És akkor most itt a legnagyobb kihívás! Desdemona szerepe. A fojtogatós, ahogy apa hívja, hiába mondom neki, hogy: apa ne hülyéskedj. (Apa gyakran hülyéskedik. Ez is játék lehet. Szerep?) Engem ugyanis a köhögés nevezetű féltékenység gyötör, ő az, aki még a levegőt is sajnálja tőlem. Ezt az izét lehet, hogy először én hoztam haza a bölcsiből, de én csak hánytam egyet, nagyot aludtam és kész.

Képzeletben minden szerepre vállalkozó, játszó, álmodozó Barátaim!

Nincs mese, amikor mesélek, mindenkinek rám kell figyelnie. Édesanya sem tanulhat angolt és apa sem pötyögtetheti a billentyűket. Ilyenkor sütök-főzök finomakat a saját játék edényeimet is kipakolom és az igazi nagyokat is. Megterítek, Anyát is leültetem. Kolompolok, zörgök, kalamolok, kevergetek, és a tenyeremből etetek mindenkit. Én mondom, hogy ez sütemény, édesanya és ne morzsáld, amikor eszed. Amit úgy hívnak a nagyok, hogy képzelet, abban eszünk mi. A képzelet egy tányér az üres tenyeremben, és a képzelet a sütemény is. Édesapa mindig azt meséli másnak, hogy az Antonioni filmjében a tollaslabda nélküli játék hozzám képest nudli. Nem tudom, hogy ki lehet Antonioni, filmben pedig Beatrix Potter Tüskén néni és Pecás Jeremiás meséjét nézegetem, ahol Nyúl Péter a kedvencem. Édesanya is szereti, de apa el van ragadtatva tőle, ilyeneket mond: csoda ez a késő viktoriánus miliő. Meg hogy: az igazi, meg a rajzfilm váltása remek! Na, ez olyan felnőttes izé, amiből semmit sem értek, de azért szavanként megpróbálom utánozni: vittorián. Ez tetszik a felnőtteknek.
 

Az öltözködős szerepek egyáltalán nem érdekelnek, csak a vetkőződősek. A múlt héten nyílt lázadásba törtem ki a bölcsödével kapcsolatban. Nemcsak akkor bőgtem igazából, mikor vitt édesanya, de akkor is, amikor délután megkapott. Egész nap ez volt a legfontosabb mondatom: ne menjünk bölcsődébe. Éjjel, amikor fölriadtam csak azt suttogtam anyának, hogy ugye reggel nem megyünk bölcsődébe? Ezt a szerepet annyira jól játszottam, hogy az esős napon édesapa vitt magával dolgozni. Újra kisgyereknek szegődtem, mert amikor igazán kis gyerek voltam egyáltalán nem ültem egy percet sem a babakocsiban, addig üvöltöttem, amíg ölbe nem kapott apa vagy anya, onnantól a babakocsit tolhatták fél kézzel, engem ölelhettek a másikkal. Nem örültek igazán, de annak hogy engem szeretnek, ára van. Viszont most nyáron, amikor a tengernél megláttam, hogy Johanna unokatestvéremet babakocsiba tolják, én is oda kívánkoztam. Tehát édesanya a pincéből fölhozta a Kő Pál gyerekektől örökölt könnyű babakocsit, lesikálta, és édesapa azzal vitt be a rádióba. Ott aztán Bea néni és Edit néni legnagyobb örömére azonnal pelenkára, egyszál badira vetkőztem, zoknival takarítva körül a rádiót. Beus és Szupi, ahogy apa szólítja őket nagyon jót játszott velem. Beussal átkeltünk a patakon, magyarán egyik fotelből, az asztalon csúszkálva a másikba ugrottam. Némi segítséggel. Szupi pedig igazi kiflivel, vajjal, gépsonkával lepett meg, amit a szőnyegről ettem (kutya voltam éppen), amíg édesapa fülhallgatóval a fülén a képernyőt bámulta. Kétszer kakáltunk a rádióban a vécébe, de apa kellet, hogy tartson, mert nagy a kagyló. (Nem amiben a tenger zúgása van, bár ebben is van zúgás.) A pisi még el-elszalad, de nagyobb dolgaimat már bilibe, vagy fajanszba küldöm. Nyomok egy pipát a anyának, egy pipát a apának. Jó a rádió-dolgozó, mert már beszélgetni is merek. Jobb, mint a bölcsi, mert sokféle felnőtt van, és mind rám csodálkozik. Stefike! Hiszen én ismerlek a leveleidből. Ezt nem értem, de biztos ez is valami játék lehet. Apád ír! Vagyis te írsz! Ilyeneket mondanak.
 

És akkor most itt a legnagyobb kihívás! Desdemona szerepe. A fojtogatós, ahogy apa hívja, hiába mondom neki, hogy: apa ne hülyéskedj. (Apa gyakran hülyéskedik. Ez is játék lehet. Szerep?) Engem ugyanis a köhögés nevezetű féltékenység gyötör, ő az, aki még a levegőt is sajnálja tőlem. Ezt az izét lehet, hogy először én hoztam haza a bölcsiből, de én csak hánytam egyet, nagyot aludtam és kész. Aztán édesapa lett taknyos, majd fájt a feje, a füle, végül köhögni kezdett és ez nekem annyira tetszett, hogy előbb játékiból köhögtem utána, majd szombat reggel már igaziból. De annyira hogy hörgőgörcs felkiáltással anya futott Tündi nénihez, aki az angol órája közben megvizsgált, pumpát írt fel és abból kell levegőt kortyolni. Ráadásul kúpot is kaptam a fenekembe, amit utálok. Még kapar ez az izé, most is vizsgálatra indulok a rendelőbe mindjárt. Orvost-beteget játszunk Tündivel. Ti pedig, különösen egy Görömbei Bandi bácsi nevű nagypapa és Rapaich bácsi Lille-ből, játsszátok azt, hogy egészségesek vagytok! De igaziból!

Két szerepben csodálhattok még: az úszó (szemüveges) és az igazi mosogatós, derékig vizesen. Ez utóbbi dráma. Édesanya ilyenkor megemeli a hangját.

Aztán megölel és átöltöztet. Ez lehet a katarzis.

Jobbnál jobb szerepek kívánok nektek

Maradok a legjobb formámban, amit úgy hívnak:

Stefike

Kapcsolódó:

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2791 - Stefibúcsú
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2722 - Édesapa karjában
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2550 - Stefikönyvhét
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2856 - Stefitávol
http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/3235 - Stefitulajdon