nem nagyon adunk neki a bizonyításra.

Halász Margit  (fotó: Ésik Anita, Angyal a művészellátóban)

   „A körök világa ez kérem”, mondhatná egy zsakettes humorista vagy efféle. Itt viszont mindenki feszít, erjedt a légkör. Valóságos erjedés, sok póz, kevés Óz, nem nagy szójáték tudom, de sokkal többre itt se telik, legalábbis a beszólóktól és a csendesen morajlóktól. Az ötök még igyekszenek azért a figyelmet fönntartani. Halász Margit novellarészletéből (Ricsi és Árpi) két srác nyers párbeszéde bontakozik ki, mely drámába torkoll. A téma divatos, igen, stílusa első osztályú, minden írói érdem fölcsillan benne.

Harangi Andrea (fotó: Ésik Anita, Angyal a művészellátóban)  

Meddig, hányszor, kinek kell leírnia még a „szegény nagyvárosi félig szingli ágyrajáró és konzerven élő, persze azért jobb életre vágyó frusztrált nő” témáját? Embereket, nőket, valódi nőket írjunk már! Csak egy picit vagy néha! Egy olyan nőt, aki nem szingli, nem elvált, nem csak ágyra jár, és nem a genitáliái és a ciklusa körül meg az új pasi kéne témán jajong. Lehetne? Harangi Andrea novellája már egy telefonbeszélgetés, a figyelmet leköti, tényleg jó, itt két férfi siránkozik, illetve az egyik csak hallgatja és osztja az észt, a másik pedig a Dunába ugrik emiatt. Megesik.

   Ezután jön még csak a hidegvíz, illetve a Hidegdauer, szocreál környezetbe röpítve vissza, a mosógép elromlik, de az iskolában vígak a gyerekek. Karácsonyra várható a regény megjelenése a Jelenkornál. A fölolvasott ízelítő alapján érdekes történetnek tűnik, a realista jegyek mellett szürreális és groteszk a hangulata Hazai Attila regény-részletének. Egyre többen mászkálnak ki sörért, Czapáry Veronika szünetet akar tartatni, de a közönség leszavazza.  Jó ez így, minek legyen szünet, amikor a felolvasások alatt is vígan fütyörészve ki lehet szambázni?

   Ménes Attila novellája zárja az estet, azt hiszem osztatlan sikert aratva A maximalista Imre nevű főhősével. A történet brutálisan komikus, ironikus. A beavatottak szemmel láthatóan értik a benne lévő célzásokat, a körön kívüliek nem, ők nem is nevetnek olyan értően egy-egy félmondaton. Persze itt is válás, halál. Ahogy az lenni szokott. Vajon miért kapcsolják olyan sokan ösztönösen össze a válást az erózió képével? Csak nem? De inkább hallgatok, nehogy elfogultság vádja érjen. Az est végére a hallgatóság viszont inkább elfogódottnak tűnik, legalábbis amikor Czapáry Veronika lehetőséget akar adni arra, hogy a szerzőktől kérdezzenek, senki sem vállalkozik a nemes feladatra. Patetikus csönd borul az arcokra, majd fáziskéséssel taps, gyors székrendezés és pult-foglaló. Hát ez az élet nagy kör-forgása. Így talán túlságosan „szocio-darwinistául” hangzik. Hívjuk társadalmi szükségszerűségnek? Vagy egyszerűen tü-körnek.

Csepcsányi Éva

   A 12 éves Műhely Kör 5, a kezdetektől jelen lévő tagja olvasott fel és beszélgetett ezen az estén. Ez a kör 25 kortárs írónak jelentett lehetőséget az elmúlt bő egy évtizedben arra, hogy közös műhelymunka keretében dolgozzanak, együttgondolkodjanak szövegekről, készülő munkákról és ez a közösségi élmény is segítette az alkotások létrejöttét. A hatásokról, szövegekhez fűző szenvedélyről, szenvedésekről és humort sem nélkülözve vallott ezen az estén: Garaczi László, Halász Margit, Harangi Andrea, Hazai Attila és Ménes Attila.

   A rendezvényt támogatta: a GODOT Kortárs Intézet (www.godot.hu), a Szépírók Társasága (www.szepiroktarsasaga.hu) és a FOGASHÁZ (www.fogashaz.hu). További információ: www.godot.hu

  Sorozatszerkesztő: Czapáry Veronika

  A képeket készítette: Ésik Anita

  Médiapartner: Angyal a művészellátóban