A várakozás percei halk zsongásban teltek, - hirtelen csend lett. Csellójával a kezében a színpadra érkezett, egy bájos, törékeny, fiatal lány, és meghajolt. Taps kísérte minden mozdulatát, míg leült a székre.  Arca feszültséget tükrözött. Törékeny, szárnyaszegett,, madárka, gyomrában mintha kő lenne, és talán  reszket a lámpaláztól..

Tisztelt Onagy  Úr!Elképzelt irodalmi estről írtam helyszíni tudósítást egy kárpátaljai irodalmár emlékére. Így szeretnék tisztelegni a szeptember 8-án elhunyt Stump Benedek András emléke előtt. A hó végén ő mutatta volna be legújabb könyvemet. Korábban is írt a recenziót a műveimről. Nagy tisztelője vagyok. Életével példát mutatott a kisebbségben élő magyarok számára. Üdvözlettel: Lengyel János

Czakó Gábor diszkréten az Antikrisztus megnyilvánulásának titulálta a melegfelvonulást. Döbrentei Kornél az ősbűnt Ádám és Évaként eltörlő szent családnak nevezte a Püski-házaspárt, szaggatott szózatában felordítva az olyan szavaknál, mint vadkapitalizmus, nemzeti erő, szellemi megmaradás. Ódák rebbentek a magyar nyelvről, émelyítő önáltatások. Ünnepeljük a magyar nyelvet és a magyar könyvet, igen! Ne csak az ünnepi könyvhéten, legyen bevétele a Budavári Önkormányzatnak is! De ne a nemzetféltő és nyelvmagasztaló szólamok szajkózásával.

„Márta Jáván önmagára lelt, és amikor hazajött, erről a meglelt világról kezdett beszélni, ahogy magáról mondja, azzal a szándékkal, hogy másoknak örömet szerezzen ezzel...” – mondta Sz. Szilágyi Gábor Kiss Márta kiállításának megnyitóbeszédében. A megnyitóról Hegyi Botos helyszíni szemléjét közöltük, most pedig magát a megnyitóbeszédet olvashatják.

A Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolát érte nemrégiben a megtiszteltetés, hogy fogadja Takács Zsuzsa, költő-írót. A rendezvényt Soósné Molnár Helga - az iskola programszervezője- rendezte. Az író-olvasó találkozón – a tavalyiakhoz hasonlóan – az iskola diákjai közül sokan részt vettek. Az összejövetelre az iskola egyik tantermében került sor, annak megfelelően berendezve.

L. Simon László költő, szerkesztő volt az idei Olvasóliget utolsó előtti vendége a Margitszigeten, szombaton. Három kislánya fagyit követelt a hűvös idő ellenére (végül beérték pékáruval), s lenyűgözve hallgatták, ahogy az édesanyjuk felolvasott egy mesekönyvből. Közben a papa egyedi versesköteteit ismertette, s a míves megformáltságra vonatkozó kérdésre elárulta, hogy autodidakta módon sajátította el könyvművészeti ismereteit.

Én zömmel Anyáé vagyok, de néha Apáé is, ha itt van. Azt már egészen régen tudom, hogy nekem van szobám, de mégis jobb nekem ott játszani, sertepertélni, táncolni, telefonálni, ahol anya vagy apa csinál valamit. Testközel. Amit nekem Édesanya a tányéromba rak, az viszont mind az enyém, még akkor is, ha nem tudom megenni. Ha Apa elcsen valamit a tányéromból, abból van nemulass, mert én aztán kiengedem a hangomat és bőgni, kiabálni is szoktam, ha beleharap a főtt tojásomba, husimba, szalonnámba.

Szeptember negyedikén ünnepelték Petőcz András ötvenedik születésnapját a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Köszöntő beszédet mondott Vass Tibor is, a Spanyolnátha főszerkesztője, költő, melyet most itt közlünk.

Ha egy nőben alkotói nedvek áramlanak, akár gyermekéhez való viszonyában, magába fogadva a maszkulin égit, ad formát neki, testéből táplálva, dajkálva, áldozati ételként nyújtva önmagát. Mindezt a legönzetlenebb szeretettel, természetességgel, az élet papnőjeként. Innen nézvést teljességgel magától értetődők a „kissmártai” éles kontúrok, hisz befejezetlen éginek csak föld adhat formát, ekként teljesedik. A legintenzívebb, legvonzóbb érzéki gazdagságban, korántsem flaszterből okoskodó, nyugtalan (trendi) áporodottságban (melyre példa sajna oly sok), Mártánál telítettek (beteljesültek), frissek, táncosak, illatosak a színek.

– Miattad nem lehetek sikeres író, te, te rohadék! – hörögte fogai közt az erőszaktevő, miközben a szerencsétlen tomporát ütötte egy döglött lóból – miben múltkoriban felbukott –, készített lószőrecsettel. Az áldozat sikoltani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán, mert a száját teletömte a dokiruhás sztetoszkóppal.  

