Városi vallomások – tudósítás Györe Balázs irodalmi estjéről

 "Payer Imre megállapítása szerint Györe Balázs költészete Rainer Maria Rilke lírájával, illetve az Aussage, a lét egyszerű, lapidáris eszközökkel való kimondásának poétikájával rokonítható. Györe ugyanis úgynevezett életköltészetet művel, azaz a lehető legtradicionálisabb, legegyszerűbb költői eszközökkel teszi láthatóvá, érezhetővé a modern ember mindennapi életét" - Kántás Balázs tudósítása
 

Városi vallomások

– tudósítás Györe Balázs irodalmi estjéről

   2010. június 15-én kedd este Payer Imre kérdezte a City Pub nevű belvárosi sörözőben Györe Balázs költőt, a Szépírók Társaságának alelnökét.  Az est kedélyes hangulatban indult, habár az illusztris irodalmár vendég ellenére meglehetősen kevesen töltötték meg a nézőtér sorait, ráadásul a közönség tagjai maguk is jórészt írók-költők voltak.

   Payer Imre a szokásos felvezetésével indította az estet, azaz bemutatta a közönségnek a szerzőt és munkásságát, illetve irodalomtörténészként megkísérelte elhelyezni Györe Balázst a magyar irodalomtörténeti hagyományban.

   Györe szokásához híven szerény, kitérő választ adott Payer kérdésére, s önmagát a lehető legkevésbé kívánta elhelyezni a kanonizált írók által konstituált irodalmi hagyományok keretein belül. Az estnek mindenesetre meglehetősen szimpatikus vonása volt, hogy a szerző kevésbé igyekezett magáról beszélni, inkább a verseknek és egyéb irodalmi alkotásoknak engedte át a teret.

   Természetesen Payer Imre szinte mindenre kiterjedően kérdezte a szerzőt, hiába adott Györe meglehetősen szűkszavú, a szót saját írói-költői pályájáról elterelő válaszokat. Szóba került Nemes Nagy Ágnes, mint Györe Balázs egykori költői mestere, akinek a mai napig a lehető legmélyebb tisztelettel adózik, illetve Berda József, akit a szerző szintén egyfajta példaképként tisztel, főként a városi, urbánus költészet hagyományát illetően.

   Payer Imre megállapítása szerint Györe Balázs költészete Rainer Maria Rilke lírájával, illetve az Aussage, a lét egyszerű, lapidáris eszközökkel való kimondásának poétikájával rokonítható. Györe ugyanis úgynevezett életköltészetet művel, azaz a lehető legtradicionálisabb, legegyszerűbb költői eszközökkel teszi láthatóvá, érezhetővé a modern ember mindennapi életét. A valóság az, ami a költészet magjául szolgál, Györe Balázs pedig ezt a mindenki által tapintható, tapasztalható valóságot tartja saját költészete alapjának. Ez a fajta letisztult költészet kevés absztrakt képet, metaforát használ, így többek között Fernando Pessoa, Rilke, illletve Paul Celan költészetével is rokonítható. Györe Balázs emellett egy egész generáció életélményét fogalmazza meg, a késő Kádár-korszak puha diktatúrája, illetve annak társadalmi-eszmei miliője szintén alapélményként szolgált a költő számára, melyet fiatalabb korában többek között az amerikai beat-költészet, Kerouac, Ginsberg, Orlovsky poétikájával vegyített.

   Payer rákérdezett Györe Balázs és Alan Ginsberg személyes kapcsolatára is, ám Györe mindössze annyit válaszolt, hogy egy magyarországi látogatása alkalmával hosszan beszélgetett a legendás beat-költővel, annak idején, a hatvanas-hetvenes években publikált Ginsberg-fordításait pedig egyenesen sikertelennek titulálta, habár ez nyilván sokkal inkább a szerénységnek, mint az objektív önmegítélés eredményének könyvelhető el.

   Györe Balázs összességében sokkal többet olvasott fel verseiből, mint amennyit magáról, illetve saját költészetéről, költői hitvallásáról beszélt. Szóba került többek között a szerző Kölcsönlakás című, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötete is. A nyolc számozott ciklusba rendezett, rövid verseket tartalmazó kötet alapmetaforája szerint az emberi élet nem más, mint egy kölcsönkapott lakás, egy hely, melyet idővel vissza kell majd szolgáltatnunk a létnek, e felettes szubjektumnak, melyből magunk is vétettünk. E kötetben a költő alapvetően a városi életet, illetve annak visszásságait ábrázolja a lehető legletisztultabb, leginkább lényegretörő formájában. Györe valamiképpen mintha ötvözné a vallomásos költészetet és a hermetizmust, ám oly módon, hogy ez az olvasóban, hallgatóban a legkisebb zavart sem kelti.

   Az estet Payer Imre szokásos zárszava után a kis létszámú közönség ellenére osztatlan siker, lelkes taps követte, tanúskodva arról, hogy Györe Balázs a kortárs magyar költészet sajátos lírai hangnemet képviselő, illusztris alakja, akinek versei mindenképpen érdemesek arra, hogy a mindenkori olvasó továbbgondolva őket társszerzőjükké lépjen elő.  

Kántás Balázs