ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI VESZEDELEM
A költőt egy osztrák érzelmű, vacsorára szánt, megsebesített vadkan ölte meg a bécsi udvar megbízásából.
Ő a Bécs felé törő Szulejmán szultán hatalmas seregét megállító szigetvári hős, Zrínyi Miklós várkapitány dédunokája. Nagy elődjéhez hasonlóan többször is kirohant (pl. amikor egy ízben elsózták az őzpecsenyét), de túlélte. Apja még gyermekkorában meghalt, csoda, hogy megszületnie sikerült. Neveltetéséről Pázmány Péter gondoskodott, aki feltehetően otthon is állandóan prédikált, így született fóliáns méretű, négyezer oldalas prédikációs gyűjteménye.
Zrínyi a magyar barokk legnagyobb költője, emellett hadvezér, politikus, horvát bán, igaz magyar, jó fiú, testvér, férj és feleség (ez utóbbi ugyan erősen vitatott). Drogszakértőként írt Az török áfium ellen való orvosság című munkája ma is haszonnal forgatható. Főműve a Szigeti veszedelem című eposz, mely dédapjáról, a Bécs felé törő Szulejmán szultán seregét megállító szigetvári hősről, Zrínyi Miklós várkapitányról szól.
A költőt egy osztrák érzelmű, vacsorára szánt, megsebesített vadkan ölte meg a bécsi udvar megbízásából.
OBSIDIONIS SZIGETIANAE
DEDICATIO AD VIOLAM
Én, az ki azelőtt költővé dühödten
Violát, Orfeust, Dianát költöttem
S török áfiummal bévetett erdőkben
Vadkan üldözött kinn és szerelmes nők benn
Mastan immár zengek, Furiák, Hárpiák,
Pokol káprázatja; jó körösztyén világ,
Mert elküldte értem Virgilius fiát,
Hogy nevem áldhassa majd száz ezer diák:
Meg kelletik írnom Szigetrül nagy művet,
Házi olvasmánynak Istentül röndöltet,
Huszonnégy énekes Furia furja földet,
Csak olvastathassa, mindent fölhány, fölvet.
Most Violám, kire mint borostyán kúsznék,
Mint kígyó oszlopra, kire tekerednék,
Mennyországnak kara, mint vadász bősz medvét,
Úgy üldi miattad rettent lelkem üdvét.
Mégis, ha jó sorsom kockát másként vetne,
S Mátyás király dolgát is végezném közbe,
Mint kősziklára sas, mint barlangba medve,
Sietnék bárányként te forró öledbe.
S ha majd béfed minket égnek patyolatja,
Művem az utókor szörnyen latolgatja,
Hogy alexandrinusnak volnék-e atyja,
De szüvem e hívság már hüdegen hagyja.
Bárdos József