Egy hete volt a szigligeti JAK-tábor, az Irodalmi Jelen részletes riportot közöl most, képeket, interjúkat, és hangosversek felvételeit. A folyamatosan bővülő összeállításból itt találhatják tudósítónk, Molnár H. Magor bevezető riportját, a Marno Jánossal készült riportot, a költő verseit saját előadásában, interjút a tábor szervezőjével Balogh Endrével, továbbá meghallgathatják Vörös István verseit is.

A könyvtárban tartjuk utolsó szemináriumunkat Marnoval, egyetlen jelző jut róla eszembe: aranyos. Ma is nagy energiákat mozgósít az elemzésekhez, irigylem érte. Közben a huzat több ablakot csuk be önkényesen, most már értem, miért van ötféle üveg az ajtóban.

Miért kell Kohn bácsinak négy hűtőszekrény? Hogy a parancsolatokat betartva szigorúan külön legyenek a tejes, húsos és peszachi ételek. De mire kell a negyedik? Hátha tréflit (tiltottat, nem kósert) vásárol. Ilyen viccek kapcsán mesélt az identitásról és humorról Papp Richárd, aki a Van-e zsidó reneszánsz? című könyve után újra a zsidóság tradícióiba enged bepillantani a Bethlen téri zsinagóga hétköznapjain keresztül.

Aztán bevonul a terembe, ahol két osztálynyi gyerek gyűlt össze. Megilletődés, kölcsönös vizsgálódás, fürkésző tekintetek, puhatolózás, mindez a legnagyobb csöndben. Kukorelly igyekszik, hogy egyszerre legyen bennfentes és outsider. Zsigerből megy neki. Nem tudni, mi jár a fejében. Izgul-e? Nem tudni, sehol egy árulkodó jel, mindenesetre kifelé figyel, receptorként működik benne minden.

Újlipóciával a hónuk alatt a kezükben, kígyózó sorok várnak dedikálásra a szerző asztalánál, de nagy a tolongás a parányi Láng- Téka könyvesboltban is.  Mindenki be akar szerezni egy példányt a könyvből, mert, ahogy egy komótosan borozgató őslakos nénike dúdolgatja magában „ Újlipótváros, Pozsonyi utca a szívem csücske!”, aki nem itt lakik, az is haza akarja vinni magával” Budapest faluját.”

Márió a belső feszültségéről beszél, bár kifele nyugalmat sugároz, aztán jön a fekvés. Közelebbi kapcsolatba kerülök Peer Krisztiánnal. Zuhanyozás után teljes sötétben közelítem meg az ágyam, de valaki fekszik benne. Peer Krisztián, kérdezi, nem itt van a Tamás? Mondom nem, én János. És egy biztos, ez az én ágyam. Távozik. Másnap már sehol nem látom, remélem nem csak egy kísértet volt.   A reggelinél mindenkin látszik a nagyon erősen kezdett nap éjszakája.

Az isztambuli PEN konferencián rövid előadást tartott és több képsorozatot is bemutatott a kiváló, fiatal, svéd fotóművész Per Engström, aki öt hónapnyi tibeti és öt hónapnyi ujgur földön tett fotóiból mutatott be rendkívűl színes válogatást. Az Irodalmi Jelen a képekből egy teljes sorozatot, hála Engerströmnek, most megoszthat olvasóival. A képek 2006 márciusa és 2007 decembere között készültek.    

2009 augusztus 25-én kezdődött az első ujgur és a török PEN Club által szervezett urál-altáj konferencia, amelynek főbb témakörei a nyelv, az irodalom, és a szolidaritás volt, továbbá a szólás szabadsága. Egyben ez volt az első Ujgur Pen Kongresszus is. Összeállításunkban a konferencia leírását, és a képeket róla itt nézhetik meg. Továbbá megtekinthetik a fiatal, svéd fotográfus Per Engström fotóit az ujgurok lakta vidékekről, illetve elolvashatnak a kíváló mongol költő Mend-Oyoo beszédéből egy részletet, és lapunk szerkesztőjének isztambuli jegyzetét. 

A nagy napon, izgalommal vegyes félelemmel készültem a bemutatkozásra, annak ellenére, hogy tudtam, a közönség jobbára kedves barátaimból, illetve a jó ismerősökből, kollégákból tevődik ki. Őket szóban értesítettem az alkalomról, de maga a könyvesház is besegített a reklámozásba, melyhez anyagot, egy szivárvány színű plakátot magam terveztem, és saját kezűleg vágtam, ragasztottam,  állítottam össze. Igazán jól mutatott.

Ezeket a találkozókat többnyire a Fő téri könyvesbolt hátsó részében kialakított helyszínen tartottuk, ahol először boltvezetőként én beszélgettem vendégünkkel, majd az érdeklődők tehettek fel kérdéseket, illetve a szerző dedikálta műveit. Az elmúlt hónapokban beszélgetőpartnerem volt többek között: Alföldi Róbert, Görög Ibolya, Csernus Imre dr., Grecsó Krisztián, Moldova György, Parti Nagy Lajos, Banga Ferenc, Spiró György, Schäffer Erzsébet, Tolvaly Ferenc és Závada Pál.